Az Európai Tanács legutóbbi csúcstalálkozójáról a sajtó elég világosan megírta, hogy az energetikai és az áramárproblémák álltak a középpontban. De jutottak valamire?
Figyelemreméltó, hogy az a téma okozta a legnagyobb vitát a vezetők között, amelyről végül az elfogadott záró nyilatkozat egy szót sem szól. Ez az energiaárak kérdése és az ezzel összefüggő klímacsomagra vonatkozó különböző elképzelések. Itt, ahogy az Európai Tanács elnöke, Charles Michel összegzett, olyan távol álltak egymástól a tagállami csoportok álláspontjai, hogy ezt a vitát későbbre halasztották, illetve ennek feloldását egy későbbi csúcstalálkozóra jelölték ki.
Abban nyilván mindenki egyetért, hogy az energiaárak mennek felfelé, mert ezt mindenki a saját hazájában, a saját bőrén tapasztalja. A megoldásban tért el a vélemény? Vagy még a megoldásokat sem tárták egymás elé?
Az energiaárak emelkedésének tényét mindenki világosan látja, hiszen emiatt került napirendre a kérdés. Ám ennek értékelése már megosztja a tagállamokat. Innen, Kelet-Közép-Európából nézve talán furcsának tűnhet, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek ezt kifejezetten pozitív jelként értékelik, s azt mondják, hogy a magas energiaár visszafogja a fogyasztást és azt jelzi, hogy a piac működik. Hiszen a megnövekedett kereslet felnyomja az árakat, tehát minden rendben van, nincs tennivaló.
Mások?
Ezek jellemzően az északi országok, amelyek, mondjuk, a költségvetési vitában a fukar tagállamok névre hallgattak, ide sorolható a Benelux-országok egy része, mondjuk, Belgium kivételével. Ezzel szemben a V4-ek erős álláspontot képviseltek e tekintetben, s hozzájuk csatlakozott Románia és Bulgária, sőt, Franciaország és Spanyolország is, eredetileg ráadásul Spanyolország kérte ennek a problémakörnek az akkori, októberi csúcstalálkozó napirendjére való felvételét. Ők azt mondták, hogy uniós szintű cselekvésre van szükség. Erre már korábban felhívták az Európai Bizottságot, és azt kérték, hogy a bizottság az októberi csúcstalálkozóra összesítse azokat a megoldási javaslatokat, illetve lehetőségeket, amelyekkel az unió választ adhat a kiemelkedően magas energiaárak problémájára. A bizottság készített is egy papírt, de ez a mi értékelésünk szerint távol áll a megoldási javaslatoktól. A bizottság önbevallása szerint sem tett többet, mint összegyűjtötte azokat az eszközöket vagy próbálkozásokat, amelyeket az egyes tagállamok nemzeti szinten megpróbáltak a magas energiaárak kezelésére. Ilyenek az utalványok, a vállalkozások támogatása, a jövedelempótló intézkedések és hasonlók. Kizárólag már megtett nemzeti intézkedéseket összesítettek ahelyett, hogy uniós szintű megoldási javaslatokkal álltak volna elő, és a V4-ek körül kikristályosodó országcsoport pedig azt a világos követelményt fogalmazta meg, hogy uniós szintű és azonnali válaszra lenne szükség.
Van uniós szintű és azonnali válasz legalább elméletben, amikor az Európai Uniónak van egy elfogadott zöld politikája, zöld stratégiája?
