Az inflációs nyomás miatt nyáron kamatemelési ciklusba kezdett a jegybank. Miért nőtt meg az infláció a most látható 4-5 százalék körüli szintre?
A világon mindenütt a helyreállítás időszakában jelentős inflációs terhelés jelentkezett. Az okok között az szerepel, hogy jelentősen visszaesett a fogyasztás, és most egy kiegyenlítő szakasz van. Jelentősen visszaestek a beruházások, a beruházásokban egy nagyon erős fűtőszakasz van, amire még az állam is a beruházásaival rátesz, és ennek megfelelően természetes jelenség az inflációs nyomás. A kérdés persze a mérték. A Költségvetési Tanács ezeket a nyomásokat a 2021-es és a 2022-es költségvetési törvényhez fűzött véleményében is jelezte, sőt, a legvégén a zárószavazás előtti hozzászólásomban is ezekre a kockázatokra fölhívtam a figyelmet, de ha szabad ezt a nagyképű jelzőt használni, intelmet intéztem a képviselőkhöz, hogy még meggondolhatják magukat. A jegybank részéről ezek a törekvések természetesek. Az is természetes persze, hogy a költségvetés a helyreállítási szakaszban költekezik, aminek magától értetődően vannak inflációs hatásai. Szerintem 2023-24 lesz az, amikor a folyamatok le fognak nyugodni, ha a harmadik-negyedik negyedév is olyan sikeres lesz, és a gazdaság újraindulásában az a lendület, amit az első félévben tapasztaltunk, megmarad.
Régiós szinten milyen tendenciák láthatók?
Régiós szinten is ezek a tendenciák láthatók, a mértékek különbözőek. Magyarország másfél hónap előnnyel indult el az újraindítási folyamatban, szükségszerűen ezek a tendenciák is egy kicsit korábban jelentkeztek.
Mennyire lehet ez országspecifikus, mert a Magyar Nemzeti Bank még a koronavírus-járvány előtt a Németországból begyűrűző deflációs hatással figyelmeztetett?
A német gazdaságnak a térségre gyakorolt hatása pozitív és negatív értelemben meghatározó tényező. A németek nem a spejzban vannak, itt vannak velünk a gazdaságunkban, és ezek a hatásoktól nem tudjuk magunkat különböztetni. Természetesen meg lehet próbálni ez ellen valamit tenni, de azt elérni, hogy szigetként egy ilyen méretű gazdaság létezzen és azt mondhassuk, hogy csak önmagunkhoz mérjük magunkat, ezlehetetlen kívánság volna, illetve nagy közgazdasági hiba.
A jegybanki alapkamat emelése milyen közvetlen és közvetett hatással lehet a költségvetésre?
Az állami finanszírozás is meg fog drágulni. Az alapkamat emelése és a forintárfolyam természetesen befolyásolja a költségvetésnek is a hitelfelvételeit, az állampapírkamatokat is. Egy hűtő jellegű tevékenység, amit a Nemzeti Bank csinál. Mi a Költségvetési Tanácsban a túlfűtésre hívtuk fel a figyelmet. Nagyon magas a beruházási hányad. Ha a beruházási kereslet vagy a fogyasztási kereslet sokkal nagyobb, mint a lehetőség, akkor a kereskedők hozzáemelik az áraikat a legtermészetesebb módon, adminisztratív intézkedéseket természetesen lehet tenni, de ennek a hatásmechanizmusai mindig késleltetettek és korlátozottak, csodát várni tőlük nem lehet. Csak bizonyos korlátok között lehet ezeket a folyamatokat befolyásolni, és a Magyar Nemzeti Bank egyensúlyozó politikája szükségszerűen vitákon át, egy ország látja, hogy milyen vélemények tükröződnek a gazdaságirányítókon. Formálódik egy gazdaságpolitika, aminek az eredménye, reméljük, sikeres indulás lesz, amit nem fog keresztbe törni egy mindennél brutálisabb járványperiódus újra.
A magyar gazdaság túlfűtöttségének veszélyére figyelmeztettek a 2022-es költségvetés véleményezéskor, azt is mondták, hogy a magánszféra beruházási aktivitásának dinamikus növekedése az állami ösztönző intézkedésekkel is ezt okozhatja, és ezáltal nőhet az inflációs nyomás, és ez veszélyeztetheti a külgazdasági egyensúlyt is. Ezek a veszélyek még mindig megvannak?
A gazdaság beruházási folyamataiban ezt közvetlenül láthattuk, hiszen azok a hitelek, amelyeket fölvettek az emberek, nem elegek ma már ahhoz, hogy ütemes befejezés legyen, és torzók jönnek létre, miközben a pénz elköltődik, a gazdasági volumenben az a haszon, amit a beruházástól várunk, nem jelenik meg. Nagyon kényes az egyensúly, ennek is van szerepe abban, hogy az inflációs hatások így alakulnak. Ezek a folyamatok változatlanul velünk vannak.
