Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba

Szegheő Péter az Arénában: túlélési útmutató kánikula idejére

Infostart / InfoRádió - Farkas Dávid
2024. július 28. 08:00
A kánikula átvészeléséhez adott hasznos tanácsokat Szegheő Péter belgyógyász az InfoRádió Aréna című műsorában. Beszélt arról, hogyan készíthetjük fel a szervezetünket a nagy melegre, mit és mennyit érdemes inni és enni, sőt elemezte azt is, hogy sportolhatunk-e ilyen hőmérsékleti viszonyok közepette. Ráadásul elmondott egy javaslatot a sziesztával kapcsolatban…

Hogyan szokhatjuk meg az itthon extrémnek számító 35-40 fokot?

Nekünk extrémnek számít, mert nem ehhez szoktunk hozzá. A hozzászokás nagyon fontos kulcs ebben, ugyanis ha körbenézünk a bolygón, elég sok ember él olyan körülmények között, szinte folyamatosan, amibe mi most belecsöppentünk, és igazán semmi bajuk sincsen. Hozzá lehet szokni, csak nem a mi égövünkön. Azok, akik ott élnek, többé-kevésbé folyamatosan ilyen körülmények között vannak, és a keringési szervrendszerük, a neurológiai rendszerük, a vegetatív idegrendszerük, mind-mind arra állt be, hogy ezt elviseljék és természetesnek vegyék. Nekünk azért van ilyen szempontból nehéz dolgunk, mert kicsivel nagyobb az éves hőingás. A szervezetünk általában addig nincsen bajban, amíg a környezet viszonylag stabil. Abban a pillanatban, hogy a körülmények hirtelen változnak, vagy ahhoz képest, amit megszoktunk, extrém irányba tolódnak el, igen nagy problémában vagyunk.

Milyen módszerek lehetnek arra, hogy jobban kezeljük ezt az időszakot?

Alapvetően mi segít hozzászokni a hőséghez? Az idő. Azt meg nem nagyon lehet siettetni. Az akklimatizációs folyamatnak idő kell, ez előbb-utóbb mindenkinél lezajlódik. Abban vannak eltérések, hogy kinél milyen gyorsan. Ha megnézzük azt, hogy egy egészséges, amúgy egyébként kiváló fizikumnak örvendő fiatal szervezet mennyi idő alatt alkalmazkodik még az extrém viszonyokhoz is, egy-másfél hét elegendő. A másik oldalon ott vannak azok, akiknek a keringési szervrendszerükkel gond van, szívelégtelenek, a koszorúérkeringésük nem olyan, mint kéne, az áteresztőképesség nem jó, a szívüknek a teljesítménye nem jó, a vegetatív idegrendszerüknek a működése valami miatt problémás, onnantól kezdve, tekintve, hogy az alkalmazkodásért felelős szervrendszereknek a működése nincsen a csúcson, maga az alkalmazkodási folyamat is rettenetesen hosszú. Azt kell mondjam, hogy az időfaktor valószínűleg túlnyúlik azon az időtartamon, amíg az a tényező fennáll, amihez egyébként alkalmazkodni kéne.

Legalábbis egyelőre, mert a klímakutatók azt valószínűsítik, hogy idővel akár hónapos hőhullámok is lesznek.

Ez egy elég rossz szcenárió. Már most is azt lehet látni, hogy az első hőhullámok időszaka korábbra tolódik. Most már előfordul, hogy a május hőhullámmal kecsegtet, néha ezek a legrosszabbak. Amikor a szervezetünk még tulajdonképpen a télből ébredezik, a tavaszt csak megkóstoltuk, ha akkor ránk tör egy hőhullám, az tömegkatasztrófa. Minél később kezdődik az első hőhullám az év folyamán, annál könnyebb helyzetben vagyunk, mert a szervezetünk valamennyire előkezelt állapotban érkezik el ehhez a jelenséghez. Ez idén most valamennyire így történt, a tavasz is meleg volt, ami jó, mert a szervezetünket elő tudtuk készíteni. Az első igazán nagy hőhullám, amire fölkapjuk a fejünket, júliusban következett be. Az egy dolog, hogy a mostani hőhullám az eddig tapasztaltakhoz képest a lehető legextrémebb volt.

Tegyük hozzá, hogy egy augusztus végi hőhullám azért is kíméletesebb valamivel, mivel akkor már rövidebbek a nappalok.

Azt, hogy egy hőhullám végül is milyen, nem a nappalok hossza dönti el. A hőhullámoknak alapvetően az időtartama a nagyon fontos kérdés, hány napon keresztül van meleg. A hőségnapok száma nagyon fontos. Van az úgynevezett trópusi éjszakák fogalomköre. Ez nem egy közepesen kibírhatatlan szappanoperának a címe, hanem azoknak az éjszakáknak a gyűjtőneve, amelyeken a hőmérséklet nem megy 20 fok alá. Ezeknek a hossza, a mennyisége az, ami egyrészt befolyásolja a hullámot. A másik az, hogy az átlaghőmérséklet hány napon keresztül és mennyivel haladja meg a 25 Celsius-fokot. Ilyen szempontból a mostani hőhullám abszolút rekorder. Hőhullámok voltak persze, de ennyire súlyos nem.

Mennyire szerencsés, hogy legalább valamennyire láthattuk előre, a meteorológusok viszonylag pontosan megmondták már július elején, hogy a hónap közepéig egy szinte végeláthatatlan időszak következik annak, aki szenved a hőségben?