Részben ez a vita egyik sarokpontja is, vagyis, hogy mi az összefüggés a zöldpolitika és a kiemelkedő energiaárak között. A mi álláspontunk szerint az uniós klímaelképzelések legalább két módon hozzájárulnak az energiaárakhoz. Egyfelől vannak hatályos szabályok, amelyeknek a struktúrája már most káros az energiaárak szempontjából, másfelől pedig azok a javaslatok, amelyeket a bizottság előterjesztett, még tovább szigorítanák a klímavédelmi előírásokat, azok még károsabb hatást fognak hosszú távon gyakorolni. Egyébként maga a bizottság is elismeri, hogy például az uniós kvótakereskedelmi rendszer nagyban felelős az energiaárak kiugró megnövekedéséért 2021 utolsó hónapjaiban. Saját számítása szerint ez olyan 20 százalékra tehető, ami egyáltalán nem elhanyagolható mint közvetlen tényező. A kvótakereskedelmi rendszer röviden azt jelenti, hogy létezik egy olyan uniós architektúra, amelynek keretében bizonyos tevékenységek, amelyek magas szén-dioxid-kibocsátással járnak, csak úgy folytathatók, ha az ezt folytatni kívánó piaci szereplők szén-dioxid-kibocsátási kvótákat vásárolnak és ezen kvóták terhére eregethetik a szén-dioxidot, tonnánként, ennek pedig van egy megszabott ára.
Olyanoktól vásárolják, akiknek van ilyen kvótájuk a leosztás szerint, de nem használják el?
A következő kérdés, hogy ki férhet hozzá, illetve ki lehet jelen ezen a piacon. Éppen ez volt az egyik V4-es felvetésnek a kulcsa, hogy amikor októberben az Európai Bizottság megbízást adott két uniós ügynökségnek, egyrészt az Energiaszabályozók Európai Együttműködési Ügynökségének, másrészt az Európai Értékpapír-piaci Hatóságnak, hogy mérje fel, hogy a kvótakereskedelmi piacon, az úgynevezett ETS-piacon tapasztalható-e spekuláció, illetve olyan visszaélés, amely hozzájárulhat a kiemelkedő kvótaárakhoz. Csak az arányok kedvéért, 2021 januárjában tonnánkénti 30 euróról indult a kvótaárazás, és amikor az Európai Bizottság előterjesztette a klímacsomagját, akkor a 80 eurós kvótaár átlépését 2030-ra prognosztizálta. Ehhez képest ez már most, idén megtörtént, 84 euró körül van a kvótaár. Ez azt jelenti, hogy a klímacsomag alapjául szolgáló előrejelzések és számítások, finoman szólva, megkérdőjelezhetők.
A piacon a spekuláció jogellenes? Minden piacon van spekuláció, ha az ember elgondolkodik azon, hogy hogyan lehetne ezen pénzt keresni, az nem jogellenes.
Kérdés, mit értünk egész pontosan spekuláció alatt, például nagyjából valami olyasmit, hogy a tőzsdén vagy a devizapiacokon valamely piaci szereplő az általa megvásárolt eszközök jövőbeli árára fogadást köt. Csakhogy a kvótakereskedelmi piac ebből a szempontból egy speciális terület, mert itt jogszabály írja elő a kvóták árának növekedését. Tehát úgy nem nehéz fogadni a megvásárolt eszközök árára, ha egy jogszabály hosszú távon, évtizedekre előre meghatározza, hogy ennek növekednie kell, noha ennek mértékét a piaci szereplők maguk is tudják befolyásolni. Ezért is meglepő, hogy a hatóság arra a megállapításra jutott, hogy spekulációnak nyomát nem látja, noha azt is bevallotta, hogy a kvótakereskedelemnek csak egy igen kis szegmensére, a teljes piaci működésnek csak elenyésző százalékára terjed ki a vizsgálata. Ráadásul a nyár végével emelkedtek meg az energiaárak, illetve ennek eredőjeként a kvótaárak. Az adatok csak júniusig álltak rendelkezésre, tehát a júniust követő időszak adatait nem vizsgáltak. Ez alapján, azt hiszem, teljesen természetes és logikus volt azt a következtetést levonni, hogy az előzetes értékelést eltesszük a fiókba, és arra kérték fel mindkét hatóságot, hogy jövő tavaszra végezzen el egy teljes piaci elemzést valamennyi elérhető adat alapján és azt mutassa be újra az Európai Tanácsnak.
