A család jogászai arra hivatkoztak, hogy Gustav Schuster - a második világháború alatt a chemnitzi női kórház vezetője és a náci orvosszövetség szenior tagja - csak a 14 427 helyi náci vezető egyike volt, így csak 0,006 százalékban tehető felelőssé a rendszer bűneiért.
Az ügyvédek ezzel azt az 1994-es törvényt akarták megkerülni, amely kimondja: nem kérhetnek kártérítést azoknak a náciknak az örökösei, akik jelentősen "alaposan" kiszolgálták a rendszert, és akik súlyos bűnökkel vádolhatók.
A bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy Gustav Schuster nem csak apró csavar volt a nemzeti szocialista állam gépezetében, igen sokat tett az ideológia terjesztéséért, valamint támogatta egyes nők kötelező sterilizálásának elrendelését.
Így családja sem tarthat jogot a félmillió euró kártérítésre, amelyet egyebek mellett Max Liebermann, Adrian Liudwig Richter és Max Klinger képeiért követeltek.
A német kormány minden bizonnyal megkönnyebbült az ítélet után, hiszen egy ellentétes döntés kártérítési perek özönét indíthatta volna el. A képek háború utáni sorsa egyébként ismeretlen.