Gyönyörű októberi nap van, ragyogó napsütés és látjuk a szeptemberi inflációs adatokat, 20,1 százalék, benne 60 százalékos háztartási energiaáremelkedéssel. Közben az OPEC+ napi kétmillió hordóval csökkenti a termelést, az olajár elindult felfelé. Mi következik a döntésből?
Az következik, hogy a kőolajár emelkedik, sőt már emelkedett. Van egy olyan tényező, ami viszont lejjebb viszi az árakat: a magasabb, növekvő kamatok következtében egyre nagyobb esély van arra, hogy világgazdaságban jelentős lassulás legyen. Ehhez hozzájárul egyébként még a kínai zéró Covid-stratégia. Ezek mind afelé mutatnak, hogy lassuló világgazdasági környezet lesz, ahol pedig a lassulás a szénhidrogének iránti keresletet is csökkenteni fogja.
A zéró Covid azért olyan fontos, mert Kína ha egy esetet talál, akkor lezár egy hárommilliós várost és ott se ki, se be, megáll minden?
Ha még „csak” hárommilliós lenne, de 20-30 milliós városokat, illetve városkörzeteket zárnak le. Akadt olyan pillanat a nyáron, amikor az országnak a 20 százaléka le volt zárva.
Ebbe a környezetbe például Irán meg Venezuela beléphet, mint olajtermelő?
Három nagy olaj- és gázkitermelő ország ellen egy időben szankciókat tenni, nagyon kockázatos politika. A Nyugatnak jelenleg Venezuela, Irán és Oroszország ellen is szankciói vannak olaj- és gázimportra. A háromból egyre vagy kettőre van esély, hogy enyhülés lesz és kiengedik őket a piacra. Iránnal kapcsolatban voltak nagyon hosszú tárgyalások, amelyek most részben megszakadtak az erőszakos cselekmények miatt, illetve Venezuelával kapcsolatban némi engedményt már tett a Nyugat, bizonyos vállalatok importálhatnak Európába venezuelai nehézkőolajat, sőt, arról is szó van, hogy esetleg a Chevron a PDVSA nevezetű helyi olajcéggel közösen üzemeltetne az Egyesült Államokban egy finomítót, s ez a finomító venezuelai olajat kapjon. Azt kell azonban mind a két országról tudni, hogy a szankciók jelentős mértékében visszahatottak rájuk, mind a két országnak a kőolaj- és földgázipara jelentősen megszenvedte ezt a helyzetet. Nagy kérdés, hogy ha visszaengedik őket a világpiacra, milyen gyorsan és mekkora mennyiséggel tudnak megjelenni majd.
Ha visszaengedik őket, akkor az oroszok ellen fenn lehet tartani a szankciókat? Háromból egy ellen már lehet?
Jelenleg mind a kőolajpiac, mind a globális földgázpiac alapvetően nagyon szűk. A kínálat csak kis mértékben haladja meg a keresletet és szabad kapacitások sem a kőolaj, sem a földgáz esetében nincsenek. Egy ilyen helyzetben, ha elkezdünk valaki ellen szankciókat tenni, akkor ezek jó eséllyel hatástalanok lesznek, hiszen ez a szereplő által előállított és exportált szénhidrogén rendkívül keresett termék. Nyilván az oroszok is nagyon gyorsan megtalálják a kerülőutat és eladják másnak a kőolajukat, olyan országoknak, amelyek ezekre a szankciókra immunisak, nem követik őket.
Milyen országok jöhetnek szóba és mekkora diszkonttal kell az oroszoknak egyáltalán odaadni? Már ha kell egyáltalán árengedményt adniuk.
A kőolaj esetében kell árengedményt adni, sőt, nem is kicsi árengedményt kell adni, húsz-harminc dolláros hordónkénti diszkonttal forog jelenleg az orosz kőolaj a Brent típusú benchmarkhoz képest, és elsősorban India, illetve Kína vásárolta meg ezeket a kőolajtermékeket. Hozzáteszem azt, hogy az európai szankciók, amelyek a legfontosabb mérföldkövet jelentik, még előttünk vannak. December 5-én lép életbe a kőolaj iránti európai uniós embargó, és jövő év február 5-án az orosz kőolajtermékek iránti európai uniós embargó. Ez a két mérföldkő lesz meghatározó Oroszország, illetve a világ életében. Ekkor fog kiderülni, hogy Oroszország mennyire képes ezeket a piacokat pótolni más helyekkel.
Technikai összeköttetései megvannak hozzá, hogy pótolja?
Megvannak, de vannak olyan pontok, ahol az embargó hat, illetve vannak olyan pontok, ahol szűk keresztmetszetek vannak. Az egyik ilyen terület mindenképpen a szállítóeszközök megléte, illetve a szállítóeszközök tulajdonosainak az akarata, hogy akarnak-e orosz olajat szállítani. A nagy tankerhajók tulajdonosai csak úgy állnak be orosz olajkikötőkbe, ha a hajójukra megfelelő biztosítást kötnek. Az orosz olaj elleni embargó pont ezt a biztosítási piacot befolyásolja, lényegében európai, illetve angol biztosítók nem nyújtanak biztosítást ezekre a hajókra, márpedig a globális biztosítási piacnak a 90 százaléka itt van. Ez azt jelenti, hogy a hajók tulajdonosai vagy megpróbálnak számukra ismeretlen biztosítókkal szerződést kötni, vagy adott esetben biztosítás nélkül, jelentős kockázatot vállalva szállítják az orosz kőolajat.