Elméletben akár elképzelhető a kvótakereskedelmi rendszer kivezetése, amikor abban általános megállapodás van, hogy mikorra kell elérni a szén-dioxid-kibocsátásnak a felső határát, hogy ne főjön meg a Föld?
Nemcsak a kivezetése van napirenden, hanem a kiterjesztése is. Ahogyan az elején mondtam, legalább kétféle módon hozzájárul a jelenlegi problémákhoz. Arra utaltam, hogy a kvótapiac mostani működése nem képes kiküszöbölni az ilyen jellegű piaci folyamatokat. Továbbá nem tartalmaz olyan védőmechanizmusokat, amelyek egy túl magas és kiugró, gyorsan növekvő kvótaár esetén bekapcsolnának és ezt visszafékezné. Az egész rendszernek a hatályát ráadásul további területekre terjesztenék ki, ami Magyarország és a V4-ek szempontjából kardinális kérdés, ez a közúti közlekedés, és ami talán még fontosabb, a lakossági épületek.
Abban mi kifejezetten rosszul állunk. Elöregedett lakásállomány, borzasztó pazarlás. Ez azt jelenti, ha oda kiterjesztik, akkor egy lakónak kvótát kell vennie, vagy fizetnie kell a kibocsátásért?
Ki kellene fizetnie az egységes karbonárat, amelyet az Európai Unió meghatároz.
Minél rosszabb állapotban van a lakása, annál többet. Általában annak van rosszabb állapotban a lakása, akinek nincs olyan nagyon sok pénze, mert ha volna sok pénze, akkor jobb állapotban lenne a lakása.
Pontosan.
Nyilván arra is van akkor valamilyen megoldás, ha kivezetjük a gázt, akkor mivel fogom otthon a krumplit megfőzni.
Így van. Ráadásul az őszi-téli energiaár-válságban is azt tapasztalhattuk, hogy a megnövekedett földgázkereslet és az emiatt előálló földgázhiány helyébe sokkal szennyezőbb, szénalapú áramtermelés lépett be. Részben egyébként ez is hozzájárult a szén-dioxid-kvóták árának elszabadulásához, hiszen ahol a szenet újra be kell hozni vagy a részarányát meg kell növelni, ott értelemszerűen ahhoz tartozó kvótákat kell vásárolni, mivel – a földgázzal szemben – ez már a kvótakereskedelmi rendszer hatálya alá tartozik. Összességében a kibocsátást is növeli, meg az energiaárak is nőnek, tehát ez tulajdonképpen egy lose-lose helyzet ahhoz képest, mint ami egy átgondolt és megfelelő hatástanulmányokon alapuló klímacsomag végrehajtásának az alapja lenne. Igazából ekörül folyt a vita. Az egyik legfontosabb követelés a kelet-közép-európai országok részéről az volt, amióta a 2030-as klímacélok felülvizsgálata egyáltalán napirendre került, hogy az Európai Bizottság tegyen közzé az Európai Unió egészére kiterjedő, de közben a tagállamokra lebontott előzetes hatástanulmányokat arról, hogy mely intézkedések, konkrétan, milyen hatást fognak gyakorolni a nemzetgazdaságokra, az egyes piaci szereplőkre, illetve a különböző lakossági vagy nem lakossági fogyasztókra.
Kell attól tartania a magyarországi lakossági fogyasztónak, hogy néhány éven belül elzárják a gázt a lakásában?
Erre Magyarországon azért nem kell számítani, mert 2013 óta van egy speciális megoldás, a rezsicsökkentés, ez lényegében hatósági energiaárazást jelent. Ezt azonban tulajdonképpen úgy kell elképzelni, mintha egy gátról lenne szó, amely mögött azonban nem mindegy, hogy mekkora hullámok csapkodnak, már csak a gát biztonságára nézve sem. Ráadásul az ETS, tehát a kvótakereskedelmi rendszer kiterjesztésére vonatkozó elképzelések egyértelműen veszélybe sodornák a rezsicsökkentési politikát, illetve a rezsicsökkentésnek a jogi architektúráját Magyarországon.