A monetáris szigorítási ciklussal változott valamelyest a helyzet?
Én nem vagyok monetáris közgazdász és nem is szeretném beleütni az orromat ebbe a dologba. Svájci elemzőknek a tanulmányát olvastam arról, hogy 2020 végén 393 forintos forintárfolyam lesz Magyarországon és az idei év már 400 forint fölött dörömböl. Ezek a beavatkozások azért sikeresek voltak, mert a forint visszament a 355-re, eredményesen védik a forint árfolyamát. Arra nem lehet számítani, hogy a forint nagyságrendekkel kedvezőbb árfolyamot fog elérni. A lassan csúszó folyamatot lehet látni, és ez az araszolás ezt a kényes egyensúlyt, ami a fiskális stabilitást és monetáris stabilitást jelenti Magyarországon, tartja. Ez vonatkozik az államadósságcsökkentés vagy a hiány számaira is, amit szintén mondtunk, hogy a hiányt meg kéne próbálni lefelé mozgatni.
Milyen lépéseket ajánlanának a túlfűtöttség veszélyének csökkentésére?
Elsősorban a beruházások indításával kapcsolatban nagyon erős tabula rasára hívtuk föl a figyelmet, hogy olyan beruházásokat ne indítsunk el, amelyeknek az előkészítettsége nem megfelelő. A fogyasztás vonatkozásában pedig látható, hogy a nyár a turisztikai szezonnak a magyarországi felfutása, a mezőgazdasági árak, albérletárak, lakásárak eszkalációja erőteljesen megindul. Itt is lehet egyrészt bővítő intézkedésekkel, másrészt pedig bizonyos adminisztratív beavatkozásokkal is sikert elérni. Ebbe az irányba haladunk, megint a mérték a kérdés, hogy mire jutunk, milyen erővel, milyen gyorsasággal.
Milyen gazdasági növekedés lehet az idén, illetve jövőre?
A legkülönbözőbb előrejelzések szerint 6 százalék körüli nagyságrend fog alakulni. A második negyedévre a magam előrejelzésével 14 és 18 százalék közötti fantasztikus eredmény várható, ami arra lesz elég, hogy a 2019-es szinthez egy kicsit előbb érjünk el. A várható költségvetési számok jók lesznek, jóval nagyobb bevétel fog érkezni, az elszállás inkább a kiadási oldalon van, mert van pénz, és ez egy domináns érzés, nemcsak az átlagemberben, hanem a politikusokban is. Persze a szakemberek ilyenkor hiába sivalkodnak, mert az igazságnak csak egy szeletét, az ő igazságukat mondják. Óriási a nyomás, hogy ezt költsük el. Ez egy nagyszerű gond, könyörgöm, egy országban.
Mekkora mozgásteret biztosít a kormánynak ez a növekedés?
Több száz milliárdban mérhető, és a több pénzt is lehet elkölteni jó célokra. Csak hát annyi régi adósság van és mindenkinek van jogos kívánsága, hogy a sok igazság között azért nem olyan egyszerű ezt vállalni.
A 2019-es szintet mikor érhetjük el?
Ezekben a hónapokban el fogjuk érni.
Az ipari termelés ez idő alatt hogyan alakult?
Az ipari termelés is jól alakult, az ipar magához térése már a múlt év negyedik negyedévében elkezdődött, Magyarországnak 80 százalékos külpiaci kitettsége van, de ha nincs zavar, akkor a tevékenység rendben megy.
A szolgáltatószektor újraindulása hogyan befolyásolják a gazdasági növekedést? Milyen hatással van az inflációra, hogy mivel nincs elég szakember, ezért egymásra licitálva próbálnak bért emelni a szektorban, és ez áremelést is indukál.
Ez a folyamat még nem állt le, de ez sem egyforma. A balatoni turizmusnak a saját tapasztalatai alapján látom a vendéglátósoknak a panaszkodását, és ez megjelenik az ételek árában is, nagyon jelentős infláció van ezen a területen. Más területeken a turizmus nem indult el, elsősorban a nagyvárosokban, Budapesten, a külföldi turisták nem jönnek, ez komoly tétel. Az utóbbi években a turizmus nagyon meghatározó iparággá vált, az ipar 21-23 százalék körüli nagyságrendű volt, a turizmus meg 10-13 körül. Természetesen kell támogatni, mert ha nem támogatjuk, akkor az újraindulás annál drágább, minél később kezdjük el és minél mélyebbről indítjuk. Egy bringát is egyszerűbb menetben tartani, mint a hegynek fölfelé újra nekiállni tiporni a pedált, és az ember beleroskad, mire elkezdi tekerni fölfelé.