Ez egy nagyon nagy fegyvertény, nagyon hasznos. Vissza lehetne kanyarodni a felkészülésre. Ha mi tudjuk, hogy jön egy hőhullám, és tudjuk azt, hogy ott leszünk a lakásunkban, azt is tudhatjuk, hogy az a lakás előbb-utóbb fölmelegszik. Onnantól kezdve, hacsak nincsen légkondi, nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert nem lehet hova menekülni előle, de tudjuk védeni a lakást a felmelegedéstől. Mondjuk nem húzom fel a redőnyt akkor, amikor odasüt a nap, vagy nem húzom el a sötétítőfüggönyt, amikor odasüt a nap, esetleg egyéb árnyékoló eszközöket helyezek föl, hogy legalább az ablakokon keresztül ne tudjon bemenni a hőség a lakásba, talán pár napot lehet ezekkel nyerni. Ha valakinek van légkondicionáló berendezése, akkor itt az idő, hogy használja, mert ez az az időszak, amikor már nemcsak komfortból használjuk a légkondit.

Hogyan érdemes helyesen használni?

Észlelhető legyen, ez az egyik lehetséges válasz. Azt nyilván mindenki tudja, hogy a légkondicionáló berendezéseket tisztán kell tartani. Remélhetőleg a tavasz folyamán mindenki túlesett azon, hogy a légkondicionáló berendezését felkészíti a szezonra. Itt mindig kérdés az, hogy mennyivel tartsunk hidegebbet, mint ami a külső környezetben van. Én úgy gondolom, hogy az a tanács, amely szerint a külső környezethez képest maximum 3-5 fokkal tartsunk hidegebbet, amikor odakint 42 fok van, nem működik. Ha odakint 42 fok van, de én a lakásban 37-et tartok, az nem lesz komfortos. Ha ilyen hőhullámok vannak, nyugodtan lejjebb lehet menni 30 fok környékére, vagy még az alá is, 27-28 foknál érdemes megállni. Akkor még a felső légúti panasz, amit a klíma tud okozni, nem annyira kifejezett, viszont nincs is akkora különbség a külső és a belső tér között. Viszont ha bent lehűtjük a lakást 20-22 fokra, aztán kimegyünk a 42-be, azért az 20 fok különbség. Ekkora különbség már vegetatív idegrendszeri reflexeket tud elindítani, nagyon gyorsan átrendezi a keringésünket, abból már lehet probléma. Arra is nagyon figyelni kell, hogy a klíma szárítja is a levegőt.

Éjszakára kapcsoljuk ki?

Éjszakára ki lehet kapcsolni, igen. Ha, mondjuk, a lakásban van valaki, akinek a folyadékháztartását másnak kell felügyelnie, és klimatizált helyiségben, száraz levegőben fekszik, akkor a bőrén, a nyálkahártyáin keresztül nagyobb mennyiségű folyadékot veszít. Ezt vissza kell pótolni. Ha valaki ilyen környezetben lévő, idősebb emberre vigyáz, akkor a folyadék bevitelére extrém módon figyelnie kell, dacára annak, hogy a lakásban amúgy egyébként nincs meleg.

A kánikulában egyébként is fontos kérdés a folyadékbevitel.Mennyit és mit igyunk?

Vitálisan fontos. Ha erre nem figyel oda az ember, abba belehalhat

Minimum rosszul lesz.

Minimum rosszul lesz, nagyon könnyen el lehet jutni odáig, hogy azt a folyadékot, amit nem ivott meg a nap folyamán, miután fölébredezett az öntudatlan állapotból, valakik beletöltögetik mondjuk a vénás rendszerén keresztül. De eddig nem jó eljutni. Ilyenkor a folyadékbevitel eszméletlenül fontos kérdés, nem lehet elégszer hangsúlyozni. A mennyit igyunk érdekes kérdés. A verejtékezés a legnagyobb folyadékveszteségünk ilyenkor, ha extrém helyzetet nézek, vegyünk egy aszfaltozó munkást, aki a délutáni órákban dolgozik kint a hőségben, naponta akár 10-11 liter folyadékot is elveszthet, ezt nyilván vissza kell pótolni. De bármelyikünk, aki kint van az extrém időjárási körülményben, nyugodtan kalkulálhat azzal, hogy minimum 3,5-4 litert meg kell innia egy nap.

Mennyire hagyatkozhatunk visszajelzésként a vizelet színére?

A színére kevésbé, a mennyiségére inkább. A színe, ha belesűrűsödik, vagy olyat ettünk, olyat ittunk, akkor változhat. A szervezet folyadékegyensúlyát tekintve, ha van egy nagy veszteség valahol, akkor azt nyilván megpróbáljuk kompenzálni. A verejtéken kívüli egyéb testnedveknek a termelésében tudjuk ezt megtenni, ebbe beletartozik a vizelet, de a könny, a nyál, az emésztőnedvek, nagyon sok minden, még a bélnedvek is, amik a székletnek a habitusában, formálásában részt vesznek, azok is. Ha reggel voltunk vécén, majd nem iszunk semmit, és délután háromig-négyig semmi nem ürül, biztosra vehetjük, hogy a szervezetünk elkezdett spórolni a vizelettel, annak érdekében, hogy a folyadékegyensúlyunk valahogy egyben maradjon. Száz százalék, hogy kevés folyadékot fogyasztottunk, magyarul, neki kell állni inni. De ez sem úgy működik, hogy ilyenkor az ember a szájára veszi a másfél literes ásványvizes palackot és egyben legurítja, mert abból viszont csak vizelet lesz, a keringésen kívüli folyadékterek kevesebbet kapnak belőle.

Minden órában legyen legalább másfél-két deciliter víz?

Minden órában kicsit több is lehet. A másfél-két deciliter kicsit kevésnek tűnik, óránként fél liter nyugodtan lemehet. Abból nem lesz probléma. Nyilván nem mindegy, hogy milyen minőségű folyadékot fogyasztunk. Maradjunk annyiban, hogy a nyár nem az alacsony nátriumtartalmú ásványvizeknek az időszaka. Abból azért lehet gond.

A csapvíz elfogadható ilyenkor?