Vétózható az Európai Unió bármilyen Magyarország számára káros elképzelése? Vagy ez nem az a kategória?
Ez egy meglehetősen összetett, tizenhárom, alapvetően minősített többséggel elfogadandó jogalkotási javaslatból álló csomag. Ezért Magyarországnak és a vele szövetséges tagállamoknak az az érdeke, hogy a primér politikai kérdések a legmagasabb szinten dőljenek el, ne tolják le ezeket alacsonyabb, bürokratikus szintre, hiszen ezek nem technikai, nem a klímacsomag struktúráját illető opciók, hanem alapvetően politikai kérdések, amelyekért a demokratikusan megválasztott állam- és kormányfőknek kell felelősséget vállalniuk. Hozzáteszem, hogy a kvótakereskedelmi rendszer köz-, illetve lakóépületekre, valamint a közúti közlekedésre vonatkozó kiterjesztése ellen Franciaország, az Európai Unió soron következő soros elnöksége is állást foglalt.
Főleg, mikor hazamennek a politikusok és a saját lakosságuk megkérdezi tőlük, hogy miért kerül ez holnaptól ennyibe.
Így van, és emiatt a klímacsomag ezen kulcsmomentumait, sarokpilléreit a legmagasabb szinten, az Európai Tanácson kell eldönteni.
Ott pedig egyhangú döntésre van szükség ebben az ügyben.
Ott egyhangú döntésre.
Az atomenergia színéről született-e megállapodás? Azért kérdezem, mert a következő soros elnök, Franciaország elképesztő mennyiségű, különböző méretű atomerőművel rendelkezik. Németország, a másik nagy pedig kivezeti az atomenergiát. Minekünk meg ott van Paks, és épül egy új blokk.
Ez a problémakör is felmerült a csúcstalálkozón, az Európai Bizottságnak az a javaslata, mely az úgynevezett taxonómiarendelethez kapcsolódik. A taxonómia besorolást jelent, mint a növényhatározóknál, és azt határozza meg, hogy mely energiafajták minősülnek fenntarthatónak, és ha valami fenntarthatónak minősül, akkor értelemszerűen zöld finanszírozásra is jogosult. Ennek egy verziója már júliusban elkészült, az az atomenergiát mint zöld energiát, a földgázt pedig mint nem a legjobb, de a szénnél jobb átmeneti megoldást még nem tartalmazta. A bizottság érvelése szerint ennek az volt az oka, hogy még további tanulmányokra, illetve előkészítő anyagokra vártak. Ezek, ha minden igaz, elkészültek. Természetesen Magyarországnak és a Franciaország által vezetett uniós atomklubnak az az érdeke, amit egyébként minden józan, ideológiamentes természettudományos álláspont is alátámaszt, hogy az atomenergia mint alacsony, sőt, zéró kibocsátású energiaforrás, ebben a taxonómiarendeletben a zöld energiák között kerüljön feltüntetésre.
De ez politikai vagy tudományos kérdés lesz?
Természetesen politikai is. A cél az, hogy minél kevésbé érvényesüljön ennek a politikai dimenziója, illetve annak az érvényre juttatása, hogy ez nem érinti más tagállamoknak az atommentesség, illetve a nukleáris energiamentesség iránti célkitűzését. Nekem nem tisztem más tagállamok belpolitikáját minősíteni, de talán a legeklatánsabb példa Ausztria esete. Ha jól emlékszem, 1978-ban volt népszavazás a zwentendorfi atomerőműről, ami sok mindenről szólt, csak az atomenergiáról nem. De ennek eredményeként az ország azóta is az atomenergia egyik legnagyobb ellenzője.
