Tartalékos tiszt voltam, a beregszászi fafeldolgozó üzemben dolgoztam építőmérnökként. Hathónapos speciális kiképzésre sorozak be.
Meddig volt ott?
Négy hónap után, mivel már annyi sugárzást kaptam, ami elérte a maximumot, leszereltek.
Mi volt a munkája Csernobilban?
Gátat kellett építenünk a Pripjaty-folyón, hogy hóolvadáskor megállítsa a vizet, és az ne folyhasson át Fehéroroszországba. Ezen kívül voltak téli munkák az atomerőmű körül: sózás, pucolás, és még az erdőirtás. Az összes fenyő fertőződött a káros anyagoktól, ezért kivágták és eltemették azokat.
Mit tapasztalt, amikor megérkezett?
Félelmet. Mi lesz, hogy lesz? Rengeteg katona volt ott, meg önkéntesek. Egy kis faluban laktunk, ahol élt még ott vagy négy-öt öregember, akiket a katonák láttak el élelemmel. Állatok nem nagyon voltak, szerintem leölték őket, de a favágás közben gyönyörű szarvasokat láttunk. Először december közepén, mínusz 20 fok körüli hidegben mentünk be a zónába, ahol minden üres volt. Az útpadkán táblák: figyelem, sugárzás, ne menj oldalra. Már ez félelmet keltett. Kicsit odább ott volt egy gyönyörű almafa, tele piros almával. Mikor hazaértem, a sok jód miatt besárgultam. Fertőző májgyulladásom is volt. Azt mondják, hogy egy bizonyos idő, talán 20-25 év múlva is előjöhetnek a káros hatások. Nem feltétlenül azonnal. Ezt mindenki máshogy dolgozta fel. Van, aki az italhoz nyúlt, van aki túl tudta magát tenni ezen.
Ön túl tudta magát tenni ezen?
Igen. Miután hazaértem, eleinte én is nagyon féltem. Aztán úgy gondoltam, hogy már mindegy, ki tudja meddig élek.