A csapvíz nem feltétlenül rossz, bár annak az iontartalmát inkább alacsonynak gondoljuk ahhoz képest, amennyit szeretnénk bevinni ilyenkor. A nátriumbevitellel azért kell egy kicsit másképp gondolkodnunk, mert az ásványvizek, a folyadékok a sóbevitelünknek körülbelül 5-10 százalékát tudják fedezni, még akkor is, ha folyamatosan isszuk.

Sózzuk jobban az ételt?

Nem kell, a javasolt sóbevitel Magyarországon nőknél napi három, férfiaknál öt gramm.

Ez simán megvan.

Ehhez képest a sokszorosát, három-ötszörösét megesszük egy nap, tehát emiatt plusz jódbevitel nem kell. Ha a bevitel apró adagokban megy, akkor a folyadéknak van ideje a szövetközti térben eloszlani a keringésen kívül. Ha egyszerre viszek be nagyon sokat, akkor az különféle mechanizmusokon keresztül a vizeletelválasztás fokozódását fogja eredményezni, és a vizelet mennyiségét megnövelem, ami tök jó, de attól még a szövetközti folyadékmennyiség és annak az összetétele nem nagyon változik. A folyamatos bevitel a hangsúlyos.

Nagyon fontos összességében is a sópótlás vagy elektrolitpótlás ebben a helyzetben. Nemcsak a konyhasó, a nátrium-klorid az egyedüli, amelyet érdemes figyelemmel kísérni. A sportitalok mennyire hasznosak, illetve ha sportitalt választunk, akkor milyen összetevőkre figyeljünk még?

A sportitalokban viszonylag sok minden más is van, izotóniások ezek az oldatok, az ionösszetételük nagyon hasonlít a szervezet ionösszetételéhez. Csak sportitalokkal fedezni az összes folyadékigényünket azért nem olcsó. A jó minőségű ásványvíz teljesen elég. Itt többször aláhúznám azt, hogy jó minőségű ásványvízről legyen szó. Nem az alsó polcos, alsó kategóriás, nagyon olcsó vizekről, mert általában azoknak az ásványianyag-tartalma is rettenetesen alacsony. Ha egy nagyon alacsony nátriumtartalmú ásványvízből iszom nagyon sokat, akkor folyadékáramlást fogok elindítani a szervezeten belül a különféle hártyákkal határoló terek között. Ez egyébként nem lenne túl nagy probléma, kivéve a koponyát. A koponyán belül van egy limitált tér, amit az agyszövet és az azt körülvevő burokrendszer nagyjából kitölt. Ha kihígítom magam, akkor folyadékáramlás indul meg a keringésből kifelé az agyszövet felé, és agyödémát tudok csinálni, ami kezdetben csak fejfájást, későbbiekben tudatzavart és légzésmegállást tud okozni. Viszont jó minőségű ásványvízből annyit lehet meginni, amennyit akar az ember.

Általános tanács, hogy fogyasszunk sok zöldséget, van, aki hozzáteszi, hogy zöldséget és gyümölcsöt. Nyáron hogyan érdemes ezt optimalizálni?

Nyilván más a tanács annak, akinek valamilyen gyümölcsre allergiája van. Nyilván más annak, akinek, mondjuk, cukorbetegsége van, s más annak, aki veseelégtelen. Ezt nagyon nehéz uniformizálni. Ilyenkor idénygyümölcs a dinnye, amit mindannyian nagyon szeretünk. Tulajdonképpen szinte mindenki limit nélkül fogyaszthatja, kivéve a cukorbetegeket és azokat a veseelégteleneket, akiket dializálunk.

Javíthatja a hőérzetet is?

Úgy javíthatja a hőérzetet, hogy lesz miből izzadni.

Illetve a kánikulát talán összességében kevésbé éljük meg kellemetlenül.

Azt ettől nem várnám. Sőt, alapvetően, ha kánikula van, akkor egyszerűen a nagy mennyiségű gyümölcs vagy zöldség bevitelével megterheljük a szervezetünket. Azért, mert több minden alakul át ilyenkor olyan irányba, hogy az a hőháztartásunk fenntartásában vezető szerepet biztosítson.

Akkor a mérték fontos. De mennyi dinnyét együnk, például?

Ez megint csak nagyon nehéz kérdés, mert hozzátartozik, hogy melyik fajtából. Másfél-két kiló alatt szerintem nincs ember, aki nekiáll a dinnyének, azzal nincs is igazándiból baj. Cukorbetegeknek nyilván nagyon kell vigyázni, mert a dinnyében lévő cukor nagyon gyorsan föl tud szívódni és viszonylag nagy vércukorszint-emelkedést képes csinálni. Mivel ráadásul még oldott állapotban is van, úgy lő ki a vércukorszint, mint a rakéta. Viszont akinek nincsen ilyen betegsége, annak a szervezete nagyon szépen fel tudja dolgozni ezt, nincsen vele baj. Ha veseelégtelenről beszélünk, még hozzáférhető, hogy a barackféleségeket, meggyet, cseresznyét nem nagyon szoktunk javasolni, mert noha másnak nincsen vele problémája, a veseelégteleneknek nem jó ezeknek a káliumtartalma. Ha valaki dializált veseelégtelen, vizelete sincsen semmi, és nekiül egy jó nagy tál baracknak, életveszélyes állapotba kerülhet, olyan magasra megy a káliumszintje, hogy az a szívét meg tudja állítani. Nem lehet uniformizálni a kérdést. Akinek nincsen túl nagy egészségügyi problémája, annál nem érdemes a gyümölcsbevitelt nagyon megszorítani, mert a gyümölcsöknek van folyadéktartalmuk, valóban van bennük nagyon sok olyan pozitív, fontos dolog, amit jó, ha fogyasztunk.

Van-e sztárzöldség ilyenkor nyáron?

Én nem gondolnám, hogy létezik ilyesmi. Az összes zöldség, amit megszoktunk, fogyasztható nyugodtan.

