Nicolas Sarkozy valóra váltotta régi ambícióját, és ő lett Franciaország államfője. Ha azonban nem pártja, az UMP, vagyis a Népi Mozgalom Uniója nyeri a nyári parlamenti választásokat, akkor úgy járhat, mint elődje, Jacques Chirac elnök.
Beköszönthet ugyanis a "cohabitation", azaz az együttélés döcögős időszaka, amikor különböző politikai táborba tartozik a Franciaországban hagyományosan erős államfő és a miniszterelnök.
A legutóbbi ilyen kohabitáció Chirac elnöksége idején volt, amikor a konzervatív elnök a szocialista Lionel Jospin miniszterelnökkel folytatott párharcot öt éven keresztül. Chirac-kal pedig korábban a néhai Francois Mitterand elnök kényszerült politikai élettársi viszonyra.
Royal mozgósít
Sarkozy dolgát megnehezítheti, hogy legyőzött ellenfele, Ségolene Royal értésre adta: a kudarc után nem mond le, hanem folytatja a harcot, és a baloldali szavazókat a parlamenti választásokra mozgósítja. Ha valamilyen csoda folytán júniusban a jelenleg szétziláltnak tűnő baloldal szerzi meg a parlamentet, akkor Sarkozy az ősszel harcos tiltakozó akciókra és az országot megbénító sztrájkokra számíthat.
Az új elnök máris tárgyalásokat folytatott kampánystábjával, igaz, utána néhány napra visszavonul, hogy kipihenje az elnökválasztás fáradalmait. Egyik szövetségese, Michelle Aillot-Marie magabiztosan azt mondta a tudósítóknak, hogy hatalmas parlamenti többséget fognak szerezni a konzervatívok. Az UMP ezt úgy próbálja elérni, hogy szokatlan módon kezdik megkörnyékezni egyes baloldali politikusokat is.
Megnyirbálja a juttatásokat
Sarkozynek azért van nagy szüksége a Nemzetgyűlésre, mert évtizedeken át evidensnek tartott juttatásokat és jogokat akar megszüntetni - hogy megvalósítsa a bírálói szerint neoliberális gazdasági és konzervatív társadalmi elképzeléseit. Mindezt úgy próbálja eladni a szavazóknak, hogy arról beszél: mindenkinek esélyt teremt, de azok lesznek sikeresek, akik hajlandók megdolgozni érte.
Véget akar vetni például a korábban vívmányként emlegetett 35 órás munkahétnek azzal, hogy adókönnyítéseket vezet be a túlórázóknak. Meg akarja nyirbálni a Franciaországot időről-időre sztájkokkal megbénító szakszervezetek hatalmát és keményebb büntetéseket akar bevezetni a visszaeső bűnözőkkel szemben.
Mindez a hagyományos baloldali értékekre nyitott szavazók ellenségévé tette, de kérdés, hogy mi fog jobban munkálni bennük a júniusi parlamenti szavazáson: a változás iránti vágy, vagy az, hogy megbüntessék az általuk arrogánsnak tartott elnököt.