A vezetékhez is kell biztosítás? Vagy az ott van, azt csak védeni kell, ha lehet?
A vezetéket csak védeni kell, és azt tudjuk, hogy az EU-s olajembargó a vezetékes ellátás esetében kivételeket tesz.
Négy országnál.
Így van, itt folytatódhat még az ellátás, de vannak korlátok, például az egyik, amely a Mol csoport számára nagyon jelentős kockázatot jelent, hogy adott esetben a kőolajfinomításból származó termékeket csak az adott ország területén lehet értékesíteni, ahol az a finomító van. Ez például a pozsonyi finomító esetében nagyon komoly korlát, ugyanis a Slovnaft alapvetően a termékeinek a kétharmadát exportpiacokon adja el. Egy apró kivételt egyébként kapott a Mol ebben, dízelterméket Csehországban eladhat, az ottani import 30 százalékának erejéig. De például Magyarországra a Slovnaft nem adhat el dízelt, és ez a magyar dízellátásban február 5. után súlyos problémát okozhat.
Az ebben a kockázat, hogy itthon a Mol csak nyomott, rezsicsökkentett áron tudná értékesíteni a termékét, ami nem hozná meg a befektetett energiát?
Gyakorlatilag a gond az, hogy Magyarországon befagyasztott ár van az üzemanyagoknál. Nagykereskedelemben lényegében csak a Mol csoport van jelenleg, ugyanis a többieknek, de a Molnak sem éri meg igazából behozni terméket az országba. Ám a Mol, mint hazai cég, vállalta, hogy azért az ellátást biztosítja. A Mol százhalombattai finomítója önmagában kevesebb dízelt, sőt, kevesebb benzint is gyárt, mint amennyi az ország igénye. Magyarán szólva: ezt importból pótolnunk kellene. Ennek a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módja, ha a Mol a másik nagy finomítójából, a pozsonyiból hoz be dízelt Magyarországra. A jelenlegi megállapodás szerint február 5. után ez nem lehetséges, hacsak a Slovnaft nem orosz kőolajat dolgoz fel, hanem más forrású terméket. Erre valamennyi lehetőség van, de alapvetően ez a finomító orosz olajra van beállítva és az ellátás is alapvetően Oroszország felől van biztosítva.
A horvátországi finomító szóba jöhet?
Ott is van a Molnak a finomítója, és az valóban nem orosz olajat használ fel, tehát az a finomító szabadon eladhatja az ebből készült dízelterméket, de ez a finomító logisztikai és egyéb okok miatt inkább a horvát belső piaca, illetve a mediterrán piacokra termel, onnan sokkal körülményesebb dízelt behozni Magyarországra. Fizikailag is messzebb van, másrészt a meglévő eszközök is kevésbé adottak, inkább vasúton tudnák például beszállítani ezt, nincs csővezetékes kapcsolat.
A vasúti kapacitás elegendő lenne Magyarország ellátására? Van annyi vonat, van annyi tartálykocsi, ami ezt megoldja?
Normál esetben igen, azonban azt most látni kell, hogy egész Európa dízelpiaca felborult. A hiányzó orosz földgáz egy részét dízellel lehet pótolni, főleg az áramtermelési egységekben. A globális olajkereslet közel egy százalékkal nő az európai dízeligények jelentős növekedése miatt, ugyanis a téli időszakban, ahol lehetséges, megpróbálunk földgázt dízellel helyettesíteni, egyrészt azért, mert földgáz fizikálisan nem áll rendelkezésre, másrészt, ha energiatartalomra nézzük meg, akkor gyakorlatilag egy hordó egyenértékes európai földgáz háromszor annyiba kerül, mint egy hordónyi európai dízel.
Úgy kell elképzelni egy dízelhiányt, hogy először a lakossági fogyasztást kapcsolják ki vagy először az ipari fogyasztást kapcsolják ki, és még ott van a szállítás, ami mind a kettővel összefügg?
A dízelt alapvetően szállításra használjuk normál esetben. Ha piaci körülmények vannak, akkor nincs hiány. Piaci körülmények között az ár fölmegy. Akkor, ha valamiből kevés van, vagy valaminek nagyobb a kereslete, mint a kínálata. Magyarország ilyen szempontból speciális helyzetben van jelenleg, hiszen nálunk kötöttek az árak. Ha megnézzük a magyar dízelpiacot, megnézzük a stratégiai tartalékjainkat, látszik az, hogy a dízeltartalékok jelentősen lecsökkentek az országban, és mivel az ár nem vonzó, lényegében a Molon kívül más nem importál. Elképzelhető, hogy a téli időszakban dízelhiány lesz, hiszen a fix árak mellett valóban lehet hiány, ami alapvetően a fuvarozást érinti, hiszen ott használjuk föl leginkább a dízelt.
A fuvarozás nem pótolható napi gyakorlatban? Nincs annyi elektromos autó, ami be tud állni a boltokhoz, meg ami terméket tud hozni a termelőtől a diszkont áruházakba.
Nehéz döntés is lehet, ha nincsen dízel, hogy egy kormányzat úgy döntsön, hogy a lakosságot vagy a fuvarozókat korlátozza. Logikusnak egyébként én inkább a lakossági korlátozást gondolnám, hiszen az jobban pótolható. Ha van egy családnak másik benzines járműve, akkor azzal lehet menni. A fuvarozás és a szállítás fenntartása létfontosságú. Nem tudom, persze, hogy ezt politikai szemponttok át tudják-e lépni, hogy adott esetben a mostani szabályozást valahogy megszüntetjük, mert a piaci árak nyilván vonzóvá tennék ezt a piacot az import számára.