Milyen ütemben lehetne csökkenteni a hiányt?
Ebben én óvatos vagyok. Én inkább szimbolikus jelentőségűnek tartom a hiány csökkentésére való törekvéseket, a szándék kinyilvánítását. A közgazdaságban sokszor a szándék önmegvalósítóvá tesz bizonyos folyamatokat. Magyarországon az a trend, hogy 2010 óta évről évre koptassunk valamit a halmozott államadósságból, és eljutottunk 66 százalékig. Ez most megugrott, 80 százalék fölé ment, ami a Covid-járványnak köszönhető és nem gazdálkodási hibáknak. Úgy tűnik, hogy a gazdaság korábbi indítása, a növekedés lehetővé teszi, ha óvatosan költenénk, befutnának az európai uniós források is, akkor egy 0,6 százalékos csökkenés legyen, tehát visszamenjen 79 százalékos nagyságrend környékére ez a szám. Ha a hiány vonatkozásában valamivel óvatosabbak lennénk, akkor lehetne tizedszázalékokat még javítani. Ha nem jönnek be az európai uniós források, akkor lehet, hogy csak azt érjük el, hogy valamennyit fog csökkenni az államadósság és betartjuk az államadóssági szabályt. Az Európai Unió államadósság-csökkentésre vonatkozó előírásokat fölfüggesztette még 2022-re is, de az óvatosságunkban annak is szerepe volt, hogy az európai gyakorlatban, ha bizonyos országoknak, akik ebben súllyal szerepelnek, az válik érdekké, hogy ezt a kritériumot megint hozzák be, akkor egyik pillanatról a másikra meg fogják követelni a régi rend visszaállítását. Egyelőre semmilyen szabályt nem sértünk. A hiány szorosan összefügg az államadósságnak a kérdésével. A 3 százalékos maastrichti kritériumhoz hozzá kell adni a 2,5 százalékos hiteltörlesztési kötelezettséget, és erre van rátéve jövő évben 0,4 százalék többlet, tehát azt lehetne mondani, hogy egy fél százaléknyi nagyságrendről vitatkozunk. A szándék megvan, csak akkor le kellene mondani egy sor olyan tételről, ami ígéretekben jelen van a társadalomban, bérígéretben, jóléti ígéretben, támogatásban, segélyben, újraindítási tételekben. Szűken vett szakmai szempontból nekünk ez volt a véleményünk. Amikor a közlekedési tárcánál dolgoztam, nekem a főnökeim mindig azt mondták, hogy nem az az érdekes, hogy te bólogass, hanem próbáld megmondani, hogy miben nincs esetleg igazam, mert azzal segítesz, nem pedig a fejbólintással. Tehát mindenki teszi ebben a rendszerben most így a dolgát, a magam részéről nagyon kedvező jelnek tartom, hogy ezt nyugodtan át tudjuk beszélni, és lesz valami olyan eredője, ami előre mutat.
A maastrichti kritériumokat, a 3 százalékot mikor vezetik be újra?
Bízzunk Istenben, de tartsuk szárazon a puskaport. Ez az európai érdekektől függ, meg attól, hogy a súllyal meghatározó országok meg az Európai Bizottság hangadói hogy járnak, 2023-ra is átnyúlhat, de azt is lehet mondani, hogy ’22 végén határidő van.
Mikor érhető el a korábban tervezett nullszaldós költségvetés?
A következő években valóság lett volna, de azt is hozzá kell tennem, hogy az állam a saját kiadásai tekintetében most is egyensúlyi költségvetéssel dolgozik. Két területen száll el a költségvetés, egyik terület a beruházások világa, a másik pedig az európai uniós források, ahol a megelőlegezés szükséges, itt van komoly hiány és adósságnövelő hajlam.
És mikor érhető el a nullszaldó?
Erre kétféle választ tudok mondani: 2016-ban volt egy értekezlet, ahol fölvázolhattam a kormányzati meghatározó szereplőknek, hogy el lehet érni néhány éven belül a nullszaldót. Utána jött az a kompromisszum, hogy az állam saját kiadásaiban legyen nullszaldó, de a fejlesztési területen ne lépjünk, így mindig valamennyit csúszott. Meg lehetne csinálni, ez a tisztességes válasz erre, csak olyan területeken kellene jóléti kiadásokat, fejlesztési kiadásokat, szolgáltatási kiadásokat visszafaragni, ami olyan belső társadalmi feszültségeket idézne elő, aminek az összhozadéka az ezzel járó előnyt elvinné. Technikailag ez viszonylag elérhető közelségben van, társadalompolitikailag több volna a kár vele, mint a haszon. A 3 százalékhoz hamar vissza kell térnünk, és 2024-25-26-ra rakom azt, hogy visszatérünk teljesen a normális pályához és döntés kérdése egyébként, hogy ezen belül mikor csinálnak teljes nullszaldós költségvetést.
