INFORÁDIÓ 
2020. április 1. szerda
Hugó

ákos

interjú

koncert

idősziget

Ákos: nem tudok másról írni, mint ami érdekel

Ákos: nem tudok másról írni, mint ami érdekel

Nem tudok külső, de még belső megrendelésre sem írni, de ami foglalkoztat, arról írnom kell – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Kovács Ákos. A Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész beszélt arról is, miért az eddigi legjobb lemeze az Idősziget, hogyan került az albumra Anna lánya szerzeménye, és miért ír számokat hitről, hazáról, hazaszeretetről. Az interjú rövidített, szerkesztett változata.

Korábban volt a Krúdy-estje, a közelmúltban volt az Arany-est, most ősszel pedig zenét írt A 301-es parcella bolondja című Schwajda-darabhoz, amit a kecskeméti Katona József Színházban mutattak be a közelmúltban Cseke Péter rendezésében. Azért ez egy kicsit más terep, nem?

Teljesen más terep, de hozzá kell tenni, hogy hiánypótló műről van szó. A rendszerváltás környékéből nem sok releváns mű maradt fenn, a ma fiataljainak magyarázni kell, hogy itt egyébként volt egy rendszerváltás harminc évvel ezelőtt. Valahogy nem ültük meg ennek az ünnepét. Tehát kevés ilyen kulturális küzdő van, mint Cseke Péter, aki fogta ezt a darabot, elővettem, leporolta.

Nem nagyon játszották, sőt ősbemutató.

Mondjuk úgy, hogy játszatlan darab. Most ehhez az én meglévő zenéimet használta fel Péter, amelyeket a Terror Házához írtam. Annak idején, 2002-ben egy nagyon sok tételből álló, inkább egy film kísérőzenéjéhez hasonlító tételsort komponáltam. Nem is értettem elsőre, hogy miért kell egy múzeumhoz zene. Aki járt a Terror Házában, annak nem kell magyarázni és most már nekem sem kell, megértettem. Az ott hallott zenéket aktualizáltuk, és azt hallom, hogy nagyjából nem lehet jegyet kapni erre az előadásra Kecskeméten. A kecskeméti színházba amúgy is szívesen járok. Színházjáró ember volnék, csak úgy igazán kedvemre való előadást nem tudom, mióta nem láttam. Ódivatú vagyok, és szeretem, ha három dolgot tiszteletben tartanak a rendezők: az első a néző, a második a szerző és a harmadik a színészek. Ezt az attitűdöt most nagyon ritkán érzem előadásokból, de rendületlenül, nem lankadó kedvvel járok bemutatókra, és mindig pozitív várakozással ülök be, hogy most biztos nagyon jó lesz. Kecskeméten nagy reményem, hogy ez a darab, amihez a zenémet fölhasználták, az is ilyen, amely emberi fogyasztásra is alkalmas.

Az Időszigetnek van egy záródala, az Írisz, ennek az utolsó két sora így szól: „Ki tudja, hogyan lesz ezután, hogyan lesz ezután?” Nos, hogyan lesz ezután?

Igen, így fejeződik be minden utolsó dal, egy nyitott kérdéssel, mert az ember soha nem tudja, hogy melyik az utolsó. A Szentírásban úgy van, hogy nem tudhatjuk se a percet, se az órát. Én sem tudom, hogy lesz-e még lemezem, fogok tudni még lemezt írni. Minden lemez után felvetődik ez az emberben.

De most ez ott van a dalban is, a korábbi lemezeken ez nem volt így feltéve ez a kérdés.

Nem, de magában a zárótételben valahol mindig benne van ez, hogy Uram, lesz még folytatás? Nem tudom. Szeretném, ha lenne, persze. De amikor az ember mindent odaad egy lemez kapcsán, akkor úgy érzi, hogy kiürült. Lehet, hogy végleg. Amikor az első szólólemezem megjelent, a Karcolatok ’93-ban, akkor a szakmát sokkal jobban ismerő idősebb barátomat, Samut, a basszusgitárost, aki Fekete Tiborként született, felhívtam, hogy te, óriási baj van, a lemezkiadó három lemezre szerződést akar velem íratni. Azt mondja, és előleget adnak? Mondom, szerintem adnak. Akkor mi a gond? Hát apukám, fogok én még tudni három lemezt írni? Ezt nem tudja az ember előre, nincs bérlete se a sikerre, se a dalszerzés képességére. A kétely munkál bennem és ez jelenik meg például egy ilyen dalban. Most úgy érzem, hogy az Idősziget az, amit én tudok erről a műfajról. Azt majd kiderül a következő esztendőkben, hogy van-e még bárhová út számomra.

A cikk végére ért.

A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018