A svéd-lengyel közös rendezésű világbajnokságon nyolcadik lett a magyar együttes, ezzel kijutott a jövő márciusi olimpiai kvalifikációs selejtező tornák egyikére, ugyanakkor igen hullámzó volt a csapat teljesítménye. Alelnökként mit tart a legfontosabb tanulságnak erről a vb-ről?
Az első és a legfontosabb, hogy a célt a magyar válogatott teljesítette: az olimpiai kvalifikációs helyezés egyike. Ebből a szempontból elégedettek lehetünk, személy szerint elégedett vagyok. Az elmúlt három év Chema Rodríguezzel közös munkája alatt az első olyan torna volt, ahol valóban a csapat többet hullámzott, mint vártuk volna. Ennek az okát majd a világbajnokság után vizsgálni kell, illetve vizsgáljuk.
Önmagában a hullámzás mennyire probléma?
Láthattuk, hogy más csapatoknál is ez észlelhető, azokra a csapatokra is gondolok, amelyek a világbajnokon jóval előttünk végeztek. Például a német csapatnak Egyiptom ellen a másik félidőben már hat-hét gólos előnye is volt, és kétszeri hosszabbítás után tudtak csak végül nyerni. Persze jobb lenne, ha folyamatosan stabil és jó teljesítményt tudna produkálni a magyar válogatott. A jövőben erre kell törekedni.
Egy tízes skálán hányasra értékelné az összteljesítményt?
Ha azt nézem, hogy a célkitűzést elértük, akkor tízből tíz, de nyilván azért ez nem lenne reális. Közepes fölött teljesített a csapat, egy jó hét pontot azért tudok erre a teljesítményre adni. Tudjuk, hogy miben vannak még hiányosságok, ezt nyilván a jövőben igyekszünk majd csökkenteni, és stabilabb játékot szeretnénk még produkálni.
Mennyit lépett előre, ha a helyezésektől kicsit elvonatkoztatunk, ez az együttes egy év alatt?
Ha azt nézzük, hogy egy évvel ezelőtt a csoportkört sem éltük túl az Európa-bajnokságon, itt meg a középkörből a fő körbe is bejutottunk, akkor az előrelépés ebből a szempontból jónak mondható, viszont ha azt nézzük, hogy két évvel ezelőtt ötödikek voltunk a világbajnokságon, idén pedig a nyolcadikok, akkor nem feltétlen. Viszont az, hogy kétszer egymás után a világbajnokságon a nyolcban tudott lenni a magyar válogatott, önmagáért beszél. Azért nem feltétlen úgy közelíteném meg, hogy csak szerencsénk volt, hogy mindig csak szerencsénk volt. Akkor mondhatnám azt is, hogy a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon meg nem volt szerencsénk, és azért estünk ki. Azon, hogy ez a csapat a legjobb nyolcba való-e, lehetne vitatkozni. Az biztos, hogy az első hat-hét nemzet után van szintén hat-hét-nyolc-tíz olyan csapat, amely folyamatosan verseng egy-egy ilyen pozícióért, és szerintem nagyon sokan szívesen cserélnének velünk.
Mennyire tudtak örülni ennek a nyolcadik helynek akkor, amikor a középdöntő után három vereséggel zárták ezt a tornát?
A kitűzött cél elérése után nagy volt a boldogság, hiszen talán bravúrnak is mondható ez az eredmény, viszont a legutolsó három mérkőzés közül legalább az egyik jó lett volna, ha győzelemmel zárul. Legközelebb Egyiptomhoz voltunk, ahol kétszeri hosszabbítás után, de sajnos kikaptunk. Arra a teljesítményre, illetve a második félidő játékára lehet alapozni.
A legjobb nyolc közé kerüléshez a legfontosabb az Izland elleni siker volt, amikor fordítani tudott az együttes, viszonylag komoly hátrányból. Szakmailag is az volt a csúcspontja a magyar válogatott teljesítményének ezen a vb-n?
Brazilok ellen szintén nagyon jól játszottunk, ott nagyon egyben volt a csapat mind támadásban, mind védekezésben, kapusteljesítményben is, a Zöld-foki szigetek ellen szintén nagyon jó dinamikus meccset tudtunk játszani. Az nyilván egy kötelező győzelem volt. A brazil meccs nem, de tudtuk, ha jól játszunk, akkor esélyünk van nyerni. Ha mondani kéne egy vagy két mérkőzést, akkor az Izland második félidőben mindenképpen, illetve a brazil hatvan percben nagyon kiegyensúlyozottan teljesítettünk.