De gazdasági érdekeit nyilván érintheti, ha az atomenergia zöld besorolást kap, akkor támogatható. Az összes többi, ami meg nem kap zöldet, az meg nem. Az lesz előnyben, akinek vannak atomerőművei. Ez nem fog tetszeni azoknak, akiknek nincsen, mert ők drágábban állítják elő az energiát egy összefüggő áramszállítási rendszerben.
Ez így van, de a korábban is említett természettudományos tények azért elég szilárd dolgok. Franciaország ebben a tekintetben erős szövetséges, ezért ennek az érvényre juttatása sikerülhet. Korábban az Európai Unió közös tudományos kutatóközpontja kiadott egy tanulmányt, amely kizárólag objektív tudományos alapokon arra tett egyértelmű javaslatot, hogy a zöld energiák között kerüljön feltüntetésre a nukleáris.
A Covid-járvány elleni uniós védekezés és a tagállami összehangoltság ügyében jutottak-e előre az európai tanácsi ülésen?
Olyan kiemelkedő vitára, mint ami korábban, mondjuk, az uniós Covid-igazolványok elfogadása kapcsán jellemző volt, most nem került sor. Tulajdonképpen a fő uniós aggodalom az omikron variánsnak a terjedése. Nagyjából az a közmegegyezés, hogy januárra dominánssá válhat egész Európában, ellenben az eredetére is tekintettel kevés az olyan adat, ami alapján megállapítható lenne, hogy az Európában felhasznált és engedélyezett vakcinák hatékonysága ezzel szemben milyen. Többek között ezekre az elégtelen adatokra hivatkozva az utazási korlátozásokról, illetve a korlátozó intézkedések összehangolásáról szóló tanácsi ajánlásoknak a tárgyalását elhalasztotta az unió, pont azért, hogy az omikron jelentette új helyzetet fel tudják mérni, illetve már azt is bele tudják kalkulálni.
Az európai uniós közös védekezésnek bármilyen szabálya a tagállami védekezést korlátozza? Mert az látszik, hogy a közelünkben lévő államok más-más intézkedéseket hozza, mindenki nyilván a legjobb belátása szerint. Magyarán: Magyarország azt csinál a saját adatainak elemzése alapján, amit jónak lát?
Igen, és ez egy fontos eredmény is volt, mert nem mindig így állt a zászló. Amikor az uniós Covid-igazolvány tárgyalása és az ezekhez kapcsolódó úgynevezett delegált és végrehajtási jogi aktusok kidolgozása, illetve előkészítése zajlott, az Európai Parlamentnek az volt a sziklaszilárd álláspontja, hogy el kell venni az úgynevezett vészfékmechanizmus jogát, amellyel a tagállamok a saját közegészségügyi érdekeikre hivatkozva intézkedéseket léptethetnek életbe. Ehelyett uniós szintre kell emelni. Fontos eredmény, hogy ez a jog megmaradt, Magyarország a saját egészségügyi adatokra alapozott megítélése alapján maga dönthet korlátozó intézkedések bevezetéséről. A Covid-igazolvány értelemszerűen egy uniós dimenziója, egy harmonizált aspektusa a védekezésnek. Ennek az egységes érvényességi ideje volt most egy aktuális kérdés. Értelemszerűen korábban ez nem vetődött fel, hiszen abban a reményben dolgozták ki a Covid-igazolványt, hogy a védekezésnek a végét jelenti majd és nem a közepét legalább. A hat és a kilenc hónap között változtak az álláspontok. A hat hónap mellett inkább az szólt, hogy a rövidebb lejárati idő, értelemszerűen emeli az oltakozási hajlandóságot. Most a kilenc hónap körül látszik kikristályosodni az uniós közmegegyezés, de hozzáteszem, ez csak az utazási korlátozások vonatkozásában, a szabad mozgásra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy az országok a Covid-igazolványhoz kötött különböző tagállami szolgáltatásokhoz való hozzáférések tekintetében továbbra is szabadságot élveznek, hiszen a Covid-igazolvány maga egy keret, annak tartalommal való megtöltéséről a tagállamok maguk döntenek.
