A járvány miatti leállás idején sem pihent, most éppen egy új CD-vel jelentkezik.
Nem állt meg a munka egy percre sem ebben a furcsa pandémiás esztendőben. Bár nem volt koncertezés, koncentrált szellemi munkát azért lehetett végezni, ennek az eredményei pedig hónapról hónapra megjelentek. Bízom benne, hogy ennek a helyzetnek most már a végén vagyunk. A dal címe is ezt jelzi: Fel a szívekkel! Sursum corda – mondjuk a szentmisében,
emeljük fel szíveinket, próbáljuk fölemelni önmagunkat és egymást.
Reméljük, most már pislákol a fény az alagút végén.
Ez visszautalás a járványhelyzetre és az újrakezdésre?
Olyan értelemben igen, hogy a tavalyi karanténnaplókról szóló híradásokban mindig szerepelt ez a kis mondat. Saját magamnak, közvetlen családi és munkatársi körömnek és a közönségnek is szólt ez a felszólítás, ám akkor még nem tudtam, hogy ebből a kis jelmondatból egy dal is születik majd. Ennek a mondatnak az időszerűségét, aktualitását talán az adja meg, hogy most már a célegyenes tájékán lehetünk.
A rajongók nyilván új dalokat várnak. Ezen a maxin most hét dal szerepel, de csak egy új szerzemény.
A maxi kiadványok esetében a közönség által jól ismert gyakorlat, hogy egy dal különböző változatai szerepelnek rajta. Itt is van izgalom, a Fel a szívekkel két változatát hallhatják az érdeklődők, illetve a 2019-es Idősziget albumunkról a Csend leszek című dal különböző verzióit. Van rajta három újraértelmezés, az egyiket Lepés Gábor kollégám és barátom jegyzi, a másik kettőt régi zenésztársam, Menczel Gábor. Külön érdekessége a kiadványnak, hogy az egykori Bonanza Banzai billentyűse, Gábor az elmúlt húsz esztendőben nemigen hallatott magáról, most viszont annyira megtetszett neki ez a dal, hogy két remixet is készített belőle. Úgy tűnik, felébredt Csipkerózsika-álmából, azóta több demót is küldött már nekem, úgyhogy még az is lehet, hogy szerzői újrabemutatkozásának is részese lehetek.
A maxi CD egy sajátos formátum, ami általában megelőlegez egy készülő albumot. Így lehet ez most is a Fel a szívekkel maxival?
Őszintén remélem, hogy így lesz, ha egyáltalán az album szónak még van értelme. Szerencsére a közönségnek az a része, amely fogékony a munkámra, még igényli az ilyen dalgyűjteményes formát. Ódivatú emberként nagyon szeretem és ragaszkodom is hozzá. Nagy hőseim, akik miatt zenélni kezdtem, mind így gondolkodtak, ma már viszont lényegében csak egy-egy dallal jelentkeznek az előadók. Nagyon remélem, hogy a Fel a szívekkel maxink egy új album előfutára lehet, de addig is még sok más munka vár rám.
Úgy tudjuk, elindult és tervével nyert is egy rövidfilmpályázaton. Korábban is rendezett már, elsősorban dalokhoz kapcsolódó videoklipeket, most klasszikus értelemben vett játékfilmet készít majd?
Húsz felett van azoknak a klipeknek a száma, amelyeket magam írtam és rendeztem is, mindig is érdekelt a filmezés, erről többször beszéltem már.
Ezúttal forgatókönyvíróként-rendezőként adtam be egy pályázatot kisjátékfilmre.
Saját novellára épülő történetet fogunk filmre vinni, a film producere Háberman Jenő lesz, aki veterán szereplője a hazai filmművészetnek. Ő látott fantáziát az egyik elolvasott novellámban, biztatott, hogy adjuk be filmtervként, és sikerrel is jártunk. Nagyon várom a munkát, úgy érzem, a Jóisten is erre teremtett, de persze az ítéletet természetesen a közönség mondja majd ki.
Ugyancsak készül egy novelláskötettel; ez több év termése vagy elsősorban a karanténidőszaké?
Hosszú idő alatt született prózaírások gyűjteménye lesz, ami nem készült volna el, ha nincs ez a helyzet, ami lekényszerít minket a koncertszínpadokról. Amikor a betegség hulláma fölöttem is átcsapott, hetekig ki sem léphettem a szobából, csak ölembe kaptam a számítógépet, és átnéztem a régebbi szövegeimet, befejeztem a megkezdetteket, majd újakat is írtam. Jólesik a bizalom, hogy szépirodalommal foglalkozó emberek érdeklődnek iránta és kiadásra érdemesnek tartják. Szeretnék ezen a területen is bemutatkozni, nagyon várom, hogy milyen fogadtatásra lel ez a megnyilatkozás.
Jó egy éve nincsenek már koncertek, találkozások. Hogyan élte meg a karanténidőszakot, hiszen önt sem kerülte el a fertőzés?
Nagyon aggódom a hazámért, nekem is vannak halottaim. Régi barátom, harcostársam, munkatársam Horváth Attila, aki sok klipemnek és koncertfilmemnek a gyártásvezetője volt, ebben a betegségben hunyt el nagyon fiatalon.
Az ő emlékének ajánlom az új dalt és a hozzá kapcsolódó szöveges videót.
A közvetlen közelemben is lecsapott a ménkű, most is van olyan ismerősöm, barátom, aki hetek óta élet és halál között van lélegeztetőgépen. Most már szinte mindannyiunk tágabb ismeretségében van súlyos beteg. Saját betegségemről egyébként nem akartam hírt adni, nem a személyes történetem a lényeg. Ennek az időszaknak szomorú hozadéka, hogy nem találkozhatunk egymással, hogy a gimnáziumban végzett lánygyerekemnek nem lehetett rendes ballagása, úgy jár egyetemre egy éve, hogy lényegében nem találkozott a csoporttársaival, és élő előadáson alig volt. A középső lányunk két éve úgy gimnazista, hogy gyakorlatilag alig van együtt az osztálytársaival. A közösség élménye hiányzik, hiszen közösségi lények vagyunk, mindig is csoportba verődve érezzük jól magunkat, nem jó az embernek egyedül lenni.
Talán most már a járvány utáni újrakezdésről is beszélhetünk. Egy koncert szerepel most a naptárban, a decemberi Aréna, amely tavalyról került át az idei évre. Lehet azért tervezni, készülni, vagy az idei koncertek is zárójelbe kerülhetnek?
A lehetőségeinket, mint bárki másét, a járvány szabja meg. Az elsődleges most, hogy az egészségügy állja a sarat, és hogy gazdaságilag talpra álljon az ország, aztán jöhetnek majd olyan problémák, hogy koncertezhetünk-e.
A koncert sem önmagában fontos, hanem azért, hogy együtt lehessünk.
Remélem, hogy nyáron már nagyobb szabadságfokkal működhetünk, és talán találkozhatunk is.