A rezsicsökkentett árakkal tovább számolva most mekkora esélye van annak, hogy februárban életbe lép ez az uniós rendelet és jön dízelhiány?
Ez nagyon nehezen becsülhető. Azért van egyfajta lobbi, például a Mol részéről is, hogy ezt a szabályozást enyhítsék. Egyébként bizonyos értelemben meg is értem ezeket az érveket. Miért beszélünk nemzeti határokról, amikor az egész Európai Unióban alapvetően egy piacról beszélünk, másrészt az uniónak is van egy erős érvrendszere, azt mondja, hogy miért hozzunk bizonyos szereplőket jelentős anyagi előnybe, akik elérik az orosz kőolajat, ami most 20-30 dollárral olcsóbb hordónként, szemben a többi szereplővel, akik teljes áron veszik a nem orosz olajat. Nagyon nehéz ebben a helyzetben igazságot tenni. Én azt gondolom, hogy ez a szituáció önmagában is nagyon furcsa.
A Mol finomítói milyen állapotban vannak? Azt már megtanultuk, hogy ezek orosz kőolaj feldolgozására vannak építve. Az átalakításuk nem egyszerű folyamat, majdhogynem újjáépítést jelent.
Azért szerencsére nem, a Mol csoport az elmúlt húsz évben sokat tett azért, hogy ezek a finomítók nagyon flexibilisek legyenek. A probléma nem magával a finomítóval van, hanem inkább azzal, hogy milyen módon történik a kőolajellátás, ha a Barátság-kőolajvezetéken – akár politikai, akár fizikai okok miatt – megszűnik az ellátás. Gyakorlatilag az a gond, hogy hasonló mixet kellene előállítani más típusú kőolajakból a Mol számára, amit az alternatív útvonalon, ami egyébként az Adria-kőolajvezetéket jelenti a horvátországi Omišaljból, el kell a Molhoz juttatni. A cégnek van erre terve, sőt, azt látom, hogy gőzerővel dolgozik is ezen. A terv az, hogy megvesznek nem orosz olajat a mediterrán térségben, behajózzák Omišaljba, elviszik a százhalombattai finomítóhoz. Ott kialakítanak jelentős kőolajtároló egységeket, illetve kőolajkeverő üzemet, ami előállítja azt a mixet, ami hasonló, mint az Ural és ezzel ellátják a százhalombattai, illetve a pozsonyi finomítót, sőt, van még arról is szó, hogy esetleg a Kralupy finomítót is ellássák ezzel a termékkel. Utóbbi szintén a Barátság-kőolajvezeték-rendszeren található, Csehországban van, a lengyel PKN Orlen tulajdona. Adott esetben ez az üzlet nemcsak a saját finomítók ellátásáról szólhat, hanem ennek a finomítónak is az ellátásáról, ami többlet üzleti lehetőséget jelent a Mol csoport számára.
Honnan lesz betáplálási forrás ahhoz, hogy ezt a keveréket elő tudják állítani? Mindig vadászni kell a piacon, napi árazással?
Ez egy sokkal nehezebb, egészen más feladat, mint korábban. Eddig csak az oroszokkal kellett megállapodni és jött az a keverék, amire szerződött a Mol. Néhány orosz olajcég volt, akik között lehetett választani, de lényegében mindenki ugyanazt adta, hiszen a csőben keveredett az az olaj. Most fel kell állítani majd, ha váltás lesz, egy olyan kereskedelmi csapatot, amelynek az a feladata, hogy vadássza ezeket a szállítmányokat, próbálja meg mindig a a leghatékonyabban, legolcsóbban megvásárolni piacon azt a kőolajmixet, amire szükség van. Az európai kőolajcégek alapvetően így működnek, a Shell, a BP, az OMV lényegében ezen a modell alapján működik. A Molnak ez új dolog, meg fogja tudni tanulni, meg kell fizetni a megfelelő embert, és akkor meglesz az a csoport, amelyik ezt biztosítani tudja.
Az azonnali piacon van verseny?
Természetesen van verseny. A hosszabb távú szerződések jellemzően diszkontot szoktak tartalmazni az azonnali piaccal szemben, de nyilván ez a viszony változhat. Versenykörülmény között kell megvenni a kőolajat abból a forrásból, amelyik adott esetben a legjobb.
Még mindig a kőolajpiacnál maradva, az amerikai stratégiai tartalékok piacra dobása milyen irányú folyamat?
Mérsékeli az árat és jelentősen hozzájárult a június óta tartó árfolyamcsökkenéshez. Azt hiszem, picit túl is mentek az amerikaiak most már, egyre több megnyilatkozás van azzal kapcsolatban, hogyan pótolják ezeket a készleteket. A gond az, hogy az ár nem ment olyan alacsony szintre le, ahol ez a tevékenység elindulhat. Korábban volt egy deklarált 80 dolláros amerikai kőolajár, ami alatt az amerikaiak majd ezt a készletet visszavásárolják. Az elmúlt hetekben egy napra lement oda az árfolyam, de utána az OPEC-döntés hatására gyorsan vissza is tudott emelkedni a WTI, most bőven 80 dollár fölött van az árfolyam.
Milyen időtávra lehet árat kalkulálni az olajpiacon? Meg lehet-e mondani, hogy februárban mennyi lesz?