Az úgynevezett keleti vakcinák európai egészségügyi befogadása ment előre valamit, vagy ott tartunk, ahol korábban? Nálunk a Szputnyik és a Sinopharm érdekes ebből a szempontból.
Igen, a Sinopharmnál egyszerűbb a helyzet, hiszen megkapta a WHO-engedélyt, és erre tekintettel több tagállam, mondjuk, ami Magyarország szempontjából elsősorban érdekes, a szomszédok közül Szlovákia, Szlovénia, Horvátország és Ausztria is elfogadja a Sinopharmot feltüntető oltási igazolásokat. A Szputnyik tekintetében pedig az EMA tájékoztatása alapján most már minden információcsere lezárult, és küszöbön áll a WHO általi elfogadás.
Mire vége lesz a járványnak, addigra az is jó lesz.
Talán igen.
Nagyjából itt állunk.
Ezt a lépést, tehát a WHO általi elfogadást megelőlegezve Szlovénia, Szlovákia és Horvátország szintén elfogadja már a Szputnyik-oltást is. Egyébként hozzáteszem, hogy a harmadik, emlékeztető oltás tekintetében az uniós Covid-igazolvány,az emlékeztető, azaz a harmadik oltást tünteti fel. Tehát ha például valakit két, úgymond keleti vakcinával oltottak be és emlékeztető oltásként egy nyugati vakcinát kap, a Covid-igazolvány csak ezt fogja tartalmazni, tehát ott az fog szerepelni, hogy 3/3.
Hányadik levélváltásnál tart most a magyar gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban még nyáron indított két kötelezettségszegési eljárás?
Egy úgynevezett adminisztratív levél előzte meg a kötelezettségszegési eljárást formálisan megindító, hivatalos felszólítást. Ez azt jelenti, hogy két levelet kaptunk a bizottságtól, kétszer válaszoltunk, majd most decemberben kaptuk meg a harmadikat, amivel a következő, az úgynevezett indoklással ellátott véleményi szakaszba léptették az ügyet.
Egyelőre nincs közeledés az álláspontok között. Az Európai Bizottság is tartja magát a saját álláspontjához, hogy ez egy homofób intézkedéscsomag és a magyar kormány is tartja magát ahhoz, hogy nem, ez egy gyermekvédelmi intézkedéscsomag.
Így van.
Ha lépett volna közelebb valamit, akkor valami nyoma volna.
Az Európai Bizottság megpróbálja a kötelezettségszegési eljárásban is, de emellett minden más lehetséges fórumon is, minél formalizáltabb keretek között, minél többször elmondani, hogy Magyarország súlyosan megsérti az alapvető jogokat e törvény révén. A kötelezettségszegési eljárást megindító levelet és az ebben foglalt érveket, illetve az arra adott magyar válaszokat az eljárás jellegére tekintettel nem áll módomban teljes mértékben ismertetni, de az nyilvánosan elérhető információ, hogy nem Didier Reynders a jogérvényesülésért és alapvető jogokért felelős biztos, hanem Thierry Breton, a belső piacért felelős biztos írta alá.
Gyanúja szerint meddig tarthat ez a levélváltás? Van-e ennek valamilyen határideje és mikor indul a kötelezettségszegési eljárás?
A kötelezettségszegési eljárás már úton van.
A bírósági szakasz?
A bírósági szakasz szintén a bizottságon múlik, teljes mértékben a bizottság diszkrecionális joga, hogyan ütemezi az eljárást. Nekünk februárig van időnk erre a levélre válaszolni, és ezt követően, ha akarja, március-áprilisban már bíróság elég viheti az ügyet.
