INFORÁDIÓ 
2020. április 9. csütörtök
Erhard

ákos

interjú

koncert

idősziget

Ákos: nem tudok másról írni, mint ami érdekel

Ákos: nem tudok másról írni, mint ami érdekel

Nem tudok külső, de még belső megrendelésre sem írni, de ami foglalkoztat, arról írnom kell – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Kovács Ákos. A Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész beszélt arról is, miért az eddigi legjobb lemeze az Idősziget, hogyan került az albumra Anna lánya szerzeménye, és miért ír számokat hitről, hazáról, hazaszeretetről. Az interjú rövidített, szerkesztett változata.

Az Idősziget lemez még a korábbiaknál is talán személyesebb hangvételű. Szól dal az édesapjáról, az említett booklet fotóanyagának egy része az édesapja lakásában készült, a Felemel videoklipjében ott vannak a gyermekei, sőt, a zenésztársaknak a szülei, gyermekei is, és van egy dal, amit 17 éves lányával közösen énekel.

Nem tudok másról írni, mint ami érdekel. Nem tudok külső, de még belső megrendelésre sem írni. És ennek van egy párja is, hogy arról, ami foglalkoztat, írnom kell. Tehát belső cenzúrát sem szabad alkalmazni. Ez nagyon egyszerűnek tűnik, de nagyjából egy életre elég program. Az én tollamat ez vezeti. Sokszor kérdezték már, amikor a hitem valamilyen formán bekerült a dalokba, hogy miért kell ez, merthogy ez magánügy. Engem ez érdekel. Arról már nem is beszélve, hogy évszázadokon keresztül a hitélet nélküli művészet nem is létezett. Ma ez furcsának is hathat, de úgy gondolom, hogy én a líra műfajában ténykedem.

Sokan úgy gondolják, hogy ebben a műfajban, amit ön is művel, viszonylag kevésszer szólnak dalok például a hitről, a hazáról, a hazaszeretetről vagy akár a szülőkről.

Ezt is megértem, ez is legitim hozzáállás. De én kitől tanultam dalt írni, verset írni vagy mondani? A magyar költőktől. József Attila, Faludy György vagy Babits, Szabó Lőrinc miről beszéltek? A legbelső világukról nyíltak meg. Engem ők tanítottak arra, amit én csinálok. Ezek az emberek önmagukból tépték ki a verseiket. A saját küzdelmeikről szólnak. Ez a lírai attitűd dolgozik énbennem is, ezt tanultam tőlük, ez érintett meg olvasóként. Miről beszéltek? Magukról, a környezetükről, felelősnek érezték magukat akkor is, ha effektíve nem voltak felelősök. Ma az áruló írástudók korában az írástudók felelősségéről már említést sem szabad tenni. Ezek az emberek úgy gondolták, ha jól olvasom ki a szavaikból, hogy ők felelősek a világért, és azt hiszem, hogy amit én írok, az árnyéka vagy a halvány tükörképe van benne.

Az Idősziget című albumon érzésem szerint még személyesebb hangvételű dalok vannak. Ez a fajta személyesség óhatatlanul azért valamiféle kitárulkozással jár.

Én a dalaimban vagyok kitárulkozó, ergo nem kell más területen kitárulkoznom. Ha a véleményemet néha megkérdezik egyéb dolgokról is, akkor választhatok, hogy belemegyek-e ilyen szituációkba. Múltkor a stadionavatón odaállt elém egy fickó, hogy azonnal interjút akar velem készíteni. Nekem szegezte a kérdést, hogy mi az emléked Gera Zoltánról? A nagy múltú focistát én nagyon tisztelem, de bármennyire szeretem a futballt, nekem nincsenek személyes emlékeim Gera Zoliról és nem tudtam neki ilyet mondani. Nem kell nekem mindenhez érteni, nem kell nekem mindenhez hozzászólni. Ha olyan ügyben kérdeznek, ami számomra is izgalmas, érdekes, akkor nagyon szívesen beszélek, de ennek rendkívül sok hátulütője van, mert akinek meg más véleménye van, az azonnal vitatkozni kezd. Ez is egy marha érdekes szituáció, nem? Ma azt sugallják sokan, hogy minden vélemény egyenértékű, pedig szubjektív értékítélet alapján súlyozottak a vélemények, mert annak, akinek számomra fontos szellemi teljesítmény van a tarsolyában, a véleménye nekem lehet fontosabb, mint sok más emberé ugyanebben a műfajban.

A lemezen a Felemel című dal az édesapja emlékének szól. Azt mondta a lemez megjelenésekor, hogy az édesapjával intenzívebb a kapcsolata most, mint amikor még élt. Beszélgetnek?

Minden nap velem van, de nyilván ez egy egyoldalú beszélgetés. Én az apaság élményéről és a fiúi létélményről írtam a dalt, az apám fia vagyok és vannak gyerekeim, apa vagyok. Azt próbáltam érzékeltetni, hogy milyen így ötvenen túl rádöbbenni arra, hogy valakik bennünk folytatódnak és hogy nem kell nagyon megijedni, mi is folytatódni fogunk valakikben, elsősorban, aki olyan szerencsés, mint én, hogy apa lehet, az a gyerekeiben, és hogy a szüleinket sem veszítjük el, ha érezzük magunkban őket. Amikor az ember saját életében eljut erre a lépcsőfokra, akkor a maga módján megpróbálja megfogalmazni. Ahogy a hazához való viszonyát is meg akarja fogalmazni az ember. Ezen a lemezen ilyen is van. Minden olyan művész, aki valaha számomra fontos volt, megfogalmazta a hazához való viszonyát, és jobbára a nagy művészeink szerették a hazájukat. Én is szeretnék az ő lábnyomukba lépni, én is szeretem ezt a helyet, ahol lakom. Más kérdés, hogy ma már ez nem divatos, a hazáról majdnem hogy nem szabad beszélni. Én ódivatú vagyok, ezt vállalom, azokat követem, akik engem megérintettek. A Hazatalál egy evokáció, egy megidézés, a Szózat megidézése, egy kérdés: létezik-e vajon a hely, ahol élni és halni kell? Ma már csak bátortalan kérdésként lehet finoman rápendíteni arra, amit Vörösmarty még direkt közlésként kimondhatott. Nem magamnak írok, nem direkten a közönségnek írok, hanem valami eszme, valami sok-sok összegyűjtött hatás eredménye az, hogy az ember ír.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!

A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018