INFORÁDIÓ 
2020. április 1. szerda
Hugó

kaláka együttes

gryllus dániel

gryllus vilmos

Gryllus Vilmos (b) és Gryllus Dániel (j) a Kaláka együttes koncertjén a Fishing on Orfű fesztivál nyitónapján 2016. június 22-én.

Gryllus Dániel és Vilmos: a Kaláka nem stílus, hanem műfaj

Infostart

Az ötvenéves Kaláka együttes alapítói emékeznek a kezdetekre az Ádám sörözőtől a hanglemezgyári nehézségeket át Kányádi Sándor intelmeiig. Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos volt az InfoRádió Aréna című műsorának vendége.

Beszéljünk egy kicsit a megzenésített versekről részletesebben, és hadd idézzem a többször emlegetett Kányádi Sándort, mert olyan szépen írta, hogy a Kaláka kimuzsikálja a Gutenberg óta a könyvekbe száműzött versekből a maguk olvasata szerinti eredeti dallamot. Ez a zenei olvasat mindig más és más? Ez költőkhöz, költői világhoz kötődik inkább vagy egy-egy vershez?

G. D.: Ez egy izgalmas kérdés. Én azt hiszem, hogy a vershez kapcsolódik, és nem is biztos, hogy a vers hangulatához, bár az feltétlen belejátszik, a vers formájához, a vers keletkezési korához, a vers tematikájához, ezek mind-mind olyan dolgok, amik befolyásolhatják azt, hogy az a bizonyos Sándor bácsi által mondott eredeti dallam hogy is szólal meg az én fejemben vagy a többiekében. Azt is lehet, hogy egy középkori költő versére valami középkorias zene ugrik be az embernek, de olyan is van, hogy mai vershez régi zene szólal meg. Ha már Kányádi Sándort mondjuk, van kuplé a vörös villamosról. Hát milyen zene való hozzá? Hát nyilván valami kuplé. Vannak a Dél-Amerikában írott versei, ahhoz automatikusan társult valamilyen latinos hangzás, vagy a szerelmes verse, A két nyárfa, ott pedig a széki lassú hangzás. Ez mind valahogy megszólal az ember fejében, és amikor a Kaláka próbájában, mint valami olvasztótégelyben az egész úgy összemosódik...

G. V.: Megkalákásítódik.

G. D.: Kalákásítódik, akkor elnyer valamilyen Kaláka hangzást.

G. V.: Egy versnek sokféle zenei olvasata lehet, nem lehet azt mondani, hogy ez a vers erre a dallamra és semmi másra, hiszen van számtalan példa, hogy a Szélkiáltó együttes vagy Sebő Feri megzenésíti ugyanazt a verset. Egész más hozzáállás.

És egészen más a zenei világ.

G. V.: És mégis azt mondja az ember, hogy jaj, milyen jó. Tulajdonképpen igazán nem attól kalákás a megzenésítés, hogy mi a dallam, hanem attól, hogy hogy énekeljük el azt a verset és arra a dallamra hogy passzol rá a prozódia, amit nem mindig könnyű utánozni. Ha megpróbálod elénekelni, akkor derül ki, hogy hogy van összepasszítva az egész, hogy ennek a természetessége és a magyar hangsúlyozási szabályok szerinti eléneklése megmaradjon és jól igazodjon ahhoz a dallamhoz, amit ráéreztünk.

G. D.: És akkor még az is van, hogy nálunk nemcsak dalok vannak, Örkény egypercest is énekelünk, meg vannak hosszabb kompozíciók, mondjuk az Éjszaka csodái vagy a Walesi bárdok, aminek egész zenei dramaturgiája van. Ez már kicsit versszínház jellegű valami.

Bátran lehet nyúlni egyébként bárkihez és bármilyen vershez?

G. V.: A praxisunkból úgy tűnik, hogy igen, a tisztelet maximálisan megvan természetesen, de attól még belevágunk. Nem hiszem, hogy bárkit azért hagytunk volna ki, hogy ezt azért mégsem lehet, mert legalábbis megpróbáltuk. És olyanra sem emlékszem, hogy élő költő azt mondta volna, hogy gyerekek, én nem szeretném, ha ezt énekelnétek.

Van ilyesfajta kapcsolat kortárs költőkkel?