Mit ajánl kánikulában?

Egyik zöldség mellé sem tennék le voksot.

A magas víztartalmúak jobbak, mint az alacsonyabbak?

Persze, de azon vitatkoznak még azok is, akik növénytanban otthon vannak, hogy a paradicsom gyümölcs-e vagy zöldség, annak a folyadéktartalma rendkívül jó, az antioxidáns-tartalma kiemelkedően jó. Ebben az időszakban egy-egy paradicsomnak, vagy akár még többnek is, nyugodtan neki lehet állni. Abból nem nagyon lehet baj, és nagyon sok mindent tudunk fedezni vele, amire ilyenkor szükségünk van. De nem lehet azt sem elítélni, aki ilyenkor elrágcsál egy sárgarépát. Nincs túl nagy különbség ilyen szempontból a zöldségek között.

A túlzott mennyiségű koffein és alkohol ugyanakkor okozhat problémákat, nyáron különösen. Melyek a legfőbb ajánlások? Azon túl, hogy gondolom, az orvosok egy része azt szereti mondani, hogy lehetőleg ne igyunk semmilyen alkoholt, és lehetőleg ne vigyünk be koffeint, vagy hogyha igen, akkor enyhe formában.

Azt az országot, ahol ezt így megfogadják, Utópiának hívják, és nem létezik.

Mi az aranyszabály?

Olyan tanácsokat ne adjunk, amit nem fognak megtartani semmiképpen. Melyikkel kezdjük? Alkohol vagy koffein?

Kezdjük az alkohollal!

Alkoholból a tömény nem javasolt. A folyadékpótlásra inkább alkalmas alkoholfogyasztás az, ami javasolható. A kevesebb alkoholt és relatíve több folyadékot tartalmazó italok azok, amik ide kerülnek.

Tehát a fröccsök néha beleférnek?

Természetesen, egy viceházmester, mondjuk, egészen nyugodtan mehet, annak a szesztartalma rendkívül alacsony, a folyadéktartalma rendkívül magas. A sör sem véletlenül fogy ilyenkor nagyobb mennyiségben. Ezek amúgy limitáltan, de még folyadékpótlásra is alkalmasak. A tömény italok nagyon sok szempontból nem jók. Egyrészt szeretik kiszárítani a szervezetet, de még ennél is sokkal nagyobb probléma, hogy elvész a józan ítélőképesség, akár csak kevés mennyiség fogyasztása után is, különösen, ha melegben iszik az ember. Onnantól kezdve olyan viselkedésformát tudunk felvenni és olyan szituációkba tudunk kerülni, aminek a vége mondjuk mentő.

Ha valaki mégis iszik valamennyi töményet, akkor igyon előtte-utána vizet és egyen is lehetőleg?

Mindenféleképpen. Azt egyébként nem nyáron és nem kánikulában is jó figyelembe venni, hogy ha valaki alkoholt fogyaszt, mondjuk röviditalokat, akkor normális mennyiségű folyadékot, vizet kell bevinnie mellé ahhoz, hogy az ezáltal okozott hatásokat valamennyire ki tudja egyenlíteni. Nagyon rosszul lehet lenni, ha valaki vízfogyasztás nélkül tömény italokat fogyaszt. Tehát nemcsak kánikulában jó tanács, hogy mindenféleképpen kell mellé folyadékot inni, hanem bármikor.

Mit tegyünk másnap, ha mégis „vétkeztünk” éjjel?

Ilyenkor olyan anyagok szaporodnak föl a szervezetünkben, amelyektől meg kéne szabadulnunk, minél gyorsabban. Talán a legjobb választás, ha valami antioxidánst megpróbálunk bevinni, ez lehet nyugodtan egy vitaminkoktél, teljesen mindegy, de megint csak visszatérnék a folyadékra, át kell öblíteni ilyenkor a szervezetet, ezek az anyagok előbb-utóbb ki fognak belőlünk ürülni. De a kiürítés folyamata folyadékigényes. Ha kiszáradt állapotban próbálunk meg ezzel megküzdeni, akkor elhúzódó másnaposság lesz a végeredmény. Folyadékot mindenképpen kell inni.

Térjünk rá a koffeinre! Mikor és mennyi fér bele?

A koffein nagyon érdekes anyag, az utóbbi időben inkább pozitív hírek láttak napvilágot a hosszú távú egészségi hatásairól, kevésbé tudom úgy elítélni, mint a röviditalokat. Három kávéig belefér, ha valakinek nincsen tőle baja. Azt tudni kell, hogy a kávé és maga a koffein vízhajtó hatással is rendelkező anyag.

Tehát megint kell mellé vizet inni?

Azt szokták mondani, hogy körülbelül egy-két milligramm koffein bevitele nagyjából egy-két milliliter folyadék elvesztésével jár együtt. Ez nem jelentős, kávéval nem tudjuk magunkat kiszárítani, mert előbb lesznek egyéb problémáink, de oda kell figyelni arra, hogy többek között a kávé, túlzásba víve a fogyasztását, mindenféle mellékhatásokat tud csinálni. Ha valaki azt tapasztalja, hogy koffeinfogyasztást követően elkezd kalimpálni a szíve, akkor tartson szünetet a kávéval.

Mi a helyzet a teafélékkel, illetve akár a kávéval is, az alvás szempontjából? Mikor lehet még meginni, hogy a koffein az alvásra ne nyomja rá a bélyegét?

Ez nagyon egyéni. Ismerek olyanokat, akik elalvás előtt simán meg tudnak inni egy eszpresszót, és úgy alszanak, mint a bunda.

A minősége is olyan?