Hogyan értékeli a magyar kormány válságkezelési lépéseit, illetve az újraindítási programot?
Az újraindítási program eredményei jól láthatók. Óriási pénzeket költöttünk el a válságkezelésre, az egészségügy, illetve az újraindítás és a működésben tartás költségeire. A növekedési számok impozánsak, a magam részéről azt látom, hogy a lehetőségek szerint haladtunk. Egy dologban Magyarország masszívan eltért a többi ország gyakorlatától, ez pedig a munkahelyvédelemmel kapcsolatos kiadások világa. Én ezt egy sikeres tevékenységnek tartom összességében,. A másik érdekessége ennek a dolognak, hogy új területek jelentek meg, az információtechnológia nagyot fejlődött, igényesebb szolgáltatások megjelentek. Tabula rasa jelent meg azért a vendéglátóiparban is, a mezőgazdaság is talált dolgokat, és az ipari vonatkozásai is ennek pozitívumok, tehát nem egyformán érintett bennünket ez a dolog. Hogy a kormányzat részéről mely szektoroknak adnak vagy adnak vissza pénzt, például a családosoknak az szja-visszatérítésének kérdése egy bizonyos gazdasági növekedés felett, ez olyan politikai kérdés, amibe ízléstelen volna, ha makroadatokkal foglalkozó emberként elkezdenék érvelni.
Aa 2022-es büdzsé tervezésekor még nem számoltak azzal, amit Orbán Viktor bejelentett, hogy az 5,5 százalékos növekedés felett adóvisszatérítést kaphatnak az emberek, ami nagyjából 600 milliárd forintot jelent. Mi lehet ennek a fedezete?
Egyrészt a növekedés, ezért kötötte az 5,5 százalékhoz a nagyságrendet, a másik része nyilván államadósságot növelő tényező. Egy újabb megoldási kérdés, hogy az európai uniós forrásoknak a megelőlegezése 350-450 milliárdos nagyságrendet jelent az újraindítási költségvetésen belül, amit pótolni kell állampapír-kibocsátással, ennek a fedezetét meg kell teremteni. Azon is el lehet vitatkozni, hogy miért a családosok, a nyugdíjak reálértékének a védelme is pénzt fog igényelni, tehát van egy sor hely ezeknek az igényeknek.
A minimálbér jövőre 200 ezer forintra, a garantált bérminimum 260 ezer forintra nőhet. Az emelésnek milyen közvetlen és közvetett hatása lehet a költségvetésre?
Közvetlen hatása a garantált bérminimum vonatkozásában kiadási oldali része. Ugyanakkor a bevételi oldalon is lesz hatása ennek, hiszen a nagyobb minimálbérhez és a bérminimumhoz jobban tartozó nagyobb összegű szja-visszafizetés is tartozik, tehát bonyolult hatásmechanizmusok vannak. A nagyobb bér a fogyasztásban is megjelenik. Szeretnék visszacsatolni erre az 5,5 százalékos növekedéshez tartozó családi visszatérítésre, ez is meg fog jelenni a fogyasztásban, nyilván a családok pozícióinak a változásában is, de még megjelenik olyanokban is, hogy jelentős közérzetjavulás következik be embereknél. Három-négy héten belül egyébként ezt a pénzt a becslések szerint a családok többsége el fogja költeni valamilyen célra.
A szociális hozzájárulási adó mértéke 2017 után ismét 5 százalékkal mérséklődhet valószínűleg. Ez hogyan változtathat a bevételi oldalon?
A magyar államnak a működéséhez, az egyre igényesebb szolgáltatáshoz vagy csak az inflációkövetéshez egyre nagyobb bevételekre van szüksége, tehát meg kell találni azt a pontot, amikor az adóvolumen, az adócsökkentés, a más területeken való adóváltoztatások tulajdonképpen ezt a nagyon kényes egyensúlyt határozza meg. Hogy ezek a számok milyen variációban, hogy alakulnak, ez nem a mai napnak a kérdése. Nyilván a bértárgyalásokra a kormányoldal is a legkülönbözőbb számításokkal készül és azt az egyensúlyt próbálja megtalálni, hogy az adóbevételek ne legyenek összességében kisebbek, mint ami az állam működéséhez szükséges.