Mekkorát változott a gyakorlatban a szakmai stáb tevékenysége, amelyben Chema Rodrígueznek korábban is nagyon fontos szerepe volt, de előtte egy triumvirátus irányította a válogatottat?
Gulyás Istvánnak lejárt a mandátuma és nem hosszabbított vele a szövetség, és a Chema Rodríguez másodedzőből lett szövetségi kapitány. Ő maga mellé Miguel Velascót választotta segédedzőjeként, én meg tudtam az Európa-bajnokság előtt is már, hogy nem leszek többet ebben a formátumban a stáb tagja. Én voltam a csapatkísérő, az első naptól kezdve mind a felkészülésben, mind pedig a világbajnokságon részese voltam a csapatnak, csak most már nem direktben, a szakmai stábon belül.
Azért gondolom, hogy jó néhányszor kikérték a véleményét, vagy akár a játékosokkal is elég sokat beszélgetett.
Kevesebbet, mint az elmúlt időszakban, természetes mindenkinek a rendelkezésére álltam, ennek hangot is adtam a kezdetek kezdetén. Azt gondolom, hogy jó kezekben van a válogatott, a bizalom kölcsönös játékosok, edzők irányába. Ez így van rendjén és bízunk benne, hogy így is lesz a továbbiakban.
Az a terv, hogy 2024-ig ez a stáb maradhat?
Meglátjuk, én örülnék neki természetesen, ha a Chema hosszabb távon lenne a magyar válogatott élén, ez még a jövő zenéje.
Mikor ülnek le tárgyalni?
A mandátuma most az olimpiai selejtezőig él, és utána én továbbra is szeretném, hogy legyen, de ez nem kívánságműsor és nem egyszemélyes döntésem.
Akkor jövő márciusig a mostani tervek szerint Chema Rodríguez irányítja a csapatot. Mennyire összegezték eddig a szereplést, a folytatást, mennyire körvonalazták a jövőt?
Elnökségi ülés lesz jövő héten, és akkor kell a vb-beszámolót leadni. Chema egyelőre nem főállású szövetségi kapitány, neki jelenleg már klubfeladata is van, de a beszámoló el fog készülni és ha kérdések lennének az elnökségi ülésen, akkor azokra majd igyekszünk válaszolni.
Chema Rodríguezt, ha valami kizökkentette, akkor az a dánok elleni mérkőzés, ahol kétszer is időt kért az első félidőben és a második időkérésnél, legalábbis önmagához képest pokolian mérges volt.
Igen, bántotta, amit tapasztalt, mint engem is, mint szerintem játékosokat is, egyszerűen nem tudták a ritmusból kihozni a játékosokat. Az öltözői beszédet inkább nem részletezném, az még durvább volt. Jogosan kapták a srácok a fejmosást, viszont sajnos nem változtatott semmit sem a játék képén. A másik félidőben akarni akart egy-két játékos, a többieken még talán ez sem látszott, úgyhogy arra a mérkőzésre nincsen magyarázat.
Lesz következménye ennek?
Mindenen lehet változtatni és kell is fejlődni. Egy biztos, hogy rá két napra a norvégok ellen már nem voltak tapasztalhatók ezek a problémák. Az, hogy kikaptunk egy erősebb norvég csapattól, reális. Jó lett volna meglepetést okozni, nem sikerült, de alapvetően már az a fajta magatartás nem volt tapasztalható a norvégok ellen, tehát ilyen szempontból a csapat reagált erre a történetre és túl tudott rajta lépni.
A lehető legjobban teljesítő magyar válogatott mennyire közelíthette volna meg a dán együttest, amely évek óta veretlen, 2017 januárjában éppen a magyaroktól kapott ki vb-meccsen?
Nem az a baj, hogy kikaptunk, hanem az, hogy hogyan. Reálisan egy jó magyar válogatott bravúrral tízévente talán egyszer nyerhet, de félretérve a tréfát, akkor is lett volna a csapatok között hat-nyolc gólos különbség alsó hangon. Sajnos ennyivel jobbak a dánok. Mindig van egy játékos, aki felbukkan, most itt van ez a Simon Pytlick nevezetű úriember, aki általában inkább balátlövő, néha irányítóban is felmerült a pályán, be is került az all star csapatba, mindösszesen húszéves a játékos, és ilyen volt a Gidsel is három éve, aki ennek világbajnoknak meg a MVP-játékosa lett.
Követendő a dán példa, vagy ebben a formában követhetetlen? Vagy nem érdemes követni másokat?
