Maurice Paponra a kilencvenes évek végén egy francia bíróság tíz év börtönbüntetést szabott ki, amiért Franciaország német megszállása (1940-44) idején Gironde megye prefektusának minőségében aláírta a megyében élő zsidók letartóztatását és deportálását kimondó rendeleteket.
1945 után Korzika prefektusa, majd Párizs rendőrfőkapitánya lett. 1968-tól tagja volt a francia nemzetgyűlésnek, majd 1978-ban pénzügyminiszter lett Raymond Barre kormányában.
A deportálást túlélő zsidók hozzátartozói egy újságcikk nyomán kezdtek akciót Papon felelősségre vonása érdekében. Bár a vádemelés már 1983-ban megtörtént, bírósági szakaszba csak 15 évvel később jutott az ügy. Az akkor 88 éves vádlott a letartóztatás elől Svájcba szökött.
A bordeaux-i esküdtbíróság 1998 áprilisában kihirdetett ítélete bűnösnek találta másfélezer francia letartóztatásában és gyűjtőtáborba szállításában, de felmentette a gyilkosságokban való együttműködés vádja alól. (Az elhurcolt zsidókat a németek tették fel a koncentrációs táborokba induló vonatokra.) Papon a tárgyalás során mindvégig ártatlannak vallotta magát, védekezése szerint az akkor érvényben volt törvényekkel összhangban járt el.
Három évet töltött börtönben, majd 2002-ben egészségi állapotára tekintettel 2002 őszén szabadlábra helyezték. Papont ez év február 8-án keringési rendellenesség miatt kórházba szállították, ahol kedden megműtötték.
Ügyvédje bejelentette, hogy az egykori miniszter soha nem ismerte el a bordeaux-i büntetőtörvényszék 1998. április 2-án kimondott ítéletét.