A kőolajnak alapvetően határidős a piaca, az az azonnali piac egy kicsi szelete ennek. A szereplők, beleértve a finomítókat, a termelőket, a kereskedőket, alapvetően a különböző határidőkre kereskednek. Legforgalmasabb ezek közül egyébként a közeli határidők, alapvetően a november és a december a legforgalmasabb periódus, de a következő egy-másfél-két év egy olyan időszak, amelyre lehet kereskedni az olajjal. Hosszabb távra is lehet, csak azok jóval kevésbé likvid piacok.
Az oroszországi agresszió ezt a rendszert érintetlenül hagyta? Ugyanúgy lehet kereskedni határidőre az olajjal, mint amikor még nem támadta meg Oroszország Ukrajnát?
Ezen lényegében nem változtatott. A kereskedelemnek a legnagyobb része, legalábbis Európában, az észak-európai Brent típusú kőolajra zajlik. Nyilván lehet mást típusú olajjal is megjelenni ezen a piacon, akkor általában a Brenthez képest a diszkonttal vagy prémiummal árazzák ezeket a termékeket. De maga a Brent, legalábbis itt, Európában a benchmark. Van egy komoly központ Ázsiában, Szingapúr környékén, aztán Sanghajban is van egy jelentős olajleszállítási központ, illetve az Egyesült Államokban, a Mexikói-öböl térsége, illetve a Közel-Kelet, ezek a legnagyobb fizikális olajpiacok, ahol a fizikai leszállítás mellett nagyon komoly határidős kereskedés is létezik.
Magyarország gázellátásával kapcsolatban azt tudjuk-e, hogy milyen irányból, milyen gáz, milyen mennyiségben jön?
Nagyrészt tudjuk, igen. Alapvetően orosz gáz látja el továbbra is Magyarországot. Ennek két fontos útja maradt nyitva, egyrészt az Ukrajnán keresztüli, klasszikus Testvériség út, ami nem közvetlenül Magyarországra hoz gázt, hanem Szlovákián keresztül Ausztriába, és onnan áramlik vissza felénk földgáz, illetve a legújabb kapocs, a Török Áramlat, ami most már lassan egy éve üzemel. Ez lényegében Bulgária és Szerbia felől szállít Magyarországra orosz földgázt. Emellett létezik az LNG kikötő Krk szigetén, Horvátországban, onnan is kaphatunk földgázt. Tulajdonképpen a nyugat-európai gázrendszerből is jöhet hozzánk földgáz, bár ott is olyan nagy az igény, hogy ennek a fizikai léte valószínűleg minimális lehet most.
Azt tudjuk, hogy mikor milyen gáz van ezekben a vezetékekben?
Majdnem homogén ez a termék. Nyilván vannak néha különbségek, mert nemcsak kizárólag metán lehet a földgázrendszerben, hanem etán és propánbután is kisebb mennyiségben, de lényegében ez egy homogén termék, alapvetően metánról van szó. Maga a kereskedés Európában egyébként nem mennyiségre, nem köbméterre történik, hanem energiatartalomra. Adott esetben, ha egy gáz sűrűbb, tehát több benne a hosszabb szénláncú elem, emiatt magasabb a fűtőértéke, az lehet, hogy fizikai volumenben kisebb mennyiséget jelent.
Megawattórára számolják?
Igen, megawattórára számolják, a gáz fűtőértéke alapján történik a kereskedés.
Vannak határkeresztező kapacitásaink. Ezek most hogyan működnek?
Szlovénia kivételével lehetővé teszik a kétoldalú kereskedelmet, mi például Szerbia felé el tudunk adni vagy Szerbia el tud felénk adni, Szlovákia esetében ugyanúgy működik a rendszer. Tulajdonképpen az Európai Unióban egységes a gázpiac, ezt nagyon fontos megérteni és tudni, tehát itt olyan kereskedők vannak, amelyek a határokon keresztül bármikor szállítanak ide-oda földgázt, ahol jobb az ár, ahol jobban el lehet adni. Ennek a piacnak van egy komoly szabályozása, a szállításnak a feltételeit, költségeit a piacok és az adott országok is szabályozzák.
Általános gázhiány esetén, amikor a kereslet nagyobb, mint a kínálat, ezek a határkeresztező kapacitások szoktak működni, vagy mindenki tartja, amije van, saját magának tölti a saját tárolóit, és majd, amikor lesz több, akkor megy a piacra?
Piaci szabályozás van. Ez azt jelenti, hogy abba nem szólnak bele az államok, hogy az adott kereskedő az ő kezében lévő földgázt hol és milyen feltételekkel adja el. Itt a veszély az az, ha kialakul egy jelentős gázhiányos helyzet, akkor a piaci mechanizmust esetleg felváltja egy adminisztratív mechanizmus. Erről van is egyébként szó, hogy ha vészhelyzet van, felválthatja-e ezt a piaci mechanizmust egy adminisztratív, központi elosztás. Nyilván vannak az Európai Unión belül preferált csoportok. Azt nagyon szeretné mindegyik ország elkerülni, hogy például a háztartások felé történő gázszolgáltatást korlátozni kelljen egy gázhiányos esetben.
Ezek nemzeti vagy uniós adminisztratív korlátok lehetnek, esetleg mindkettő egyszerre?