Nagyon sok nemzet kézilabdájából lehet csipegetni. Az erőnléti edzőnk norvég származású, tehát ezt a skandináv kondicionális edzésmunkát követjük. Az, hogy a mi magyar játékosaink erre teljes mérték alkalmasak vagy csak részben, az egy másodlagos kérdés, de a törekvésünk ez. Egy biztos, hogy lehetnénk jobb fizikális állapotban, de törekszünk, hogy jobbak legyünk.
Az mennyire túlzó célkitűzés, hogy azok a játékosok, akik azért most már harminchoz közel járnak vagy elmúltak harmincévesek, mondjuk, univerzálisabbakká váljanak, mert például a dánokon láttuk, hogy gyakorlatilag a mezőnyjátékosok közül szinte mindenki tud majdnem minden poszton játszani?
Igen, a kézilabda kezd hasonlítani a jégkorongra, ahol sorcsere van, és itt is általában 10-12-15 perceket hat játékossal játszanak, majd jön újabb hat játékos, akik hasonlóan jó teljesítményt tudnak nyújtani. Igyekeztünk mi is a cserelehetőségeinket lecsökkenteni, hol sikerült, hol kevésbé. Valóban, nálunk vannak olyan játékosok, akik inkább védekezésben tudnak sokat hozzátenni a csapat teljesítményéhez, adott esetben olyanok is, akik inkább csak támadásban, ezáltal a csere elkerülhetetlen, de valóban univerzális játékosok vannak, akik elöl is, hátul is ugyanolyan jó teljesítményt nyújtanak, hiszen annyira felgyorsult a kézilabda, hogy egy-egy jó nemzet ezeket a cseréket góllal tudja megtorolni.
Testalkat, testfelépítés, mennyire meghatározó tényező, amikor az erőnlétet ki tudják alakítani egy-egy tornára?
Minden meghatározó, igyekeztünk az étkezésünkre figyelni, azért a felkészülésen is olyan helyen voltunk, ahol egészséges étrend lett összeállítva a csapatnak. Hogy most arra gondol, hogy van súlyproblémák, nem feltétlen gondolom, hogy minden játékosnál igen, tehát ez már kicsit alkati kérdés is.
De belefér egyébként? Mert, mondjuk, vízilabdában is láthatjuk, hogy néhány kiló súlytöbblet nem feltétlenül hátrány, de a mai modern kézilabdában mennyire engedhető meg?
Olyan problémákkal nem küszködünk a válogatottban, hogy valaki túlsúlyos és nem bírná az iramot. Nem mérlegeltük a játékosokat, mindenki tudja, hogy hogy érzi jól magát a bőrében. Ilyen fizikai terhelés mellett nem is nagyon lehet elhízni és elkényelmesedni, mert annyira feszített a tempó, hogy gyakorlatilag nincs idő arra, hogy az ember ott elhízzon. Továbbra is azt mondom, hogy nincsenek súlyproblémák.
Összességében mennyire volt összetartó ez a csapat? Milyen volt a hangulat a torna alatt?
Nagyon jó egység alakult ki itt az évek során, gyakorlatilag nem volt probléma, nem tapasztaltam semmi olyan dolgot, ami a kohézió ellen beszélne, úgyhogy örülök, hogy jó a társaság és szeretik egymást.
Mennyire nehézség az, hogy azért többen a klubjukban nem kapnak megfelelő mennyiségű játékpercet?
Ennek hangot adtam, mert azok a nemzetek, amelyek előttünk végeztek, majdhogynem egytől egyig minden játékosuk meghatározó szerepet tölt be a klubjában, és olyan klubokról beszélek, ahol vagy nagyon-nagyon erős a bajnokság, vagy egy nagyon erős bajnokság mellett még Európa-ligába vagy adott esetben Bajnokok Ligájában is szerepelnek, és heti két mérkőzés van bennük, olyan jellegűek, mint a világbajnokságon. Hozzá vannak szokva a teherhez, hozzá vannak szokva a játékpercekhez és tudják, hogy egy-egy szituációt ilyen esetekben hogy kell kezelni. Nálunk egyelőre egy-két játékos kivételével nem tölt be ilyen szerepet a klubjában.
Mi a teendő? A klubokat valahogy megkérni, rávenni, hogy a magyar játékosokra jobban építsenek? Tudom, hogy itt nincs könnyű helyzet, hiszen a Veszprém sportigazgatója is. Vagy olyan klubokat kell még jobban építeni, ahol a magyarokra alapoznak? Mi lehet a megoldás?
