A fenntarthatóság Malmő város nyugati kikötőjének mottója. A dél-svédországi település valaha lepusztult nyugati negyedéből mára mintavárosrészt csináltak a svédek, színeset, takarékosat, kényelmeset- sok-sok zöldfelülettel. Az egyik sarkon betekintve hipermodern épületeket lehet látni óriás üvegablakokkal és napelemekkel, a másik oldalon középkori sorházak épültek rozsdabarna, zöld és, szürke borítással, és előkertekkel.
A mesterséges tavak között nincsenek hatalmas felhőkarcolók, vannak azonban bicikliutak és járdák, valamint szelektív hulladékgyűjtő pontok, amelyek tetejét szintén fű borítja. Autók csak a föld alatt parkolhatnak, de sok család nem is tart gépkocsit, hiszen a biogázzal üzemelő buszok Malmő többi részébe is folyamatosan közlekednek. A kerületnek egyelőre 1000 lakosa van, de az építkezés még zajlik, és végső soron 5 ezer lakás és 20 ezer munkahely létesül itt.
A mára kristálytiszta levegőjű egykori nyugati kikötő azonban jóval több, mint egy építészeti telitalálat. A valóban középkori svéd városka, a közeli Lund mintájára a magasabb épületek vannak kijjebb, nagyobb kilátással a tengerre, és a szűk kivezető utcákon nem tud végigsüvíteni a szél. Az ökovárosrész csatornarendszerét úgy alakították ki, hogy az esővíz minden cseppje hasznosul a tetőkertek és az udvari tavak számára, miközben az energiaellátást pedig egy 2 megawattos teljesítményű szélturbinával, és persze napelemekkel oldották meg
Az ökonegyed megépítésébe 34 millió dollárral szállt be a svéd kormány, de az unió is adott támogatást. Malmő nyugati kikötője ráadásul nem is az egyetlen város, ahol úgynevezett zöld megoldásokat alkalmaznak azért, hogy a svéd politikusok betarthassák a választóknak tett ígéretüket, és 2020-ra függetleníthessék Svédországot az olajkitermeléstől, illetve az előbb-utóbb várható olajválságtól.