Az unió dolgozik azon, hogy ez egy uniós elosztási megoldás legyen. Mondok egy konkrét példát: ha A országban van feles gáz úgy, hogy még az iparnak is bőven jut, a B országban meg annyira kevés a gáz, hogy már a lakosságot kellene korlátozni, próbálnak egy olyan hatásmechanizmust kialakítani, amikor az Európai Unió tesz egy elosztást, felszólítja az A országot, hogy ezt a fölös gázt adja át annak a B országnak, ahol lakossági korlátozást kellene bevezetni. Ennek a gyakorlati megvalósulását még nem láttuk, de a következő két-három tél hozhat olyan helyzetet, hogy ezt az életben is ki kell próbálni. Remélem, hogy nem kell. Én azt látom, hogy az európai gázpiac a hibái ellenére is, az elmúlt 15 évben nagyon sokat fejlődött és alapvetően ki tudja elégíteni az igényeket. Ha nagyon nagy hiány van, és mondjuk, egy nagyon komoly keresletnövekedés történik, akár időjárási okok miatt ebben a mostani kínálathiányos időszakban, elképzelhető, hogy ezt a rendszert ki kell Európában próbálni.
Azt lehet tudni, hogy milyen áron kell akkor a fölösleges gázt átadni egy olyan országnak, ahol arra nagyobb szükség van?
Még nem láttam indikációt arra, hogy pontosan milyen mechanizmusok alapján történne meg maga az elosztás, illetve maga az elosztási ár meghatározása, gondolom, egy megfelelő szabályozásban erre a pontra is ki kell majd térni.
Magyarországon hétmilliárd köbméter a vállalati felhasználás, négymilliárd köbméter a lakossági felhasználás. Van-e valami sorrend, hogy hol, mivel kell takarékoskodni, amikor ez a tizenegymilliárd nem áll rendelkezésre?
A földgázt három dologra használjuk alapvetően: háztartási felhasználásban fűtésre, aztán áramtermelésre, a harmadik terület pedig az ipar. A három terület közül politikailag egyértelműen a legkényesebb a háztartások ellátása, tehát a fűtés. Én azt gondolom, hogy azt kellene legkevésbé korlátozni, ez az utolsó terület, ahol fizikai korlátozást kellene bevezetni. Az áramtermelés majdnem ugyanolyan kritikus, mint a háztartási ellátás, hiszen földgáz nélkül nincsen kiegyenlítő áramtermelés, ha nincs kiegyenlítő áramtermelés, akkor meg nem lehet tartani a 220 voltos, 50 hertzes áramot. Az egy kritikus kérdés egy jól működő, fejlett gazdaságban, hogy stabil, megbízható, minden időben elérhető áramellátás legyen. Majdnem ugyanolyan kritikus, mint a lakossági fűtés. Ez a kettő valóban sokat fogyaszt, a 10-11 milliárd köbméteres hazai gázfogyasztásból 3,3 milliárd köbméter volt a hazai lakossági fogyasztás, s 2,6 milliárd köbméter volt az, amit a magyarországi gázüzemű erőművek felhasználtak áramtermelésre. Ha összeadjuk ezt a kettőt, ez közel 60 százaléka a teljes gázigénynek. A maradék terület minden egyéb, főleg az ipar. Én azt gondolom, hogy főleg az ipar esetében lehetnek korlátozások. Az az érzésem, hogy a következő két-három év az ipar esetében arról fog szólni, hogy ha magas a gázár, akkor lekapcsol az ipar egy része vagy teljes egésze, ha pedig alacsony a gázár, akkor visszakapcsoljuk az ipart. Ilyen ki-be kapcsolt állapotban lesz Európa ipara a következő két-három évben. Reméljük, inkább bekapcsolva, mint kikapcsolva. Ez kevésbé fájdalmas terület, mint az előző kettő, de azért itt is van elég sok fájdalom. Egy konkrét példát szoktam hozni, ez a műtrágyagyártás. Majdnem 20 milliárd köbmétert használ fel egész Európa, körülbelül 5 százaléka a gázfogyasztásnak a műtrágya gyártása, ami nagyon kritikus területe a földgáz-felhasználásnak, hiszen műtrágya nélkül modern mezőgazdaság nincsen. A termésátlagok 10-15-20 százaléka lehet maximum egy területnek műtrágya nélkül. Nem biztos, hogy ebből a termékből mindig lehet a nemzetközi piacokon vásárolni, mert minden országnak annyi kapacitása van általában, amennyi a saját mezőgazdaságának az igénye, maximum egy kicsivel több, hogy néha exportáljon. Oroszország nagyon nagy exportőr műtrágyában egyébként, tehát az, hogy ők egy ideig nem tudtak eladni, most egyébként ismét tudnak, nagy hiányt okozott. Nem könnyű műtrágyához jutni a világpiacon, ráadásul a mezőgazdasági termelőket is rá kell valahogy venni, hogy egy másik ország műtrágyáját használják. Számukra a termőföld nagyon fontos, nem mindent dobnak rá, mondjuk, ázsiai származású, bizonytalan műtrágyát nem hiszem, hogy szívesen tennének a saját területükre.
Az látszik-e, hogy – a műtrágyagyártást most ebből kivéve – mekkora része az az iparnak, amit ki, meg be lehet kapcsolni? Nyilván vannak olyan üzemek, amiket, hogyha leállítanak, iszonyú nehéz újraindítani.
A nagy része azért ki-be kapcsolható. Inkább az a kérdés, hogy van egy része az iparnak, ahol a földgázra mint energiaforrásra van szükség és van egy olyan része, ahol mint molekulára van szükség. A műtrágyagyártás tipikusan az a terület, ahol molekuláris szinten van szükség a műtrágyára, a metánmolekulából alakítjuk ki azt az ammóniát, amit különböző egyéb kötések formájában utána a földekre kiszórunk. Azokon a területeken, ahol energiára van szükség, könnyebb a helyettesítés, azt látom, hogy ez el is indult, tehát ahol lehet, elektromos áramot használunk földgáz helyett. Ahol viszont molekulárisan van szükség a földgázra, ott a helyettesítés sokkal nehezebb.