A kormány kért a magyar Alkotmánybíróságtól az Európai Bíróság egy korábbi ítéletének végrehajtásával kapcsolatos értelmezést. Az Európai Bíróság ítélete is hosszú, bonyolult szöveg, a magyar Alkotmánybíróság ítélete is hosszú, bonyolult szöveg, több párhuzamos véleménnyel. Milyen gyakorlati lépés következik a magyar Alkotmánybíróság döntéséből a magyar kormány számára?
A kérdés arra vonatkozott, hogy Magyarországon végrehajtható-e olyan európai uniós kötelezettség, amelynek révén a jogellenesen Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli személy ténylegesen a magyar népesség részévé válik. Ennek kapcsán azt mondta ki a magyar Alkotmánybíróság, hogy amennyiben a tagállam és az Európai Unió közös hatáskör gyakorlása hiányos, akkor a tagállam, ebben az esetben Magyarország az úgynevezett fenntartott szuverenitás vélelme alapján jogosult ezeket a hatásköröket addig gyakorolni, míg ezt a hiányosságot az Európai Unió ki nem küszöböli.
Ez egy elvi döntés. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a konkrét ügyet, vagyis hogy a magyar kormány érvei helytállók-e, megítélni nem áll módjában. Dodonainak tűnik laikus szemmel nézve. Valamilyen gyakorlati következtetés, lépés ebből következik? Mindenki a lengyel alkotmánybíróságot szokta ilyenkor nézni.
A lengyel alkotmánybíróság más jellegű, ott más volt a kérdésfeltevés is és a válasz is más volt tartalmilag és megfogalmazását tekintve is. A magyar Alkotmánybíróság maga jelezte, hogy a döntése nem vonatkozik arra, hogy a hatáskörgyakorlás hiányos-e, a kötelezettség arra vezetne-e, hogy a jogellenesen Magyarországon tartózkodó külföldi a népesség részévé válna-e. Ez helyes az Alkotmánybíróság részéről, hiszen nincs abban a pozícióban, hogy a visszatérési politikáját az uniónak e tekintetben a megfelelő adatokra alapozva megítélje. Továbbá, mivel a kérdés sem erre vonatkozott, az uniós és tagállami jog viszonyáról, illetve előbbi elsőbbségéről sem nyilatkozott.
Nem vonatkozik arra sem, hogy az Európai Bíróságnak az az ítélete, amellyel kapcsolatban a magyar kormány mint indítványozó a magyar Alkotmánybírósághoz fordult, felülvizsgálható-e? Az is érvényben van és a magyar Alkotmánybíróság értelmezése is érvényben van.
Az Alkotmánybíróság, korábbi gyakorlatával összhangban, ebben a döntésében is megerősítette, illetve 2016-ban is hozott egy e tekintetben is nagyon fontos döntést, hogy az unió közös értékei és a nemzeti alkotmányos identitások nem játszhatók ki egymás ellenében, nem lehetnek egymás ellenében értelmezhetők. Ezek egymást kiegészítő módon kell hogy megjelenjenek, mégpedig úgy, hogy a nemzeti alkotmányos identitás,az unió alapszerződéseiből fakadóan védendő érték.
Mit vár Magyarország a következő európai soros elnökségtől, amely Franciaország? A francia elnök nem olyan nagyon régen volt Magyarországon, mindenki azt elemzi, hogy miben értünk egyet és miben nem értünk egyet.
Több olyan pont van, és talán ezek nagyobb nyilvánosságot is kapnak, ahol Magyarországnak vitája lehet Franciaországgal.
De például az atomenergiában nincs.
