A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadseregével kapcsolatban nagyon sok a bizonytalanság.
A rendszer zárt jellege miatt gyakran még a titkosszolgálatok is csak a phenjani katonai parádékról sugárzott felvételek alapján tájékozódnak. Az információhiány miatt az adatok általában nagy szórást mutatnak.
Az 1948-ban alapított Koreai Néphadsereg a kommunista párt forradalmi fegyveres szárnya. A szárazföldi hadsereg létszáma mintegy egymillió fő, emellett még körülbelül hétmillió tartalékos kapott kiképzést.
Becslések szerint a hadsereg mintegy 153 hadosztállyal és dandárral rendelkezik, ebből 60 gyaloghadosztály, 25 gépesített gyalogdandár, 13 harckocsizó dandár, 25 speciális dandár és 30 tüzérdandár.
A harckocsizó erők mintegy 3.800 tankja nagyrészt elavult, támadó hadműveletekben valószínűleg kevéssé használhatók.
A tüzérség hozzávetőlegesen 8.300 (76,2-170 mm-es) ágyújának és 2700 (107-204 mm-es) rakéta-sorozatvetőjének nagy részét betonerődítményekben helyezték el, így - noha nagyrészt szintén elavultak - hatalmas veszteségeket okozhatnának egy szárazföldi támadás esetén.
Az észak-koreai hadsereg 70 százalékát közvetlenül a tűzszüneti vonaltól északra, a határ 150 kilométeres körzetében telepítették. Ezekből az állásokból a sereg feltűnő hadmozdulatok nélkül képes lehet meglepetésszerű támadást indítani. A tisztikart védő- és támadó hadműveletekre egyaránt felkészítették.
Az esetleges támadók dolgát tovább nehezítené, hogy a demiritalizált övezet északi oldalán mintegy 4.000 bunker van, az ország egészén mintegy 11 ezer.
Légicsapások?
Mivel a szárazföldi háború valószínűtlen, szóba kerülhetnek a légi csapások. A levegőben valóban nem kell a földihez hasonlóan erős védelemre számítani, az észak-koreaiak legmodernebb gépei MiG-21-es és MiG-23-as, illetve a Szu-25-ös vadászok és vadászbombázók.
A 70 ezer főt számláló légierő helyzetét nehezíti, hogy az üzemanyaghiány- és a karbantartási probléma miatt a pilóták keveset repülhetnek.
A hat légi hadosztályra tagozódó repülő erők összesen mintegy 1.620 géppel és legalább 70 repülőtérrel rendelkeznek.
A választékot bővítik az autópályák: az országban nincs ugyan civil forgalom, de a kiváló minőségű sztrádák adott esetben katonai reptérként szolgálhatnak.
A megerősített földalatti hangárok és a nagyszámú létesítmény miatt egyetlen csapással nem lehetne kiiktatni az észak-koreai légierőt, amelynek legnagyobb ereje a tömegében van. A gépek nagyobb része délen állomásozik.
Az esetleges támadóknak több gondot okozhat a légvédelem. A mintegy 12.500 légvédelmi löveg a közvetlen támadások ellen harcolhat eredményesen, a nyolcvanas évek szovjet szállításainak köszönhetően pedig alacsony, közepes és nagy magasságban szálló gépek ellen bevethető föld-levegő rakétákhoz (SA-3 GOA, SA-2 GUIDELINE és SA-7 GAMMON) is hozzájutott Észak-Korea.
A 40-60 ezer főt számláló haditengerészet szerepe marginális, feladata a partvédelem. A legnagyobb harcértéket a rakétás csónakok képviselik.