A kiegyenlítő energia termelése megoldható gáz helyett dízellel?
Egy része igen, ráadásul az a paradox helyzet, hogy inkább a régebbi típusú bojlerek alkalmasabbak általában a duális üzemre. Nagyon sok új hiper-szuper gáz alapú erőműnél ez az adottság már nincsen meg. De ahol régebbi típusú generátorok vannak, vagy eleve dízelgenerátorok vannak, ott sok esetben döntenek most úgy, hogy a háttérrendszert használják, nem a főrendszert. Ilyen esetben lehet helyettesíteni a földgázt dízellel.
A lakosságnak milyen lehetősége van a gázfelhasználása csökkentésére? Van-e erre valamilyen jó gyakorlat, jó modell?
Rövid távon egyetlenegy dolgot lehet csak csinálni, levenni a termosztátot. Mondjuk nem kádfürdőzni, hanem gyors zuhanyzást tenni, azt is inkább hűvösebb vízben, ilyen lehetőségeink vannak lényegében. Spórolni lehet az árammal is, világítással, főzéssel, egyebekkel. Rövid távon ez az egy lehetőség van. Hosszabb távon, ha van hozzá megfelelő anyagi erő és lehetőség, akkor nyilván a lakásaink szigetelése nagyon komoly megtakarítást jelenthet. Én azt gondolom, hogy a 3,3 milliárd köbméteres hazai lakossági gázfogyasztás akár 1,5-2 milliárd köbméterre lecsökkenhető megfelelő szigeteléssel.
Ezzel mennyivel lehet csökkenteni egy háztartási számlát? Ha most nézi az ember a háztartási kiadásait, brutális benne az élelmiszer meg az energia.
Ha, mondjuk, 22 fokról 18 fokra lecsökkentjük a téli időszakban a lakásainknak a hőmérsékletét, ez körülbelül 25 százalékos gázfogyasztás-csökkentést jelent.
Ez a lakossági szektor. A vállalati szektor mennyivel tudja csökkenteni a gázfogyasztást?
Nagyon változó. Ott biztosan pontosabban is számolják, mint a lakosság, de ez iparáganként, üzemenként sok mértékben változik. Nyilván ők is, ahol tudnak, spórolnak, ott is azért a nagy ipari hangároknak vagy szerelőcsarnokoknak a hőmérsékletét amennyire lehet, visszavetik. Nyilván vannak fizikai korlátok, 15 fokban nem lehet szerelni.
A cseppfolyósított gázpiac képe ma milyen? Ki termel, mivel szállít, hol táplálja be? Hol gázosítja vissza, azt hogy szállítja az országok között? Hogy néz ki ez a hálózat?
Ha jók az ismereteim, közel egytucatnyi ország termel LNG-t. Nyilván közülük van nagy szereplő, ilyen Ausztrália, Katar, az Egyesült Államok, illetve néhány kisebb afrikai ország. Oroszország a negyedik nagy szereplő a cseppfolyós földgázban. Ezek az országok földgáztermelők, a földgázt cseppfolyósítják, lehűtik, és ezt a cseppfolyós földgázt hajókra teszik. Ezek a hajók elmennek különböző cseppfolyós fölgázfogadó terminálokba, ezekből elsősorban Ázsia, illetve Európa jár az élen, de Dél-Amerikában is van jó pár fogadóállomás. Az Egyesült Államokban is, bár az Egyesült Államok most már tíz éve nettó exportőr lett földgázból. Korábban építettek ők is ilyen fogadó terminálokat, ma ezeket jellemzően cseppfolyós földgázkészítő vagy -gyártó terminálokká alakítják át. Így néz ki a globális piac, ennek legalább a kétharmada vagy akár a háromnegyede is kétoldalú szerződésekkel lefedett piac. Az a része a piacnak, amely szabadon elérhető, az csak, mondjuk, a 20-30 százaléka. De most őrült verseny folyik Európa és Ázsia között ezért a 20-30 százalékért.
Ázsia úgy tűnik, hogy nyerésben van, neki kevesebbet kell érte fizetnie, nem?
Most éppen úgy tűnik, hogy Európa hajlandó ezért a gázért olyan többletet fizetni, hogy Ázsia ezt nem veszi meg.
Ráígértünk?
Tulajdonképpen ráígértünk. Kína nagyon fontos szereplő ebben, nagyon gyorsan növekedik ezen a piacon. Idén jelentős mértékben növelte a saját kőszénkitermelését, illetve a kőszénimportját is. A kínaiak lényegében leállították vagy csökkentették a földgázfelhasználó üzemeiket, illetve azokat a városaikban, ahol földgázt használnak, a saját kőszenet kezdték el újra égetni. Ha jól emlékszem, akkor talán 40 vagy 50 millió tonnával több kőszenet égetnek idén, mint tavaly.
A globális felmelegedésnek annyi.
Igen, a kőszénfogyasztás 2022-ben a mindenkori csúcson van a világban. Tulajdonképpen az, hogy az oroszok miatt hiányzik a globális piacról mintegy 100-120 milliárd köbméternyi földgáz, ez ilyen formában ölt testet, Ázsiában növekedett a kőszéntermelés és -fogyasztás.