Igen. A kávé alapvetően nagyon nehézzé tudja tenni az elalvást. Ha valakinek tényleg koffeinhatása van, nagyon nehezen tud álomba szenderülni. A másik véglet nyilván az, aki megiszik egy csésze kávét délelőtt, és egész nap, mint a gumilabda, úgy pattog a szobában. Ezt megint csak embere válogatja. Ha valakinek az alvását zavarja a koffein, délután már ne nagyon igyon kávét. Délelőtt még belefér, akkor van egyébként is legtöbbünknél az a napszak, amikor leginkább teljesítményre van szükség, utána élvezetből már nem feltétlen kell kávét innia annak, aki nem tud tőle aludni.

Mikor hívjunk orvost, ha rosszul vagyunk a kánikulában? Hol van az a határ?

Nagyon érdekes, hogy a mentőhívások, orvoshoz fordulások egy része ilyenkor nem úgy néz ki, hogy az illető rosszul lesz, ezért elmegy a háziorvoshoz, hanem az illető rosszul lesz és kihívja magára a mentőt, vagy valaki más hív hozzá mentőt. Vannak olyan esetek, amikor az alapbetegségből olyan rosszabbodás kezdődik, ami úgy tűnik, hogy nem fog saját magától megváltozni. Ha valaki, teszem azt, szívelégtelen, koszorúérbeteg, és úgy érzi, hogy a teljesítménye nagyon a padló alá került, folyamatosan mellkasi panaszai vannak, alacsonynak méri a vérnyomását, tényleg az ágyból sem tud felkelni, ott nyilván valamit csinálni kell, ott ki fogják hívni a mentőt. A másik eshetőség az, amikor valaki olyan problémával szembesül, ami direkt vagy indirekt módon a hőséghez köthető. Teszem azt, valaki a Széll Kálmán tér kellős közepén, a hőségben állva egyszer csak érzi, hogy elfogy az erő, és elkezd foltokat látni a szeme előtt, majd a következő pillanatban arra tér magához, hogy nagyon sokan állnak körülötte, és az emberek egy része meg van rémülve, merthogy elájult, eldobta magát a tér kellős közepén. Hozzá ki fogják hívni a mentőt, mert ez egy ijesztő állapot. Ha időseknél nem figyeltek oda a folyadékháztartás fenntartására, az, akinek dolga lenne odaadni az illetőnek a folyadékot, csak odateszi az éjjeliszekrényre a poharat, majd délután konstatálja, hogy hiába tette oda, az nem ürült ki, és erre nem lép semmit, előbb-utóbb az az idős ember zavart, gyenge lesz, száraz lesz a bőrétől kezdve a nyelvén keresztül minden. Olyan állapotba kerül, amitől a gondozója előbb-utóbb megijed és megint csak ráhívja a mentőt. Ugyanígy, ha valakinek a hőségben visszatérő görcsei kezdenek lenni, azzal is kell előbb-utóbb csinálni valamit. Ilyenkor a sürgősségi osztályok, a sürgősségi ellátás kapacitása, illetve a mentők kapacitása eszméletlenül leterheltté fog válni. Kisebb-nagyobb dolgok miatt kihívják a gyorssegélyt, és vagy a helyszínen el tudják látni az illetőt, vagy be kell szállítani sürgősségi osztályra, mert olyan állapotban van, hogy a helyszínen csak el lehet kezdeni az ellátását, befejezni már nem. Ha valaki saját magán észleli azt, hogy az állapota óráról órára romlik, vagy valaki egészségügyi megfigyelés alatt áll, és azt látja a gondozója, hogy valami elkezdődik, ami mondjuk 10-15 percenként visszanézve nem pozitív irányba változik, sőt, csak súlyosbodik, pedig hideg borogatás, folyadékadás, megnyugtatás mind-mind lezajlott, mentőt kell hívni. A hőség még az egészséges szervezetet is úgy meg tudja viselni, hogy ijesztő állapot alakul ki. Egy idős szervezetet, amelynek az önfenntartásért felelős rendszerei nem működnek úgy, mint egy fiatal esetében, azt meg pláne. Ilyenkor azt lehet tanácsolni, hogy nagyon oda kell figyelni egymásra és nem elmenni segítség nélkül amellett, aki rosszul van az utcán. Oda kell hozzá lépni, meg kell kérdezni, hogyan van, ha nem tud válaszolni, akkor már baj van, mindenképpen el kell kezdeni feltérképezni, hogy a keringése, légzése hogyan áll. Ha leállás tapasztalunk, azonnal újra kell éleszteni az illetőt.

Extrém időjárási helyzetben mennyire érdemes külön is odafigyelni az egymással való kommunikációra?

Ez azért probléma, mert az emberek, akik ebbe a spirálba bekerülnek a hőség miatt, a koncentrálóképességük is romlik, vagy eleve idegesek, és nem ismerik föl azt, hogy ebben a spirálban benne vannak. A türelmetlenség, a dekoncentráltság csak további frusztrációt, türelmetlenséget és dekoncentráltságot fog szülni, és ebből a spirálból elég nehéz úgy kimozdulni, hogy én tudatosan figyelek arra, hogy most ezt szakítsam meg valahogy. A közlekedésben ez amúgy nagyon szépen tetten érhető. Ilyenkor az emberek kicsit bambábbak, kicsit nehezebben reagálnak egymásra.

Más viszont ordít.

Sokkal könnyebben ordít, mert mindenki egy kicsit felfokozott állapotban van, nem feltétlenül úgy reagálunk egymásra, ahogy kéne. Ha felismerjük azt, hogy mi is benne vagyunk ebben a gödörben, amiben az összes többi ember, és valóban megpróbálunk egy kicsit kevesebb stresszt rakni saját magunkra, akkor talán több időnk és több lehetőségünk jut figyelni egymásra is, és onnantól kezdve adekvátabb módon tudunk reagálni a környezetünkben létrejövő veszélyhelyzetekre. Ha valaki ezt a hangulatot megpróbálja egy kicsit enyhíteni, akkor azzal könnyebbé tudja tenni a saját helyzetét is, és adott esetben, mondjuk, a hőség miatt sem lesz annyira mérges.