Én a saját tapasztalatomból tudok kiindulni, amikor 19 évesen volt lehetőségem és kimentem Barcelonába, előbb-utóbb meghatározó játékosa lettem annak a csapatnak is, és topmérkőzéseket játszottunk. Akkor nagyon erős volt még a spanyol bajnokság, amellett ott volt még a Bajnokok Ligája, és nagyon sok játéklehetőséget kaptam, úgyhogy a fiataloknak, akiknek van lehetőségük, szerintem biztos jó dolog, ha kipróbáljá magukat külföldön egy erős bajnokságban, egy jó csapatban, hozzáteszem, ha megfelelő játéklehetőséget kap. Hogy ez kinek mennyit jelent, ez az adott játékosnak a hozzáállásán, az edzésmunkáján múlik, mert meggyőződésem, ha az edző azt látja, hogy a játékos jó teljesítményt nyújt edzéseken, biztos vagyok benne, hogy a mérkőzéseken is be fogja tenni.
Akkor nem a klubok felelőssége az elsődleges, hanem a játékosoké, hogy megfelelő klubot találjanak?
A felelősség közös, ugyanúgy a kluboké, a klubvezetőké és természetesen a játékosé, hogy igyekezzen magát úgy eladni, hogy jó csapat felfigyeljen rá.
Változhat ez a jelenlegi helyzet, hogy azért bizonyos kluboknál a női és a férfivonalon is nagyon nehéz magyar játékosnak odakerülni, mondjuk, rendszeresen a kezdőbe és sok-sok játékpercet kapni rangos meccseken?
Kinek mi a nehéz, meg mi a nem. Ezen jó lenne változtatni, de egyelőre ez van, ezt kell elfogadni és törekedni a jóra, és elsősorban a játékosoknak kell ezt mérlegelni, de nem szeretném senkinek sem a döntését befolyásolni, hiszen az az ő élete, az ő pénze, az ő klubja, az ő döntése, hogy ki hol és mennyi időt óhajt szerepelni csapatokban.
Az NB I színvonala emelkedett-e, és ha igen, akkor ez mennyire hathat vissza a válogatottra?
Nyilván egy erős bajnokság alapvetően azt vonhatja maga után, hogy erős a nemzeti csapat is, de most konkrétan a spanyol válogatott erre rácáfol, mert meghatározó játékosok majdnem egytől egyig külföldön, más-más bajnokságokban pallérozódnak. Viszont ebben az esetben a spanyol nemzeti bajnokságot a pénzhiány miatt fiatalokkal töltik föl, így az utánpótlást tudják nevelni és versenyeztetni, ami látszik is.
Az NB I színvonala mi mindentől növekedhet?
Nagyon sok összetevője van. Én nem feltétlen gondolom azt, hogy színvonaltalan a magyar bajnokságunk, hogy lehetne ez is jobb, persze, minden téren lehetne jobb, de azt gondolom, hogy jelen esetben ez van, és ez nem színvonaltalan.
A középcsapatok körbeverhetik egymást, de elsősorban a harmadik helyért van most nagy küzdelem.
Az első-második helyért is nagy küzdelem lesz.
Az lesz?
Igen, biztos vagyok benne. Tavasszal lesznek a fontos mérkőzések minden csapat számára, nagyon sok pontot el lehet hullajtani meg gyűjteni is. A Szeged meg a Veszprém kicsit kiemelkedik, de Tatabányára azért nem lehet elmenni nyugodt szívvel. Egy Fradihoz nem lehet elmenni nyugodt szívvel, egy Gyöngyöshöz nem lehet elmenni nyugodt szívvel. Azért nincsenek lefutott mérkőzések, sőt, a középmezőny csapatai egymás ellen meg kimondottan jó mérkőzéseket játszanak.
A most látottak alapján mi mindenben tud reálisan bő egy év alatt fejlődni ez a magyar válogatott, hogy jó eséllyel kezdhesse majd meg az olimpiai kvalifikációs selejtező tornát?
A legfontosabb ezeket a hullámzásokat kiszűrni, hogy minél kevesebb legyen az amplitúdó, és egyre stabilabb teljesítményt tudjunk nyújtani mérkőzésen belül is, illetve mérkőzésről mérkőzésre is.
Mennyire tartja szerencsésnek, hogy majdnem minden olimpiai sportág ennyire a négyéves ciklusnak a csúcseseményére hegyezi ki magát?
Nem hinném, hogy a magyar férfi-kézilabda válogatott az olimpiára hegyezné ki magát. A törekvésünk az, hogy minden világeseményen ott legyünk, egyértelmű, hogy az olimpián is. Elértük az első lépcsőfokot, hogy ott vagyunk az olimpiai selejtezőn, és a következő lépcsőfok az, hogy kvalifikáljuk magunkat az olimpiára.