G. V.: Persze, hát Szabó T. Annával, Lackfi Jánossal és hát volt Kányádi Sándorral.

G. D.: De hát sokukkal volt.

G. V.: Még Weöres Sándorral is volt.

G. D.: Még Tamkó Sirató Károllyal is közösen szerepeltünk.

Az is előfordul, hogy ők ajánlanak verset?

G. V.: Sándor bácsi jó néhány alkalommal ajánlott nekünk verset, amikor Dél-Amerikába mentünk, vagy amikor a Két nyárfát adta Daninak egy esküvőre készülve, vagy a kuplét, ő kimondottan ajánlott, igen.

G. D.: Weöres Sándor is, amikor hozzá elmentünk, tetszéssel fogadta általában a dolgokat. Egyszer fura módon átjavított a kötetében két sort, hogy az jobban fog passzolni a dallamotokra, áthúzta a kötetben, és ajánlott egy pár Ady-verset.

Az nem is nagyon vetődött egyébként fel, hogy készüljenek saját dalszövegek?

G. V.: Ez csak a gyerekdalokra érvényes, mert amikor elgondoltam, hogy milyen dalokat szeretnék én a gyerekeknek énekelni, nem találtam olyan verseket, amik ennek megfeleltek volna, vagy legalábbis nem annyit, amennyit kellett volna, és ezért aztán írtam saját szövegeket. De egyikünk sem szokott egyébként verset írni.

G. D.: Én soha nem írtam verset, de nekem is van egy ilyen önálló vonal az életemben, amit Simonyi Zoltánnal csinálunk: a Bibliából írunk dalokat. A Pál apostol volt az első. Ez a sorozat címe, hogy Pál apostol-dalok Pál levelei szerint, és itt elindult valami, amiből aztán jött a Hegyi beszéd, amit ketten énekelünk, 15 zsoltár. Most legutóbb a Tíz példázat című lemez, ez már az ötödik bibliai lemezünk volt. Itt is verseket énekelünk el, csak ezeknek a témája, mondjuk, a Szentírás, és a költő direkt arra írta, hogy ezt énekelni fogjuk.

A Kaláka 50. születésnapja kapcsán beszélgetünk, de ha visszatekintünk a Kaláka történetére, akkor nem volt sok tagcsere. Huzella Péter és Mikó István távozott, illetve Gryllus Vilmos tartott hosszabb, olyan 15 évre szóló szünetet a Kalákában. Az miért volt?

G. V.: Azért, mert tíz évet akkor már közösen muzsikáltunk. Amikor én elkezdtem, akkor 18 éves voltam, gimnazista. A tíz év alatt nagyon sok minden történik azért az emberrel ebben az életszakaszában, óhatatlanul ebből mindenféle súrlódások is keletkeznek. Nem művészileg, hiszen abban soha nem volt vita közöttünk, hanem inkább emberileg, és akkor volt egy olyan pont, amikor oda jutott a dolog, hogy akkor ezt most folytassuk így. És akkor nagyra tartottam Levente Péter és Döbrentey Ildikó gyerekeknek szóló munkásságát, és ahhoz csatlakoztam, és megtaláltam azt a vonalat, amit azóta is maximális lelkesedéssel viszek és csinálok, ami a kisgyerekek zenei neveléséhez kapcsolódik,. Amikor aztán Danival megbeszéltük, hogy folytassuk közösen 15 év után megint a kalákázást, amikor Huzella Péter elment a zenekarból, akkor megtartottam én magamnak ezt a vonalat, a Kaláka is játszik gyerekeknek a maga módján, kicsit máshogy, és talán ez némiképpen a túlélésnek is egy nagyon jó módszere, hogy mindenkinek megvan a maga kedvtelése. Mindenki megtalálja másutt is valamennyire az örömét, és annál jobban esik aztán közösen megint.

Ez a fajta állandóság azt is jelenti, hogy a Kaláka-tagok egy húron pendülnek?

G. D.: Hát zeneileg mindenképpen. Egyébként a neveltetésünkben, az iskolázottságunkban is azért nagyon hasonlóak vagyunk. A hosszú távú együttműködés emberi dolgokon múlik vagy éppen azoknak a hiányán.

A cikk végére ért.

Nyitókép: Sóki Tamás
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018