Az atomenergiát Emmanuel Macron elnök – még a saját franciaországi elnökségére készülve – a francia Európa-politika egyik sarokkövének nevezte. Az európai stratégiai autonómia vagy európai szuverenitás kiépítése és ennek a szellemisége az, ami vezérmotívumként meg fogja határozni a francia uniós elnökséget is. Amikor Budapesten járt és a V4-ek vezetőivel találkozott, Orbán Viktor miniszterelnök úr magyar részéről ennek a stratégiai autonómiának három pillérét nevezte meg, és mindhárom olyan terület, amely egyébként Franciaország részéről is erős támogatást élvez. Az egyik az atomenergia, a második az erős védelmi ipar. A stratégiai autonómia kifejezésnek van egy általánosabb, az iparpolitikát, a digitalizációt és hasonló területeket is magában foglaló értelmezése, de van egy szűkebb, kifejezetten a NATO–EU-együttműködés keretén belül értelmezendő megfejtése is. Itt értelemszerűen majd a franciáknak lesz a feladatuk, hogy, mondjuk, a lengyel–balti, erőteljesen NATO-központú, illetve a Franciaország körül kikristályosodó erősebb európai, nemcsak műveleti, hanem ebben az értelemben vett stratégiai autonómiát kívánó tagállamok közötti álláspontokat kiegyensúlyozza. De az erős európai védelmi ipar mindenképpen olyan célkitűzés, amelyet a tagállamok túlnyomó többsége és köztük természetesen Magyarország is támogat. A harmadik pillér az erős agrárpolitika, amelyben Franciaország hagyományosan erős szövetséges. Itt a közös agrárpolitikáról nagyon röviden annyit érdemes tudni, hogy az uniós költségvetésnek csak fogalmilag és szőrmentén képezi részét. Van egy időbeli eltolódás, tehát ameddig a 2021–2027-es pénzügyi ciklusnak a költségvetési tételeiről már megszületett a megállapodás, és már az operatív programok kidolgozásának folyamatában vagyunk, addig a közös agrárpolitika tekintetében 2023-tól lépnek majd életbe az új szabályok. Most van az a fázis, amikor a közös agrárpolitika támogatáspolitikai lábát, illetve ennek a részletszabályait még véglegesíteni, illetve kidolgozni lehet. A magyar agráriumnak számos olyan érdeke van, ami a francia agrárérdekekkel egybevág. Számítunk arra, sőt, nemcsak a magyar, hanem a V4-francia csúcstalálkozón kiadott elnökségi nyilatkozatnak is fontos fejezete lehetett, hogy az agrárszektornak a támogatása, megfelelően átlátható és kiszámítható módon történjen. Ennek részét képezi egy stratégiai terv, amit a tagállamoknak be kell nyújtani, az agrártámogatásokat ezek fejében, illetve az ebben meghatározott komponensekre fizeti ki az unió. Itt számítunk a francia támogatásra a tekintetben, hogy ezeknek a stratégiai terveknek a bizottsági elbírálása a nemzeti agrárérdekeket valóban a lehető legteljesebb mértékben vegye majd figyelembe.
Mit vár Magyarország az új német vezetéstől?
Viszonylag kevés dologból tudunk még kiindulni. Van egy német koalíciós szerződés, ami, mondjuk a kelet-közép-európai hagyományokhoz képest hosszú és részletes, de ha például összehasonlítjuk az előző CDU–SPD-szerződéssel, ahhoz képest kifejezetten brosúraszerű anyagról beszélünk. Német mércével egy kifejezetten a részleteket kerülő kormányprogram, ami számos, inkább politikai jelszót fogalmaz meg, még olyan szakpolitikák tekintetében is, amelyeknek vannak nyilvánvaló német és európai költségvetési vonzatai. Ám ezek részletszabályainak ‒ és Németországtól ez is szokatlan ‒ költségvetési alátámasztása sok esetben hiányzik. Ebből talán arra kell következtetni, hogy ez a koalíciós szerződés inkább egy olyan anyag, aminek az volt a célja, hogy a koalíciót alkotó pártok megegyezzenek benne és létrejöjjön maga a koalíció. Ha így van, akkor ezt a célt teljesítette. Emellett nagy kérdés még, hogy a hosszú évtizedek után ellenzékbe kerülő CDU és CSU, tehát az uniópártok milyen pozíciót vesznek majd fel a német kormánypárt által prioritásként meghatározott kérdésekben. Több még a kérdés e tekintetben, mint a válasz.