Steffano Bottoni olasz történész egy olyan közleményt tett közzé a romániai magyar sajtóban, amelyet az 1976-ban Kolozsváron elhunyt költő élettársa, Nagy Mária és öccse, Szilágyi Kálmán is aláírt.
Ebben ismertetik a romániai levéltárakból Szilágyi Domokos nevét viselő jelentéseket. Ezek közül egyesek terhelő bizonyítékoknak számítottak 1959-ben a Bolyai Egyetem több oktatójának és diákjának letartóztatásában, illetve kényszermunkára ítélésében.
A neves költőt később a Securitate azzal is megbízta, hogy jelentéseket írjon Páskándi Géza íróról és Szász János újságíróról. A napvilágra került dokumentumok szerint a skizofréniában szenvedő, életének saját kezével véget vető Szilágyi Domokos "Balogh Ferenc" fedőnéven működött együtt a román állambiztonsági szervekkel.
Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került a Securitate látókörébe: 1956 októberében, mint a Bolyai Tudományegyetem másodéves magyar szakos hallgatója, egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. Álláspontját magánbeszélgetésekben és gyűléseken is kifejtette. 1957 márciusában széles körű nyomozás indult a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem azon hallgatói és fiatal tanárai ellen, akik a legaktívabban vettek részt a magyar forradalom melletti megmozdulásokban - áll a közleményben.
Egy másik dokumentum szerint a költő barátnője, a Bolyai-egyetemen tanuló Várady Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. Bár a hálózati dosszié hiányában nem dokumentálhatók a beszervezés körülményei, feltételezhető, hogy Szilágyi Domokost nemcsak a saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnőjével is zsarolhatták.
"Ha végletekben fogalmazok, karriert is lehetett építeni besúgásból, és belehalni is lehetett. Szisz az utóbbit tette" - összegezte véleményét a Krónika című napilapnak a nyilvánosságra került adatokról Nagy Mária, a költő élettársa.
Boros Zoltán, a Román Televízió magyar adásának volt főszerkesztője, Szilágyi Domokos egykori évfolyamtársa, albérleti lakótársa keményebben fogalmazott: "Sajnos, Domokos nemcsak afféle kicsi besúgó, hanem ügynök volt, akit feladatokkal lehetett megbízni".
Szilágyi Júlia kolozsvári irodalomkritikus, a költő egykori évfolyamtársa más megvilágításba helyezte a történteket: "Csak egy tragikus kényszerhelyzet okozhatta a botlását. Úgy zsarolták, hogy nemcsak róla volt szó. (..) Az ő betegeskedései, a testi, lelki elesettsége, az öngyilkossága most már egészen más összefüggésbe kerül".