De akkor önmagában egy világbajnok vagy egy Európa-bajnokság is majdnem ugyanolyan fontos? Vagy hatvan-hetven százalékát éri egy olimpiai szereplésnek?
Százalékosan szerintem igen. Inkább talán élményben más, hiszen ott az olimpiai sportágak képviseltetik magukat és a legjobbak vannak ott, tehát emiatt a hangulata másabb, mint egy kézilabda vb-nek vagy Eb-nek.
Mennyire érezte a játékosokon, hogy szeretnék megízlelni majd az olimpia hangulatát?
A világbajnoki felkészülésünk egyik napján Lékai Máté mondott egy monológot, és pont ezt ecsetelte, hogy egy akkora lehetőség van a kezükben a világbajnokságon, mert az olimpiának az élménye elmondhatatlan, leírhatatlan, azt meg kell élni, és szerintem ez mindenféleképpen motivációt adott a csapattársaknak.
Hányan pályázhatnak nagyjából még eséllyel arra, hogy bekerüljenek a csapatba a jövő év fontos eseményeire?
Nincsen öreg csapatunk. Tavaly volt 25 éves az átlagéletkorunk, most lehet, hogy picivel már több, de nem mondanám semmiképpen sem azt, hogy nagyon idős csapatunk van. És töltjük fiatalokkal: Rosta Miklós, Ilics Zoran. Fazekas Gergő a bő keretben benne van, aki most vállsérülés miatt nem tudott még a válogatottal felkészülni a világbajnokságra, tehát vannak még nevek, akik szóba kerülhetnek a jövőben. Vannak fiatal tehetségek, őket gondozni kell, ápolni kell, versenyeztetni kell megfelelő csapatokban, hogy stabilan, hosszú távon a magyar válogatottnak a játékosai is legyenek.
Mikor látszódhat, hogy Máté Dominik milyen szinten térhet vissza? Ő a korábbi időszakban már meghatározó játékossá nőtte ki, de egy nagyon komoly sérülésen van túl.
Látható a teljesítményén, hogy jót tett a külföldi kirándulás, mind a norvég légióskodás az Elverum csapatába, majd átszerződött a Paris Saint-Germainbe. Jött ez a sajnálatos komoly sérülése, március környékén újra pályán lesz. Kapcsolatban is vagyok vele, már labdás edzéseket is végez, a rehabilitáció jó úton halad, úgyhogy bízunk benne minden kapkodás nélkül, hogy március környékén már elsősorban a klubja tudja majd alkalmazni mérkőzéseken és utána meg nagy szeretettel várjuk vissza mi is a magyar válogatottba.
Egy-egy ilyen sérülés után milyen tényezők a legnehezebbek? Fizikailag nehezebb visszatérni arra a szintre, amelyet korábban hozott vagy mentálisan lehet kihívás túllépni egy ilyen sérülésen?
Mind a kettő faktor nagyon fontos. Ilyenkor kell a türelem, mert ilyenkor az edzések, mérkőzések, a rehabilitációs órák nagyon nagy fájdalommal járnak, nagyon nagy akaraterő kell, úgyhogy mentálisan mindenképpen rendbe kell hogy legyen az illető. Jó híreim vannak, Domi nagyon jól viselte, kezdetben azért kevésbé, de látja az alagút végét.
Mekkora esély van az olimpiai szereplésre most, amikor még nem tudjuk az ellenfeleket pontosan?
Egy biztos, hogy kapunk egy nagyon erős európai ellenfelet, talán ő lesz a csoportnak a feje, ott vagyunk mi, majd hozzánk rendelnek egy „gyengébb” európai ellenfelet, aki a vb-n utánunk végzett. Ez nem azt jelenti, hogy nálunk gyengébbek, úgyhogy nagyon kiélezett lesz a csoport, az biztos, illetve egy Európán kívüli nemzet is majd a csoport tagja lesz. Ezt a következő Európa-bajnokság után fogjuk majd megtudni, ahol már kialakul a sorrend, illetve a csoportbeosztás.
Nagyobb az esély, mint ötven százalék?
Igen, persze, mi másban nem is bízhatunk, csak magunkban, úgyhogy igyekszünk tisztességesen felkészülni és nekiesni azoknak az ellenfeleknek, akiknek neki kell.
Ön is beszélt arról, hogy a legjobb hat-hét csapat után van egy kisebb szakadék és abban is van egy boly, nagyjából kik tartozhatnak ide?
