Az osztály már tervezésekor is a Szovejtunió megszűnése után romokban heverő orosz haditengerészet reménysége volt, sorsa hűen tükrözi annak hányattatásait is.
A Borej-osztály első tagjának gerincfektetésére még 1996 októberében került sor, vagyis több mint tíz év telt el a vízrebocsátásig, ami még egy forradalmian új hajó esetében is szokatlanul hosszú idő.
Nem meglepő azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a kilencvenes években gyakran még a matrózokat sem tudták fizetni az orosz flottánál.
Egy másik jellemző momentum, hogy a gerincfektetést azért halasztották el egy héttel, mert a rossz idő miatt a meghívott politikusok nem tudtak elutazni Szeverodvinszkbe.
Amikor azonban ott voltak, nem győzték dicsérni a fegyvert, Anatolij Csubajsz miniszterelnök-helyettes például kijelentette: "ez egy rendkívül különleges eszköz, a jövő évszázad tengeralattjárója".
Ami azt illeti, igaza volt, bár valószínűleg nem arra gondolt, hogy csak a következő évszázadban - mi több: évezredben - készül el.
Igazságtalanság volna csak a pénzhiányt okolni, legalább ennyit számított, hogy a tengeralattjáró fegyverzetéül kiszemelt SS-N-28-as ballisztikus rakéta fejlesztését a sikertelen tesztek után félbehagyták (más források szerint alacsonyabb fontossági besorolással folytatják, de csak az évtized végére állhat hadrendbe).
Ezután új fegyvert, nevezetesen a szintén újonnan fejlesztett SS-NX-30 Bulava típusú ballisztikus rakétát (amelyet természetesen alkalmas atomtöltet, jelenleg legfeljebb hat robbanófej, hordozására) jelöltek ki a tengeralattjáró elsődleges csapásmérő eszközévé.
Ennek adaptálásához azonban át kellett tervezni a már építés alatt álló Jurij Dolgorukijt, ami jelentősen késleltette a vízre bocsátását.
Történelmi név
A hajó a nevét Moszkvának köszönheti, a város "szponzorálta" ugyanis az építését, Jurij Dolgorukij pedig az egyik legrégebbi orosz történelmi forrás, a Lavrentyij Kódex szerint a város alapítója.
A Borej-osztály harmadik egysége, a tavaly márciusban építeni kezdett Vlagyimir Monomah, Kijev 12. századi fejedelméről kapta a nevét, aki történetesen Jurij Dolgorukij apja.
A második, legnagyobbrészt már elkészült egység névadója ugyan nem rokon, de Alekszandr Nyevszkij is neves orosz történelmi személyiség, a hagyomány szerint nagy szerencsétlenségek idején ő az orosz nemzet védelmezője.
A szponzorálás egyébként azt jelenti, hogy az orosz főváros fizeti a hajó legénységét, és az eszköz fenntartását, ha az állami büdzsé képtelenné válna erre.
A hagyomány a Nagy Honvédő Háború idejére (1941-1945) vezethető vissza, amikor városok, falvak, gyárak vagy éppen színházak gyűjtöttek önkéntesen pénzt egy-egy katonai egység felszerelésére és ellátására, nagyban hozzájárulva a náci Németország legyőzéséhez.Titkok és tények
Mivel egy teljesen új fegyverrendszerről van szó, nagyon sok a bizonytalanság a titkolózás miatt.
Az oroszok szerint a Borej-osztáy jelenti a tengeralattjáró-tervezés csúcsát, fölényben van minden jelenleg szolgálatban álló egységgel szemben, halk üzemmódja miatt szinte észlelhetetlen, röviden: ez minden idők legjobb tengeralattjárója.
Az amerikaiaknak nyilván lenne ehhez egy-két szavuk, tekintettel az ugyancsak nem lebecsülendő Seawolf és Virginia osztályú hajóikra.
Elegáns makett (Kép: Wikipedia / nordlink.ru)
A tengeralattjáró mintegy 170 méter hosszú, törzsének legnagyobb átmérője 13,5 méter, meghajtását egy atomreaktor és egy gőzturbina biztosítja, a víz alatt állítólag 25 csomós sebességre (mintegy 45 kilométer/óra) képes.
Vízkiszorítását lemerülve 17 ezer és 24 ezer tonna közé teszik, legénysége 130 emberből áll.
Mivel a Jurij Dolgorkijt már nem lehetett tökéletesen áttervezni, ezért ez a hajó "csak" 12 Bulava rakétát hordozhat, testvérei azonban már 16-ot vihetnek magukkal.
A hajók arzenáljában helyet kap az elsősorban a felszíni egységek ellen bevethető SS-N-15 Starfish manőverező robotrepülőgép is, amelyeket a hat darab 533 milliméteres torpedóvető csőből indíthatnak majd, az ellenség legnagyobb bánatára. (Bár a kritikusok megjegyzik, hogy az eddigi négy, Bulavákkal végzett kísérlet közül csak az első volt sikeres.)
Lesz-e szauna?
A Borej-osztályú hajók mérete valamivel kisebb, mint az utolsó szovjet építésű ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjáró-osztályé (NATO-kód szerint Tájfun, az orosz terminológiában Akula). Valószínű, hogy számos szerkezeti megoldást megtartottak a Tájfunokról, talán a nyomásálló hajótestek hármas tagolását is.
Valószínűtlenebb, hogy a legénység ugyanolyan kényelmet élvezhet majd, mint a Tájfunokon, ahol edzőterem, szauna és dohányzószoba is áll a haditengerészek rendelkezésére.
Az orosz hadügyminisztérium 2017-re nyolc darab Borej-osztályú tengeralattjáró hadrendbe állításával számol, amelyek a hatból megmaradt három Tájfun osztályú hajóval együtt a flotta stratégiai csapásmérő erejének legfontosabb részét jelentik majd, leváltva a régebbi, Delta IV-osztályú egységeket.
Egy Borej-osztályú tengeralattjáró árát 900 millió és 2 milliárd dollár közé teszik.