Az LNG-piacnak a nem hosszú távú szerződésekkel lekötött 20 százalékára az Európai Unió egy emberként alkuszik, vagy az országok külön-külön alkusznak rá és az nyer, akinek van terminálja?
Mindegyik cég, mindegyik ország külön próbál fellépni és vásárolni. Olaf Scholznak volt egy nagyon híres útja pár héttel ezelőtt. Járt jó pár közel-keleti országban, és ha jól emlékszem, talán egy- vagy kétszállítmánynyi LNG-t tudott végül is lefixálni a német vállalatok számára. Németországnak jelenleg nincs még LNG-terminálja, de ha minden igaz, akkor decemberben már lesz kettő, jövő év végén pedig négy terminállal fognak összesen rendelkezni. Egyébként ezek úgynevezett fLNG, tehát ilyen floating LNG-terminálok: olyan hajók, amelyeket ki tudnak kötni a tengerpartra, kiépítik hozzá a csővezetéket a szárazföldhöz, ehhez a hajóhoz pedig jön egy olyan hajó, ami szállítja az LNG-t, átfejtik az LNG-t erre a floating egységre, és ott visszagázosítják.
Mennyi földgázzal láthatják el ahhoz képest, mint amennyire szükségük van?
Sajnos nem sok, a becslések szerint olyan 18 milliárd köbméter jöhet ebből a forrásból, amit pedig pótolniuk kell, az közel 40 milliárd köbméter, ennyi hiányzik az orosz oldalról. Németországnak és egész Európának is még további spórolásra van szüksége ahhoz, hogy kijöjjön a matek, hogy annyi földgázt használjanak fel, amennyit összesen importálni tudtak.
De kijöhet a matek, ha az oroszok nem szállítanak nekik?
Elméletileg igen, ez a 15 százalék alapvetően mind a fűtési célú megtakarításból, mind az áramtermelési célú megtakarításból, mind az ipari megtakarításból összejöhet, összesen. Nyilván mind a három területen spórolni kell, amennyire csak lehet. Ahogy említettem, az első két terület, szerintem, az, ahol szerintem korlátozást nem szívesen vezet be senki, csak akkor, ha véglegesen nagyon rossz a helyzet. Gyakorlatilag az ipar szerepelhet majd a végén egyfajta pufferként. Németországban vannak nagyon nagy ipari fogyasztók. Legjobb példa ez a BASF ludwigshafeni üzeme, ami önmagában majdnem négymilliárd köbméternyi földgázt fogyaszt.
De az egy vegyipari, meg minden ipari cég, azt le lehet kapcsolni?
Valamennyire igen, ezen megy most a fejtörés, próbálnak terveket felállítani arra, hogy gazdaságilag melyik cégnek a lekapcsolása okoz kisebb vagy nagyobb problémát. Hozzáteszem, hogy nagyon nehéz a sakkjátszma, mert, mondjuk, ez a ludwigshafeni üzem is a beszállítókon és vevőkön keresztül 300 ezer embernek ad munkát.
Politikai kérdés, hogy ezek utcára kerülnek-e.
Nyilván. A négymilliárd köbméter nagyon sokat jelent ebben a mérlegben, borzasztó sokat, de azért ez az üzem fél Európát ellátja, mondjuk, mosóporral, meg különböző vegyipari alapanyagokkal meg millió egyéb vegyipari termékkel, aminek mind földgáz az alapja.
Egy másik irányba nézve, Olaszország hogyan fogja megoldani a problémát? Neki is vannak termináljai?
Egy picit talán szerencsésebb a helyzete, bár ott is nagyon magas volt az orosz arány, hasonlóan Németországhoz, de a tengeri lokáció miatt, illetve amiatt, hogy létező LNG-termináljai vannak, illetve amiatt, hogy azeri, illetve líbiai forrásból kap vezetékes földgázt, sokkal diverzifikáltabb a beszállítási rendszere. Az idei tél igazából Németországról fog szólni, mert ott az ellátási helyzet talán a legnehezebb, a következő tél meg inkább talán Közép-Kelet-Európáról, tehát rólunk.
Nekünk az fogja megoldani a helyzetünket, ha addig eleget tudunk eltárolni, vagy valami más?
A tárolás nagyon fontos, de sajnos nem elég, ugyanis a helyzet az, hogy minden pillanatban biztosítani kell a rendszerben a nyomást. Ez azt jelenti, ha nagyon felmegy a fogyasztás, minden időpillanatban az adott időszaknak a fogyasztását biztosítani kell, aminek három forrása van: egyrészt a hazai termelés, az import és a gáztárolók kitárolása. A gáztárolóknak van olyan sajátosságuk, hogy ahogy ürülnek, egyre kisebb az a napi volumen, amit ki lehet belőlük venni. Nagy veszélyt látok az idei télen akkor, ha február-márciusban jön egy jelentős hidegfront. Ekkor ugyanis előfordulhat, hogy a hazai kitárolás és a hazai termelés kevés, tehát rá leszünk szorulva az importra. Viszont látva Vlagyimir Putyinnak a politikáját, hogy ő meg akarja fagyasztani Európát, ez egy keringőre való felhívás lesz. Lehet, hogy ez lesz az a pont, ahol Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin úgy dönt, hogy Oroszország minden gázexportot leállít Európa felé, mert azzal tud nagyon nagy fájdalmat okozni.
Ez gyakorlatilag a Török Áramlat, mint utolsó forrás elzárását jelenti?
