Phenjan azt hiszi, hogy a katonai potenciálja mutogatásával nyomást gyakorolhat az Egyesült Államokra, Japánra, Kínára és Dél-Koreára. Valójában azonban éppen a potenciál hiányát bizonyította be, mivel 42 másodperccel a start után kudarcot vallott a Taepodong-2 rakéta. Szerintem Észak-Korea erős országnak akarja láttatni magát, hogy több engedményt és segélyt kapjon a Nyugattól, amire nagyon nagy szüksége van. És az is lehet, hogy más országoknak - például Iránnak - jelzi, hogy rendelkezik rakétatechnológiával és azt át tudja adni.
Blöfföl Phenjan, amikor azt mondja, hogy "kemény választ ad", ha nyomást próbálnak gyakorolni rá, például szankciókkal?
Észak-Korea mindig kardcsörtető módon lép fel, amikor válságban van. Úgy látjuk, hogy az idén ismét szegényes lesz a termés, és ilyenkor mindig a katonai fenyegetés eszközéhez nyúlnak. Valóban, erős hadseregük van, azt hiszem az ötödik legnagyobb a világon. Ez nem egy kifejezetten hatékony hadsereg, 60-as évekbeli technológiája van, de abból sok. Dél-Korea fővárosát, Szöult, például lőni tudja az észak-koreai tüzérség. Ugyanakkor abban a pillanatban, ahogy megtámadná Dél-Koreát, az ott és a térségben állomásozó hatalmas amerikai haderő katasztrofális ellentámadást indítana ellene.
A nagy kérdés az, hogy az észak-koreai rakéták valóban fenyegetést jelentenek a világra nézve, vagy ez is csak kardcsörtetés?
Szerintem abból a szempontból fenyegetést jelenthetnek, ha más országokhoz kerülhetnek. Indiának és Pakisztánnak is van atomprogramja, de Indiával szemben Pakisztánnak nincs fejlett rakétatechnológiája például. Elég erős bizonyítékaink vannak, hogy a kilencvenes évek közepéig Pakisztán vásárolt Észak-Koreától. Azt biztosan tudjuk, hogy Irán is vásárló volt, és korábban Líbia is érdeklődött. Tehát lehetnek olyan országok, amelyek vevők lennének az észak-koreai technológiára.
A Taepodong-2 rakéta ütőképes eszköz, vagy még mindig kísérleti stádiumban van?
A legtöbb rakétát még tesztelik, de a Noedong-1 és 2 rakéták ütőképesek. Ezek valójában extra üzemanyaggal feltöltött Scud rakéták, és az iráni Shaheen rakéták alapját jelentik. A Taepodong-2 azonban nekem úgy tűnik, két-három más rendszer kombinációja. Olyan, mintha egymásra építettek volna egy Noedongot, aztán egy Scudot és még egyet. Ezt a módszert alkalmazta Szaddam Husszein is a saját rakétáival. Nem hiszem, hogy ez egy hatásos rendszer lenne, de jobb, mint a semmi. A nagy kérdés az, hogy tudja-e olyan méretűre zsugorítani Észak-Korea atom-robbanófejeit, hogy beépíthesse azokat a rakétába, és el tudja-e érni, hogy ne robbanjon fel a rakéta a kilövőállványon.
És akkor valódi fenyegetéssé válik Észak-Korea?
Valódi fenyegetéssé válna, de más fenyegető államokhoz hasonlóan felmerülne a kérdés, hogy a politikusok fel akarnák-e használni a technikai lehetőséget. Szerintem Észak-Korea nem olyan buta, hogy erről álmodjon. Szerintem Phenjan tudja, mivel járna Észak-Koreára nézve, ha atomtöltettel rendelkező rakétát lőne ki.
Egyes szakértők azt mondták, hogy az amerikai raktétavédelmi rendszer nem tudná megvédeni az Egyesült Államokat egy esetleges észak-koreai támadástól. Ön hogy véli?
Szerintem nem az amerikai szárazföldet fenyegetik ezek a rakéták, hanem a Dél-Koreában, Japánban, Okinawán és Guamon található támaszpontokat. A japánoknak nagyon jó, hadihajókra telepített elhárítórendszere van. A japánok csendben fejlesztették a saját rendszerüket. Ez nagyon hatásos, és talán jobb is, mint az amerikai. Szerintem jelenleg az amerikai szárazföldet védő rakétarendszer nem olyan jó, mint lehetne, de úgy gondolom, nincs olyan számottevő fenyegetés Észak-Korea részéről, ami azt szükségessé is tenné.