Van Izland, Portugália, amely előttünk van, ellenben kiesett a világbajnokságról, ott vannak egy horvátok, akik szintén kiestek világbajnokságon és az elmúlt években ott voltak dobogó környékén. A szerbek kezdenek felzárkózni, szlovénok, akikkel nagyon jó meccseket játszottunk az elmúlt évben, a hollandokról nem is beszélve, tavaly búcsúztattak bennünket, most ők is kiestek. Föl van adva a lecke.
Ha tízszer lejátszanák a világbajnokságot, milyen átlaghelyezés jönne ki a magyaroknak?
Nem tudom, de hogy biztos nem ugyanaz lenne a sorrend, az hétszentség, és nemcsak magyar szempontból. Fogós kérdés, nem is merem bevállalni, nem tudnék jósolni.
Miben lehetne lépéselőnyt szerezni azokkal a nemzetekkel, amelyek hasonló szinten vannak vagy picit a magyarok előtt járnak?
Abban, hogy a magyar válogatottnak a játékosai stabil és meghatározó játékosaik legyenek a klubjukban.
Bármiféle honosítás tervben van jelenleg?
Nem tudok róla, ami nem azt jelenti, hogy nincsen, de jelenleg ez a játékoskeretünk van. Az, hogy a jövő mit hoz, nem tudom, de ilyen törekvéseink nincsenek. Nem feltétlenül az a célunk, hogy külföldiekkel töltsük a magyar válogatottat.
Beszéljünk a Veszprémről is. Az elmúlt hónapokban milyen benyomásai voltak, mennyit tudtak előrelépni az előző előző szezonhoz képest?
Stabil őszt tudott produkálni a Telekom Veszprém, egy vereségünk volt Zágrábban, az kicsit rontja a képet, ennek ellenére a Bajnokok Ligájában az indulás előtt a célunk az volt, hogy első-második helyen végezzünk. Ott vagyunk még a második helyen jelen állás szerint is, úgyhogy ez mindenféleképpen biztató a tavaszra. A zágrábi kisiklásunktól eltekintve a csapat egészen jól szerepelt.
Egy ilyen mérkőzés belefér?
Az a végelszámolásnál kiderül. Nagyon nagy problémánk nincsen, két utunk lehet. Az egyszerűbb, a könnyebben járható az, hogy első-második helyen végzünk a csoportban, és akkor kiemeltek leszünk, így egy fordulót tudunk majd pihenni. Ha harmadik helyen végeznénk, amire matematikailag van még esély, de szeretnénk elkerülni, akkor nyolcaddöntőt kell hogy játsszon a csapat. Nem ezt az utat szeretnénk járni.
Elégedett a jelenlegi, illetve a következő szezonra körvonalazódó játékoskerettel?
Elég ütőképes játékosállományunk van idén is, jövőre a tervek szerint még erősebbek lehetünk, úgyhogy ebből a szempontból a Veszprém jó úton jár.
A saját szempontjából hogyan tekint az elmúlt évekre? Sportigazgatóként mennyire tudott a saját elképzelései alapján játékosokat igazolni, szerződéseket kötni, egyéb feladatokban részt venni?
Nekem is új volt ez a pozíció, utólag már tudom, hogy mik voltak a hiányosságaim. David Davis időszaka alatt igyekeztem tanulni és leszűrni a tapasztalatokat, és ami rossz volt azt nem megismételni. Határozottnak kellett hogy legyek, jó úton járok, és ha az igazolásokat nézzük, akkor nagyban én tárgyaltam a játékosokkal, menedzserekkel is, aztán a klubvezetők megmondták, hogy ez belefér-ek. Az összhang megvolt a klubvezetéssel is, és teljes mértékben érzem a bizalmat.
Egy-egy sikeres tárgyalás ad akkora élményt, ad akkora örömöt, mint egy megnyert rangos meccs?
Nem is a tárgyalás, hanem inkább az eredmények, és ez nem feltétlen nekem köszönhető, hanem a játékosoknak, edzőknek. Úgyhogy van miért dolgoznunk, van hiányérzet az elmúlt szezonból is, ezt tudjuk. Akkor leszek elégedett, ha a csapat teljesíti a célját.
Ha egy bajnoki döntő utolsó pillanataiban történik az, ami történt a Szegeddel szemben, azért nehezen vehető elő a sportigazgató, de így utólag mennyire tudták helyre tenni azt a nagyon kellemetlen élményt?
Ezt lehet szerencsének vagy szerencsétlenségnek mondani, az utolsó másodpercben elveszítette a Telekom Veszprém a bajnoki döntőt. Nem voltunk tőle boldogok, benne van a sportban ez a fajta vereség. Volt hatvan percünk, hogy a visszavágót sikerrel megvívjuk. Nem sikerült, ez a sport része, természetesen arra törekszünk, hogy idén a Telekom Veszprém visszaszerezze a bajnoki aranyat.