Gyakorlatilag azt, illetve tulajdonképpen az Ukrajnán keresztüli tranzitnak is a leállítását. Jelenleg a békebeli volumennek körülbelül a 20-25 százaléka érkezik Oroszországból ezen a két megmaradt útvonalon, tehát még jön valamennyi orosz gáz, és szerencsére pont felénk. El tudom képzelni, hogy ha lesz egy olyan pont, amikor fájdalmat lehet mindenkinek okozni, akkor azt az oroszok ki fogják használni.
Megnézi az időjárás-jelentést, látja, hogy jön egy hidegbetörés, elzárja a gázt, leesik a nyomás és megfagy mindenki?
Nem, ez azt jelenti, hogy el kell kezdeni korlátozni azokat az érzékeny területeket is, amelyeket az előbb említettem. Valószínűleg pár napról lenne szó, nem hiszem, hogy két-három hétnél huzamosabb időről, de ilyen eset bekövetkezhet.
Ukrajnában az áramellátással is gondok vannak, megszüntették az exportot, merthogy az infrastruktúrájuk támadás alatt áll. Mi történik, ha Ukrajna végleg leszakad az áramhálózatról?
Az Ukrajnának nagyon fájdalmas, mert ez azt jelenti, hogy valószínűleg a saját ellátását sem tudja teljes mértékben biztosítani. Nekünk is fájdalmas lehet, hiszen most az ukránoknak van többlet áramtermelésük, amit eladtak volna nekünk, tehát ez mindenki számára szomorú hír.
Hír van arról, hogy a hajdúszoboszlói tárolóból a párnagázt is kitermelik, 880 millió köbméter. Mire elég? Mire való a párnagáz ebben a helyzetben?
Alapvetően a párnagáz arra való, hogy fenntartsa azt a fajta nyomást, ami szükséges a mobil gáz ki- és betárolására. Ez fizikailag úgy néz ki, hogy a párnagáz van alul a tárolóban, ez biztosítja azt, hogy a tároló ne teljen meg vízzel, ez biztosítja azt a fajta nyomást, ami szükséges a rásajtolt mobil gáz ki- és beáramoltatásához. Ha ezt a párnagázt kivesszük, ami egyébként ugyanolyan metán, mint a mobilgáz, akkor lényegében a tároló tárolási funkciói megszűnnek.
Végleg megszűnnek?
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy végleg megszűnnek. Lehet más célra használni a tárolót, például szén-dioxid tárolásra, ami elhangzott a magyar kormány tervei között is. Nyilván más beruházásra, más gépekre van szükség, teljesen más funkció lesz a jövőben.
880 millió köbméter mekkora adag a mai piacon?
Magyarországnak durván a téli időszakban két-három heti fogyasztását jelenti, a teljes fogyasztásnak körülbelül a 10 százaléka vagy még annyi sem.
Egy hidegbetörés esetén ez egy alkalmas mennyiség lenne ahhoz, hogy azt az időszakot átvészeljük, ha az oroszok elzárnak mindent?
Nem feltétlenül, ugyanis van minden tárolónak egy maximális ki- és betárolási mennyisége. Ezt általában egyébként a teljes töltöttség mellett szokták megadni. El tudom képzelni azt, hogy ennél a párnagáznál is van egy maximum, amivel ki tudjuk ezt hozni. Ha nagyon nagy a hideg, és, mondjuk, eléri a napi fogyasztás az 50 millió köbmétert és közben nem jön orosz import, akkor valószínűleg ennek a párnagáznak a kitárolása sem lesz ahhoz elég, hogy biztosítsuk a nyomást a rendszerben.
Ha nem jön orosz gáz semmilyen irányból, akkor az európai gázszolidaritás, ami elméletben létezik, képes ezeket a kilengéseket kisimítani?
Elméletileg igen, és ez erről szólna. Nyilván ennek a pudingnak a próbája az lesz, ha egy ilyen helyzet kialakul, hogy az országok visszatérnek-e a nemzeti határaikhoz és nem létezik az európai szolidaritás, avagy ellenkezőleg, jó példája lesz annak, hogy egy ilyen vészhelyzet esetén ezt sikerül megoldani. Hozzáteszem azt, hogy nem feltétlenül azonos a hideg mindenhol. Lehet olyan szituáció is, hogy mi leszünk erre rászorulva, mert például a Kárpát-medencébe szorul be egy jelentősebb hideg, de lehet, hogy Németország lesz nehezebb helyzetben. Senki nem tudja ezt előre megmondani. Most az látszik egyébként, hogy a mostani tél Németország számára lesz kritikusabb, de például a következő tél, szerintem, akár nekünk is hozhat sokkal nehezebb helyzetet, hiszen Németországban már lesznek LNG-terminálok, amelyek jelentenek egyfajta alternatívát.
A belső összeköttetéseink technikailag alkalmasak arra, hogy egy gázszolidaritás, ha akarja mindenki, működjön?
Technikailag alkalmasak, hozzáteszem azt is, hogy alapvetően azért itt is rengeteg beruházásra lenne még szükség, hogy ezek a piacok jobban átjárhatók legyenek. Európának ez a része arra lett kiépítve, hogy keletről jön a gáz és az ment nyugatra, most pedig arról van szó, hogy gyakorlatilag a gáz minden irányba menjen, de főleg nyugatról délre meg keletre. Ezeket a pontokat még kell azért bővíteni és javítani, de egyébként efelé halad a világ és azt gondolom, hogy ez a fajta szolidaritás, hogyha működik, nagyon fontos elem lesz hosszabb távon is.