Akira Makino 1944-ben kisegítő egészségügyi katonaként szolgált a császári haditengerészetben, és a Fülöp-szigetekhez tartozó, akkor a japánok által megszállt Mindanao szigetére vezényelték.
A férfi Japán fegyverletétele előtt néhány hónappal, 1945 elején nyolc filippínó fogolyt boncolt fel élve, köztük két fiatal lányt. Amputálta a végtagjaikat, felvágta és eltávolította a májukat, veséiket, a nők méhét és a még dobogó szívüket.
"Tanulási célja volt. Még ma is, ha orvosokhoz megyek, lenyűgözi őket az emberi testről megszerzett tudásom. De őszintén szólva leginkább meg akartuk bosszulni, hogy ezek az emberek az amerikaiaknak kémkedtek. Ma már persze szörnyen érzem magam a kegyetlenségek miatt, és sokszor gondolok erre. Akkor azonban inkább gyűlöletet, mint sajnálatot éreztem ezek iránt az emberek iránt" - mondta el a japán férfi.
Az már korábban is ismert volt, hogy a japán hadsereg különleges titkos alakulata, a 731-es egység, kínai és orosz hadifoglyok ezreit ölte meg tudományos kutatásra hivatkozva.
Akira Makino vallomása viszont az első, amely a Fülöp-szigeteken, és amely a haditengerészet által elkövetett atrocitásról szól. Eddig ezt a haderőnemet tartották a legkevésbé kegyetlennek és fanatikusnak a császári fegyveres erők közül.
A kegyetlenkedés egyik oka, hogy a japánok félték és gyűlölték a Mindanao déli részén élő, muszlim vallású, harcias törzseket, és amikor az amerikai csapatok közeledtek, sokukat letartóztatták és szörnyű körülmények között tartották fogva.
"Fogalmam sincs, hogy valóban kémkedtek-e, elég volt annyi, hogy valaki ezt mondja róluk. Tudtuk, hogy elveszítettük a háborút, nagyon furcsa volt a lelkiállapotunk, ebben a helyzetben bármit megtehettünk" - ecsetelte a körülményeket Akira Makino.A gyilkosságok a más beszámolókból is ismert eljárással, a japán kardok élő embereken való "kipróbálásával" kezdődtek.
1944 végén a japán férfit magához rendelte a parancsnoka, és - esetleges helyettesítésére gondolva - élveboncolásra invitálta. Az áldozat egy középkorú fogoly volt, akit az asztalhoz kötöztek, elkábítottak éterrel, így teljesen öntudatlan volt.
A parancsnok felnyitotta a férfit, és egymás után végigmutogatta a szerveket: a májat, a veséket, a még mindig dobogó szívet. A szerencsétlen fogoly csak a szív felvágása után halt meg.
"Nem akartam csinálni, de ez parancs volt. Abban az időben, ha egy parancsnok utasítást adott, az olyan volt, mintha egyenesen a császár parancsolná. Nem volt választásom, ha visszautasítom a parancsot, megölnek" - tette hozzá az egykori katona.
A "műtét" egy óráig tartott, a testet utána egy gödörbe hajították. Ezután még nyolc élveboncolás következett, amelyeket mind Akira Makino hajtott végre.
"Eltávolítottunk néhány szervet, kezeket és lábakat amputáltunk. Két áldozat fiatal, 18 vagy 19 éves lány volt. Felnyitottuk a méhüket, és megmutattuk a fiatal katonáknak, akik keveset tudtak a nőkről. Ez szexuális felvilágosítás volt" - idézte fel Akira Makino.
Amikor az amerikai csapatok 1945 márciusában partra szálltak, a japánok az őserőbe menekültek. Akira Makino hét hónapig élt az erdőben egyedül, utána visszatért Japánba, és hallgatott egészen mostanáig.