Az, amit láthattunk ősszel, hogy Szegeden súlyos gondok voltak, a másik oldalon hogyan tekintettek erre?
Ez nem a mi feladatunk. A mi feladatunk, hogy a veszprémi csapat végezze a dolgát és a saját feladatára koncentráljon. A válogatott szempontjából viszont nem feltétlen volt örömteli hír számomra mint alelnök, hiszen egy világbajnokságra úgy kimenni, hogy a szegediek nem feltétlen vannak olyan állapotban elsősorban mentálisan, ami segítené a válogatott szereplését, de ez más kérdés.
A Magyar Kézilabda Szövetség elnöki posztjáért az új ciklusra nem indul már el Kocsis Máté. Hogyan fogadta ezt a döntést?
Tiszteletben kell tartani, egyértelmű, hogy elnök úrnak megvan a saját gondolatmenete, amit követ.
Ön indul az elnöki vagy az alelnöki pozícióért?
Megkaptam már ezt a kérdést, eddig nem is foglalkoztatott, hiszen a legfontosabb az volt, hogy a magyar válogatott hogy szerepel a világbajnokságon. Továbbra sem foglalkoztat, hogy induljak-e az elnöki posztért.
Hogyan dőlhet ez el? Hogyan működik ez a sportágban?
Hallottam már egyébként a nevemet, hogy bedobták, hogy alkalmas lennék elnöki posztra, utána azt is hallottam, hogy a nevem már föl sem merült elnöki posztra, úgyhogy érdekes ez a háttérjáték. Egyértelmű, hogy egy szűrőn át kell mennie a jelöltnek, kell adott mennyiségű támogatottság, és onnantól kezdve meg a választás dönti el, hogy ki lesz az elnök.
A munkájának mekkora részét fordította a szövetségi feladatokra és mekkorát a veszprémi munkájára?
A Veszprém heti szinten elfoglaltsággal jár, így Veszprémben többet voltam, az alelnöki posztom a szövetségben meg amikor válogatott tevékenység volt, akkor egyértelmű, hogy ott voltam a válogatottal, és emellett, amikor megbeszélések, egyeztetések voltak a szövetségben, akkor természetesen ott is voltam.
Magyarország pályázik a jövő márciusi olimpiai kvalifikációs torna megrendezésére? Ráadásul egy olyan helyzetben, amikor a 2024-es női Európa-bajnokságból pedig kiszáll a magyar szövetség a tervek szerint.
Érdekes és jogos a kérdés, nem jutottunk még el addig, hogy pályázni fog-e Magyarország az olimpiai selejtezős helyszínért. Egyik részről azt gondolom, hogy igen jó lenne, a másik részről meg nem vagyok benne biztos, hogy jó lenne.
A visszalépés miatt?
Nem feltétlen csak a visszalépés miatt.
Nagy a nyomás a rendező ország játékosain?
Pont erre gondoltam. A tavalyi Európa-bajnokság nem úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna, és sokan mondták, hogy talán a nyomás lehetett az oka. Persze, tudjuk, hogy nagy az elvárás, ezért mondtam azt, hogy egyik részről örülnék, másik részről nem biztos, hogy örülnék.
Szorosabb lett a gyakorlatban az együttműködés a klubokkal? Mert ez volt a cél az Európa-bajnokság tapasztalatai alapján.
Így van, elindult egy kommunikáció, az Európa-bajnoki leszereplés rávilágított arra, hogy több együttműködés kell, illetve kommunikáció, és ez megtörtént, ami jónak mondható.
A világbajnokság tapasztalatai alapján látszik-e, hogy a világ kézilabdasportja merre mozdulhat el?
Nagyon meglepett, hogy a Bajnokok Ligájában harminc lőtt gól fölött voltak meccsek, talán már negyvenet is ütötte egy-egy találkozó, és a világbajnokságon meg voltak olyan eredmények, ahol harminc gól alatt voltak jó mérkőzések. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem lehet kilenc mérkőzésen extra iramot diktálni, hiszen egyszerűen nem tudják a játékosok fizikálisan ezt megvalósítani. A másik ok az, hogy jobban, agresszívebben védekeznek, jobb a kapusteljesítmény, talán ez is lehet az oka, úgyhogy vizsgálni kell, de az, hogy nagyon dinamikus és gyors irányba ment el ez a sportág az elmúlt időszakban, az észrevehető.
