INFORÁDIÓ 
2020. április 1. szerda
Hugó

roska botond

látás

retina

szembetegség

A Semmelweis Budapest Award díjjal kitüntetett Roska Botond neurobiológus az elismerés átadása után a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2019. november 18-án.

Roska Botond: nincs olyan vakság, amelyen nem lehet segíteni

Infostart / InfoRádió - Exterde Tibor

Roska Botond, neurobiológus, a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója véletlenül kezdett foglalkozni a problémával. Az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt az átbuherált vírusokról és a legnagyobb félelmekről.

Van elképzelés arról, mi történik egy születése óta nem látó emberrel, ha egyszer egy jelet beviszünk a létező látóközpontjába?

Igen. Volt egy nagyon érdekes kísérlet Indiában, ahol van egy veleszületett szürkehályog-betegség. Magyarországon, ha valakinek veleszületett szürkehályogja van, akkor kicserélik a lencséjét, és meg van oldva a helyzet. De Indiában vannak olyan szegény környékek, ahol nem operálták meg ezeket a gyerekeket, ezért 14-15 éves korukban volt egy nagy kísérlet, Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból orvosok odamentek és megműtötték őket, és kicserélték egy látólencsére. És azt látták, hogy a tökéletes látás nem jött vissza, de valamilyen látást vissza tudtak hozni. Tehát valamilyen szintű látást még olyan gyerekekbe is vissza lehet hozni, akinek soha nem volt előtte látásuk. A laboromban olyan egereken kísérleteztünk, akik tényleg születésük óta teljesen vakok voltak. Visszahoztuk a látásukat, és így is tudtak követni.

Aki nem születésétől fogva vak, annak a látásról van valamilyen emlékképe a fejében. Az új információk azzal összesimulnak és egy harmonikus elegyet alkotnak?

Vannak már eredmények látásvisszaállító terápiából. Nem a fény visszanyerésével, hanem sima génterápiából és chipek beültetésével. Tíz évvel ezelőtt volt egy nagy hullám, amikor az emberek szemébe beültettek chipet. Most a génterápiával ez visszaszorulóban van, de akkor találkoztam én is olyan betegekkel, akik vakok voltak, beépítettek egy chipet, és valamilyen szinten elkezdtek látni formákat. Nagyon sokat tanultunk ezekből a kísérletekből. A siker egy része, hogy milyen fényérzékelést tudunk visszahozni. A siker más része, hogy mennyire tudjuk megtanítani az embert. Ez évekig is tarthat, és nagyon nagy lesz a szórás.

A tanulóképesség mit takar? Szorgalmat? Az agy képességeit?

Mind a kettőt, ahogy a mi tanulási képességeink. Nagyon büszke vagyok rá, hogy 15 diákom már professzor a világon különböző intézetekben, és sikeres kutatók azokból lettek, akik okosak voltak, nagyon szorgalmasak és nagyon nagyot akartak. Ugyanez vonatkozik szerintem azokra az emberekre, akik nagyon akarják majd, akik nagyon sokat dolgoznak rajta és születetten jobb képességeik vannak, ők jobban fognak látni.

Nemcsak vakok vannak a Földön, hanem látásukban valamilyen módon korlátozott emberek, a térlátásuk ma is nagyon korlátozott, az agyuk kompenzál, úgy, ahogy tud. Nekik van-e valamilyen segítség?

Ez már nagyon attól függ, hogy pontosan milyen betegségük van. Rengeteg kis cég különböző betegségeken indul el, hogy próbáljon javítani. Gyakorlatilag szerencsésnek kell lenni, hogy valakinek pont az a génje, az a mutációja legyen hibás, amelyen dolgoznak.

Tehát önök addig viszik el, ameddig az eredmény megvan, utána csinálja a piac?

Mi együtt dolgozunk cégekkel, de a legnagyobb probléma ma nem a tudás vagy a terápia kidolgozásának a hiánya, hanem a pénz hiánya. A rákkutatásra ezerszeresen több pénz van, mint a látás-visszaállításra. Az emberek csak az utóbbi időben fedezték fel, hogy mennyire fontos a látásuk. Ma Amerikában megkérdezték az embereket, hogy mitől félnek a legjobban, és a látáselvesztés volt az első, a rák és az Alzheimer előtt. Nagyon fontos, hogy miért. Mert az okostelefonok és a számítógépek előtt töltjük az életünket, és ha elvesztjük a látógödörnek a képességét, hogy olvasni tudjunk, akkor kilépünk a társadalomból. A látás hirtelen nagyon fontos lett.

Ha nekünk nagyon fontos, előbb-utóbb a piacnak is nagyon fontossá válik, és lesz, aki finanszírozza.

Ez attól függ, hogy a kormányok és a magánemberek mennyit hajlandók erre költeni. A befektetők abba fektetnek be, amiből pénzt tudnak visszahozni. Én reménykedem abban, hogy egyre több kutató is beszél erről, hogy van egy nagy szegmense a társadalomnak, aki elveszti a látását, és egyre többen lesznek, mert egyre öregebbek leszünk, az időskori vakság a legnagyobb vaksági tényező, és minél többet beszélünk róla, annál inkább a figyelem központjába kerül, és a politikusok, a tudományos döntéshozók, akik a pénzt adják kutatásra, a cégek ezen elgondolkoznak, és elkezdenek befektetni.

A cikk végére ért.

Nyitókép: Bruzák Noémi
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018