A közel 550 oldalas műben a volt kancellár főleg saját pártját és a szakszervezetek makacsságát hibáztatja azért, hogy tavaly ősszel elvesztette az előrehozott választást. Schröder kifejti, hogy a Szociáldemokrata Párt egyre kevésbé támogatta az ország gazdasági talpra állítására kidolgozott úgynevezett agenda 2010 intézkedéseit, amelyek a munkanélküliség tartós visszaszorítása érdekében egyre nagyobb áldozatokat követeltek a lakosságtól.
Mint a volt kancellár némi fájdalommal megállapítja, az agenda 2010 idén kezdi éreztetni jótékony hatását, de a babért már nem ö arathatja le. Gerhard Schröder könyvében szokatlanul éles hangon bírálja hivatali utódját.
Azt állítja Angela Merkelről, hogy bedőlt a két kereszténypárt önelégült vezetőinek, akik a politika tökéletes letéteményeseinek érezték magukat, és most hibát hibára halmoznak. Így nem meglepő, hogy a két kereszténypárt népszerűsége zuhanóban van.
A volt kancellár vaskos emlékirataiban ír a nemzetközi politikáról is. Az orosz államfőt változatlanul barátjaként említi, és könyvében is szabályos demokratának nevezi Vlagyimír Putyint, holott ezzel a megállapításával korábban már általános megütközést váltott ki. Schröder szerint a kijelentés elemzésekor figyelembe kell venni, hogy Oroszország honnan jön és milyen irányba halad.
Mintegy ellenfelei megnyugtatására, könyve végén a volt kancellár leszögezi: nem áll többé szándékában visszatérni a politika színpadára. A lapok, amelyek behatóan foglalkoznak a rövidesen megjelenő emlékirattal, epésen állapítják meg, hogy a politikai szereplésre a 62 éves Schrödernek aligha van már szüksége, mert hivatali tevékenységének utolsó aktusaként aláírta azt a német-orosz szerződést, amelynek keretében a Szentpétervár melletti Vyborg és Greifswald között a tenger alatt földgázvezetéket fektetnek le, és a gigantikus méretű, legalább 6 évre tervezett építkezést óriási honoráriumért a volt kancellár felügyeli.