A spanyol fővárosban 2004. március 11-én tíz pokolgép robbant különböző pályaudvarokon: három szerkezet Madrid központjában, az Atocha főpályaudvaron lépett működésbe, négy pokolgép pedig annak közelében robbant fel.
Egy detonáció a Santa Eugenia pályaudvaron, kettő pedig a Pozo pályaudvaron volt.
A 191 halálos áldozat között 17 ország állampolgárai voltak; a detonációkban 1.500-an sebesültek meg.
Az ügyben húsz arab és kilenc spanyol állampolgár ellen emeltek vádat terrorista kapcsolatai, robbanószer eltulajdonítása és illegális értékesítése miatt.
Köztük van a véres akció 3 feltételezett kitervelője - az ügyészek egy negyedik társukról is tudtak, ő azonban több más gyanúsítottal együtt felrobbantotta magát, amikor a rendőrség megpróbálta elfogni.
Elsőként, az egyik állítólagos szervezőt, a "Mohammed, az Egyiptomi" néven ismert vádlottat hallgatták meg, aki közölte, hogy még saját ügyvédje kérdéseire sem hajlandó válaszolni.
A spanyol állampolgárokat azzal vádolják, hogy az elkövetők megrendelésére bányákból lopott robbanóanyagokkal látták el a szélsőségeseket, egyes jelentések szerint a fizetség gyakran kábítószer volt.A tárgyalótermet megtöltötték az érdeklődők. Barbara Morales, aki a férjét vesztette el támadásban már reggel hétkor a bíróságon volt, hogy biztosan bejusson.
Megjelent Pilar Manjon is, aki a túlélők egyik szervezetének elnöke. Õ azzal vált híressé, hogy egy parlamenti bizottság előtt azzal vádolta meg a politikusokat, hogy a saját céljaikra akarják felhasználni a tragédiát.
És ott volt ugyanakkor az elkövetőkhöz hasonlóan marokkói származású Dzsamila Benselah is, akinek 13 éves kislánya is az áldozatok egyike volt. A hozzátartozók egy része ugyanakkor otthon maradt, de ügyvédek elmondták, hogy mindenki számára megrázó az, hogy most újra emlékeztetik őket az eseményekre.
De nemcsak a halottak hozzátartozóiban hagyott maradandó nyomot a támadás. Egy pszichiáterek és szociális munkások által kiadott jelentés szerint a túlélők fele még mindig lelki gondokkal küzd: minden ötödik nem mer vonatra ülni és szintén ötödük nem tudott ismét munkába állni. Ezenkívül ott vannak még azok, akik megrokkantak, köztük sok olyan, aki teljesen elvesztette a hallását.
A 2004-es robbantássorozat néhány nappal előzte meg a spanyol parlamenti választásokat. A kormányzó Néppárt sokáig azt állította, hogy ETA-szélsőségesek álltak a véres merénylet mögött. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált az iszlám szélsőséges szál, a választók az ellenzéki szocialistákat juttatták hatalomra, akik ezek után választási ígéretüket beváltva kivonták a spanyol erőket Irakból.
A per előtt alacsony fokozatról közepesre emelték a terrorkészültséget Spanyolországban.