Van-e valamilyen orvosi ajánlás arra, hogy mennyit érdemes nyáron pihenni, illetve a többi évszakban?

Nincs igazán erre ajánlás. Nyilván a nyári szünet az nyári, de ennek nemcsak az az oka, hogy jó idő van ilyenkor, és ki lehet használni a kültérben tartózkodást, mert ezt alapvetően, akinek van értelmes kültéri foglalatossága, meg tudja csinálni bármelyik évszakban. Mondjuk egy jó túrát meg lehet csinálni akár télen is. Meg nyilván a nyári szünet azért fontos kérdés, mert akinek gyerkőce van, annak a gyerek miatt ez egy adekvát periódus, akkor a gyerekkel is foglalkozni kell, meg jó lenne vele együtt lenni és eltölteni időt. De nem feltétlenül kötelező a szünetet nyáron tartani. Olyan szempontból nyilván ajánlott, hogy a kültérben ez egy nagyon jól kihasználható időszak.

A különféle szabadságolásoknál mennyire szempont az, hogy ilyenkor egy kicsit északabbra menjünk, egy kicsit próbáljunk fellélegezni, vagy akár tengerpartra, tópartra, ahol a 30-35 fok is könnyebben elviselhető?

Sokkal könnyebben elviselhető. Ez azért érdekes, mert a tóparton létnek is megvannak a maga veszélyei, de a vízben az ember könnyebben vészeli át a magas hőmérsékletet. Ezt alapvetően mindenki tudja, erre nem kell külön felhívni a figyelmet. Ahelyett, hogy mi megyünk olyan helyre, ahol ezt az időszakot ismerik és tudnak vele mit kezdeni, inkább vannak olyan szokások, amiket tőlük át kéne venni. Meg kell nézni, hogy a mediterrán vidéken lakók, hogy vészelik át. A szieszta, például, nagyon hasznos szokás. El tudnám azt képzelni, hogy ha valóban vannak nyáron olyan időszakok, amikor az átlaghőmérséklet bőven 27 fok fölött van, és déltől három óráig tényleg pokoli a meleg, a lakásban sem nagyon jó lenni, de munkateljesítményt aztán pláne nem lehet elvárni, akkor legyen valóban szieszta, aztán háromkor nekiállunk majd megint dolgozni. Ezt például el lehetne tőlük tanulni, mert úgy néz ki, hogy a klimatikus viszonyaink egyre inkább hozzájuk fognak hasonulni. Ha pedig így van, akkor az életmódunk is jó lenne, ha hozzájuk kezdene hasonulni.

Összességében szokták tanácsolni, hogy pihenjünk többet, pihenjünk eleget, de gondolom, az sem mindegy, hogy hogyan pihenünk.

Nem feltétlenül az lenne a cél, hogy teljesen passzívan töltsük ezeket a napokat. A vízben lét is jó, de ha megvolt az akklimatizáció, valamennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy meleg van odakint, ha a folyadékfogyasztásra, a napártalmakra odafigyelünk, nyugodtan lehet odakint bármit csinálni. Nézzük meg, például, hogy a teniszmeccsek nagy része nyáron nagy melegben, katlanban zajlik, az embernek tényleg fáj nézni, vibrál a levegő, és mégis órákon keresztül tudják ütni a labdát. Ha hozzászoktunk ehhez az egészhez, és a szervezetünk ebben partner, akkor nem kell az otthoni kanapét nyomni azért, mert odakint 42 fok van. Nyilván ne 42 fokban, a tűző napra menjünk ki, de például nagyon javasolt egy árnyas erdőben egy hosszabb-rövidebb túra. Az erdőnek a légköre, a páratartalma, a hőmérsékleti viszonya, mind-mind sokkal kedvezőbbek annál, mint amikor az ember a belváros kellős közepén a meteorológiai szolgálat által mondott 40 fokhoz képest is 45 fokkal szembesülve szeretne egy kört futni a tűző napon. Az nem jó ötlet. De ha fizikai aktivitás kéne, akkor egy árnyas parkba, egy árnyas erdőbe nyugodtan ki lehet menni, meg lehet találni a belvárosban is vagy városon kívül is, lehet akár futni is, semmi baj nem lesz belőle.

Mikor és mennyi napozás engedhető meg annak, aki szeret napozni?

Ez körülbelül olyan, mint a sófogyasztás, hogy egyébként is eszünk belőle eleget, miért kell még azt fokozni. A napozás külön kérdés, annak vannak rövid távú és hosszú távú negatív hatásai is.

De pozitívak is. Tavasszal, ősszel, inkább.

Tavasszal a legpozitívabb hatását abban tudnám tetten érni, hogy felkészíti a bőrt a nyárra. Attól nem lesz elég D-vitaminunk, hogy ki fogunk feküdni a napra. Egyébként szólnak arról tanulmányok, hogy még ha akár a legmelegebb nyári napon is, folyamatosan egy darab fürdőnadrágban vagyunk a napon, akkor sem tudja a bőrünk megtermelni a szükséges mennyiségű D-vitamint. A táplálkozásban muszáj még mellé tenni. De a napsütésnek az ártalmait nézve, amelyek tudnak minket érni, felül tudják múlni a pozitív hatást, ezért én azt mondanám, hogy alapvetően csak azért kifeküdni a napra, hogy hamarabb lebarnuljunk, nem érdemes. Előbb-utóbb úgyis összejön. Aki nagyon hajt rá, az nem fogja megúszni leégés nélkül, ami probléma, mert abból rövid és hosszú távon is gond lehet. Azt unalomig ismételgetjük, hogy amúgy a bőrünket nyilván éri valamekkora UV-sugárzás, a leégésből, tumor, bőrdaganat, szaruhártya, illetve szarutermelési eltérések alakulhatnak ki, de arról kevesebb szó szokott esni, hogy az UV-sugárzás, például, szürkehályogot tud okozni. Aki kifekszik a napra, az ennek a veszélynek is kiteszi magát, többek között. Én a versenyszerű napozást nem tartom jó ötletnek semmilyen körülmények között. Azt, hogy kinek, mennyit lehet napozni, azt alapvetően a bőrtípusa és az alkalmazott napvédőszer meg az UV-sugárzás intenzitása dönti el. Van olyan ember, aki nagyon könnyen leég, gyakorlatilag bármilyen napvédőszert is használ.

