Giorgio Napolitano az első kommunista múltú nyugat-európai államfő. Múltja némileg befolyásolta megválasztását is, mert csupán a negyedik fordulóban sikerült megszerezni a hivatalba lépéséhez szükséges szavazatszámot, habár ismételten igyekezett elhatárolni magát a kommunista párt élén elkövetett hibáitól.
Ezek között elsősorban azt rótták fel neki, hogy az 1956-os magyar forradalom után lelkesen üdvözölte a szovjet beavatkozást, és később is feltétel nélkül támogatta a moszkvai vezetés lépéseit.
A hetvenes években az eurokommunizmus egyik szószólója lett, és nagy reménnyel tekintettek rá mindazok, akik az egykori keleti tömbben hittek még az emberarcú szocializmus megvalósításában.
Napolitano a 80-as években mint az olasz Kommunista Párt külügyi szakértője többször is jószolgálatokat tett a hét alkalommal újraválasztott Giulio Andreotti kereszténydemokrata miniszterelnöknek.
Vezető baloldali politikus
A Kommunista Párt feloszlása után Napolitano alapító tagja lett a Baloldaliak Demokrata Pártjának és ennek élén nyilvánosan is kifejezte sajnálatát, hogy annak idején oly lelkesen nyilatkozott az 56-os magyar szabadságharc vérbe fojtásáról.
Politikai beállítottsága módosulásának elismeréseként 1994-ben megválasztották az olasz parlament elnökévé, majd két évvel később Romano Prodi kormányfő megbízta a belügyminisztérium irányításával.
Május óta ismét szorosan együttműködik a miniszterelnöki tisztséget betöltő Prodival.
Berlinbe érkezése előtt Napolitano hangsúlyozta: helyesli a német kancellár nemrég tett bejelentését, amelyben összefogást sürgetett az európai alkotmány megmentésére és utalt arra, hogy a maga részéről hazájában mindent megtesz az uniós alkotmány elfogadása érdekében.