A szabály ellen egy osloi bár gogo-táncosnői emeltek panaszt. Úgy érezték, hogy hátrányosan különböztetik meg őket például a kardnyelőktől vagy a komikusoktól. Akkor fordultak a bírósághoz, amikor megtudták, hogy a chippendale fiúk is adómentességet élveznek.
Az egyik táncosnő kezdeményezésüket azzal indokolta, hogy a sztriptíztánc is nehéz tevékenység, amely sok gyakorlást igényel. Ügyüket a norvégiai nemek közötti esélyegyenlőséget biztosító bizottság is felkarolta.
Az nem teljesen világos, hogy az eljáró háromtagú bírói testület milyen kutatást végzett a határozathozatal előtt. Mindenesetre különbséget tettek a vulgáris és a normál sztriptíz között. Azt nem tekintik művészetnek, ha a táncosnő előadása közben kapcsolatot alakít ki a nézőkkel.
A pereskedés nem most kezdődött, a norvég állam májusban alsóbb szinten egyszer már pert vesztett az ügyben. Ezt követően azonban a fellebbviteli bírósághoz fordultak, de ezt a pert is elvesztették.