Megengedhető mégis mondjuk, hogy négy óra után valaki háromnegyed órát napon feküdjön, hogyha a szabadidejében erre vágyik?

Ha a szabadidejében erre vágyik, akkor semmi akadálya nincsen, de mondjuk 11-től 4-ig ne tegye. Ezt is ésszel kell csinálni, és onnantól kezdve kevesebb probléma van belőle. Itt a gond az, amikor látja az ember, hogy a déli napsütésben vagy egy-két óra környékén, még mindig fekszenek kinn emberek a strandon, gyűjtve azt a színt, ami már a bőr önvédelmi képességének és a napvédőszer hatékonyságának a tesztelése. De előbb-utóbb úgyis túlcsúszik a limiten, tehát biztos, hogy leégés lesz belőle. A leégés mellett amúg össze lehet szedni ilyenkor még steril agyhártyagyulladást is, ami napszúrásként vonult be a köztudatba, az egy nagyon kellemetlen élmény, több napra tönkre tudja tenni a nyaralást. A nyári tűző napon a déli melegben, amikor legmagasabban van a nap, árnyékba kell vonulni.

Fényvédővel se napozzuk akkor?

Fényvédővel sem szabad. A fényvédő szerek valamennyit védenek a napégés ellen, de az az UV-sugárzásnak a következménye ellen, vagy a napszúrás ellen, ami pedig alapvetően egy túlhevülésnek a következménye, nem az UV-sugárzás csinálja, hanem az infravörös sugárzás, nincsen fényvédő szerünk. Ha a meleg a koponyatetőt éri, jelentősen föl tudja melegíteni, s abból steril agyhártyagyulladás lehet, annak minden negatívumával együtt. Azzal még akár kórházba is lehet kerülni, de az biztos, hogy több napra tönkrevágja az illető hangulatát.

Mikor érdemes fájdalomcsillapítót bevenni?

Ha fáj! Ez nagyon attól függ, hogy mi fáj. Egy fejfájásnak nyáron rengeteg oka lehet, nem feltétlenül a fájdalomcsillapító a végleges megoldás. Nagyon oda kell figyelni, hogy mi van a fejfájás mellett. Van-e az illetőnek hányingere, a fejfájása éjszaka is fennáll-e, mennyi a vérnyomása, vannak-e egyébként kezelt alapbetegségei. Például egy nagyon magas vérnyomás okozta fejfájással nem kell bevenni fájdalomcsillapítót, ott a vérnyomást kell csillapítani. Ott a fájdalomcsillapítók, tekintve, hogy ezek non-szteroid gyulladásgátlók, a vérnyomást egy kicsit még följebb is tudják tolni, lehet, hogy még tovább rontják a helyzetet. A másik az, hogy ezek a non-szteroid gyulladáscsökkentők valamennyire véralvadásgátlók is. Ha kombináljuk a százkilencvenes vérnyomást egy kis véralvadásgátlással, annak nem feltétlenül lesz jó vége. Vagyis azt tudni kell, hogy mitől fáj az illetőnek a feje, és tudni kell azt, hogy ennek a hátterében van-e olyan eredet, amire jó a fájdalomcsillapító. Egy migrénes fejfájásra, ami nagy melegben vagy nagy felmelegedésnél szokott esetleg jelentkezni, be lehet venni a fájdalomcsillapítót is, bár ott általában rohamoldásra olyan dolgot kap az illető, ami nem a non-szteroid kategóriába tartozik.

Tehát tudjuk meg az okát a fájdalomnak, és ne csak bekapkodjuk az ilyen szereket?

Igen, ez a találomra bekapkodok gyógyszert egyébként sem jó, mert elég nagy problémák tudnak belőle kialakulni. Ha viszont mozgásszervi jellegű fájdalom van, akkor nyilván be lehet venni, de én találkoztam olyan emberrel, aki morfintapaszt viselt, mert fájt a dereka. Nem magyar volt. Szó szót követett, és nem tudta megmondani, hogy mire adták neki, s hogy miért ragasztotta föl. Csak azt tudta, hogy marhára fáj a háta. Ez így nem javasolt senkinek sem. Bizonyos pontig el lehet menni fájdalomcsillapítókkal, de magyarázni kell tudni azt a fájdalmat, tudni, hogy mi fáj. Az egy dolog, hogy tünetileg valamit csillapítok, de pláne, ha a panaszok hosszan fennállnak, csak kellene tudni, hogy mi van azok hátterében. Előbb-utóbb ki kell vizsgáltatni.

A kánikula elviselésére mennyire készülhetünk bizonyos módszerekkel, akár a szaunázással? Nyilván 40 fokban senki nem vágyik a szaunába, de ha egészben szaunázgat, akkor azzal felkészítheti-e valamennyire a szervezetét?