Volt egy 50-40-es Veszprém–Fradi, meg lehet ezt ismételni? Vagy azért nem ez az irány, hogy kilencven gólig is el lehet jutni?
Nem ez lehet az irány. A mai tendencia, hogy 33-37 gól környékén csapatok lőnek is meg kaphatnak gólt. Nagyon nagy esélye van egy olyan csapatnak, amely harminc gól alatt, a huszonhét kapott gólnál meg tud állni, mert ezzel ilyen szinten már meccset lehet nyerni.
A mostani nehezebb gazdasági környezet és a rezsiválság mennyire nyomhatja rá a bélyegét a magyar kézilabdázásra a következő időszakban?
Nem jó a helyzet. A veszprémi csarnok be is volt zárva decemberben és januárban, hogy a költségeket csökkentse a klub, és nem egyszerű a feladat, ki kell gazdálkodni. Törekszünk arra, hogy megoldja ezt mindenki.
Hogy tapasztalta, a klubvezetők többsége várja már a március végét, áprilist, hogy kicsit könnyebb legyen?
Legalábbis az enyhe telet mindenképpen, hogy ne kelljen nagyon sok pénzt költeni fűtésre, mert az ekkora létesítmények nagyon viszik ezt.
A költségvetést meg kell-e esetleg húzni akár Veszprémben, akár máshol?
Nyilván voltak olyan csarnokok, amiket be kellett zárni és kisebbekbe, szerényebb körülmények között kellett az edzéseket megtartani, ezt hallottuk, de általában azért nagyon nagy problémát én nem tapasztaltam.
A sportág népszerűségét tekintve ott jár, ahol járnia kell?
Magyarországon előkelő helyen van a kézilabda, nagyon sok iskolában van bent ez a sportág, ez a kézilabda-szövetségnek is az egyik célja, hogy iskolákban ismertessük meg ezt a sportágat és próbáljuk a gyerekeket bevonzani. Az érdeklődés megvan, míg látnak olyan „hősöket”, akikre fel tudnak nézni a fiatalok, addig a kézilabda életben fog maradni.
Volt olyan játékos, aki pozitív értelemben nagyon kellemes meglepetést okozott önnek a világbajnokságon?
Volt, hogyne lett volna. A stabilitás miatt említeném a Bóka Bendit, aki az egész világbajnokságon nagyon stabil és jó teljesítményt nyújtott, Ilics Zoran beugró volt, de nagyon stabil és jó teljesítményt nyújtott, elsősorban a védekezésben emelném ki a teljesítményét, pedig védekezni nem feltétlen sok ember szeret és tud. Rosta Miki szintén jól teljesített a beállós poszton. Szerintem egy Bodó Ricsi, Ancsin Gabi is annak ellenére, hogy sok hibával játszott, de stabil játékosai voltak a csapatnak.
A kapusokkal mennyire volt elégedett?
Ha kapusaink jól teljesítettek, akkor meccsekben tudtunk lenni és meccseket tudtunk nyerni.
Mennyire nehéz 35 felett, akár ha Mikler Rolandra gondolunk vagy az ön pályafutása végének tapasztalataira, a megfelelő fizikai állapotban maradni?
Rolinak volt egy kisebb térdműtétje a karácsonyi időszak előtt, úgyhogy ő csak igyekezett százszázalékosan kijönni a világbajnokságra. Székely Marci most már Tatabányán első kapusként játszik a magyar bajnokságban, de utána van egy nagy szakadás kapusposzton, úgyhogy igyekszünk majd megtalálni az utódjukat, de egyelőre bízom benne, hogy a Roli is meg a Marci is még oszlopos tagja lesz a magyar válogatottnak. Emellett Chema már el is kezdte a fiatalabb generációkat feltérképezni, Nagy Martint igyekeztünk behívni, Németországban légióskodik, de neki is bokasérülése volt, Palasics Kristóf volt már a felkészülésünkön is meg a csapat után utazott a világbajnokságra is, úgyhogy nyitott szemmel leszünk, és a célunk az, hogy fiatalokat építsünk be.
Mennyit kell edzeni 35 és 40 között ahhoz képest, mint amennyit, mondjuk, a legerősebb éveiben edzhet az ember?
Minimum annyit, mint addig, ha nem többet, ezt saját tapasztalatomból tudom. Persze a kapuban teljesen más, ezzel is tisztában vagyok, én azt gondolom. Nem edzeni kell jól, hanem mérkőzéseket nyerni, de tudom, hogy az edzés elengedhetetlen, és azt is tudom, hogy ezek a játékosok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a legjobbjukat tudják nyújtani.