Igen, a szauna, meg az összes többi, gyors hőmérsékletváltozással kapcsolatos módszer, és nyugodtan ide lehet hozni a hideg-meleg fürdőt az esti fürdésnél, segít a szervezetnek a hőmérséklethez való rövid távú alkalmazkodásban. A hosszú távú alkalmazkodás alapvetően mástól függ, a keringésnek, a légzésnek, a folyadékháztartásnak és az ionháztartásnak az átalakításától függ. Ez meg alapvetően állóképesség-függő. Meg annak a kérdése, hogy az illető szervrendszerei, amelyek ezeket befolyásolják, mennyire működnek jól, milyen gyógyszereket szed még mellé, amelyek ezt befolyásolni tudják. A fizikai állóképesség megtartása rendkívül fontos ahhoz, hogy ezekhez a hőhullámokhoz alkalmazkodni tudjunk. Azt lehet egyébként valamennyire a szaunázással is javítani, de sokkal inkább a kültérben végzett sporttevékenység az, ami ezt pozitívan befolyásolni tudni. Azt, aki decembertől júniusig légkondicionált teremben, 23-24 fokban tölti a szabadidejét, rettentően meg fogja viselni, ha odakint ehhez képest hirtelen 42 fok lesz.

Vannak-e egyéb szabályok a sportolásra a kánikula idején?

A legmelegebb déli órákban lehetőleg ne csináljuk, de ha valakinek van egy bevált sporttevékenysége, azt nyugodtan lehet folytatni, csak az extremitásoktól tartózkodjunk. A déli nagy melegben, mondjuk, a belváros kellős közepén, nem jó futni, abból lehet probléma, a keringést fenntartó szervrendszereknek a kapacitását ilyenkor maximálisan kihasználjuk. Ha bármi olyan körülmény jön, ami ehhez képest még többletteljesítményt igényelne, és erre a rendszer már képtelen, akkor valami baj lesz belőle. Az illető vagy hirtelen elgyengül, vagy összeesik, vagy akár az eszméletét elveszti. Lehet sportolni, csak ésszel.

A sétát nagyon sokan alulértékelik, pedig különösen az idősebb korosztálynak kifejezetten ajánlható, néhány kivételtől eltekintve.

Ne legyünk fukarak, ne csak az idősebb korosztályt vonjuk bele, gyakorlatilag bárkire rá lehet ezt húzni. Vannak olyan alapbetegségek, amelyeknél a terápia része az, hogy az illető mozog egy kicsit. Nyilván nem a gátfutásra szoktunk gondolni, hanem a napi 30-35 perces rendszeres sétára, gyaloglásra. Nem arról van szó, hogy az illető lemegy kutyát sétáltatni, mert a kutya hol lassú, megáll, én is megállok vele, satöbbi, az nem egy folyamatos terhelés. Inkább az a jó, ha az ember felveszi a cipőt, bevágja maga mögött az ajtót, mondjuk beállítja a telefonját 15 percre, hogy csörögjön, 15 percig megy az egyik irányba, csörög a telefon, akkor elindul vissza. Muszáj, hogy menet közben történjen valami, a légzéssel, keringéssel módosulásoknak kell történniük, fel kell menjen a pulzusszám, fel kell emelkednie a légzésszámnak. Magas vérnyomásosoknál, cukorbetegeknél ez kifejezetten ajánlott, de alapvetően nem tudok olyan embercsoportot mondani, amelynek, ha nincs még eleve olyan rossz állapotban, hogy ezt nem tudná megcsinálni, ne válna a hasznára. Tudatilag is jó, a cukorszintet lehet vele csökkenteni, ha valaki megméri séta előtt a vércukorszintjét, meg utána is, azt fogja tapasztalni, hogy az inzulintól független cukoráramlás beindításával a vércukorszintjét az izomzata hatékonyan tudja csökkenteni, mérhető különbség van. Ez a hatás nem fejeződik be, amikor a sétának vége van, 72 órán keresztül még mérhető, és nem csináltunk semmit, csak fél vagy háromnegyed órát sétáltunk.

Az alvás még neuralgikus pont ilyenkor. Hogyan alhatunk jobban kánikula idején?

Ez nagyon nehéz kérdés, mert több dolog versenyez egymással. Egyrészt a hálószobának a hőmérséklete, optimális esetben, 18 és 22 fok között kéne, hogy legyen. Ha 20 foknál melegebb van huzamosabb ideig a hálószobában, az biztos, hogy nem jó ilyen szempontból. Minél melegebb van, nyilván annál nehezebb és nehezebb helyzetbe kerülünk. Rossz az alvásnak a minősége, nem is tudjuk végigaludni az éjszakát, nem is igazán pihentető az egész. A másik oldalon ott van az, hogy éjszakára nem nagyon javasoljuk a klímáknak meg a ventilátoroknak a használatát, mert reggel az ember úgy ébred, hogy az összes nyálkahártyája a pergamenhez hasonló, száraz, és mindenféle egyéb problémát, melléküreggyulladást, torokkaparást, torokgyulladást össze tud szedni, még a szeme is kiszárad. Megint csak azt lehet mondani, hogy a ventilátoroknak, meg a különféle klímaberendezéseknek az intenzitása és a fújt levegőnek az iránya befolyásolható. Semmiképpen sem magunkra irányítsuk a gépeket éjszaka, mert abból biztos, hogy reggelre baj lesz. Az ember úgy ébred, hogy azt sem tudja, hogy hol van, és azt sem tudja, hogy a nyálkahártyával mit csináljon, hogy az megint rendben legyen. Fontos az intenzitás. Éjszakára általában a lehető legalacsonyabb fokozatra érdemes ezeket az eszközöket levenni, és azt tudni kell, hogy abban a pillanatban, amikor a beltér hőmérséklete a kültéré fölé kerül, tehát kint hűvösebb kezd lenni, mint bent, már érdemes kinyitni az ablakokat és érdemes a külső levegővel egy kicsit frissíteni a belsőt. Ez nyilván nem a kora esti órákban fog megtörténni, általában az éjszaka második felében lehet segítségül hívni, akkor már a forgalom is elül, akkor már légszennyezettség sincs, odakint semmi sincs, onnantól kezdve nyugodtan lehet beengedni levegőt.


KAPCSOLÓDÓ HANG:
Szegheő Péter az Arénában
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást