INFORÁDIÓ 
2020. április 9. csütörtök
Erhard

ákos

interjú

koncert

idősziget

Ákos: nem tudok másról írni, mint ami érdekel

Ákos: nem tudok másról írni, mint ami érdekel

Nem tudok külső, de még belső megrendelésre sem írni, de ami foglalkoztat, arról írnom kell – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Kovács Ákos. A Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész beszélt arról is, miért az eddigi legjobb lemeze az Idősziget, hogyan került az albumra Anna lánya szerzeménye, és miért ír számokat hitről, hazáról, hazaszeretetről. Az interjú rövidített, szerkesztett változata.

Azt érzékeltem a CD-t hallgatva, hogy nagyon sokféle és sokrétű a zenei világ, erősek a vokálok, erőteljesen akusztikus a hangzásvilág, megvannak a hagyományos szintetizátoralapok is, de van egy ilyen old school gitár- és dobhangzás is. Jól érzékeltem ezt amatőrként?

Ennél jobb kritikát nem kaphat az ember. Ez a lemez úgy szól, ahogy a kedvenc lemezeink, mondjuk, a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig, amelyek nagy stúdiókban profi muzsikusokkal, jó hangszerekkel, jó felvételi technikákkal készültek, és mellesleg nagyon jó dalok. Az ember egész életében az őt érő kamaszkori hatások bűvöletében él, és referenciaként mindig, amikor a saját hangstúdióban dolgozunk, betesszük azokat a felvételeket, amelyeket etalonnak képzelünk, és most azt érezzük, hogy nem vagyunk olyan nagyon messze ezektől a nagy felvételektől. Természetesen más lehetőségekkel dolgozunk, mint ők, ugyanakkor nincs annyi pénzünk, nem olyan nagy piacra dolgozunk, de hangzásban meg lehet közelíteni ezt a világot. Én bizonyos értelemben mániákus ember vagyok, például a hangfelvételi technikák tekintetében is, de azt mindenki hallhatja, akinek van füle rá, hogy valami jól szól. Ez nem egy olyan nagyon bonyolult dolog.

A dalok hogyan születnek, mi a munkamegosztás a zenekarban?

A lemezen a zenék többségét magam írtam. A kiemelt dalok zeneszerzői általában vendégszerzők, akik egyébként az én csapatom tagjai. Lepés Gábor is több dalt hozott, a Felemel című klipes dalnak a zeneszerzője, Madarász Gáborral egy másik dal, a Néma fohász zenéjét írtuk együtt. Volt egy régi demóm, egy gitáros ötletem, abból lett a refrén, és ő hozzáhegesztett egy verzét. Ez közös munka. Én nagyon szeretem az egyszemélyes műhelymunkát is, hangstúdióm van, babrálhatok a hangszerekkel, kipróbálhatok nagyon sokfajta dolgot. Nemrégiben kikerült a hivatalos videocsatornánkra egy 44 perces werkfilm, hogy hogyan készül egy felvétel az én stúdiómban, és annak az elején azt igyekeztem elmondani, hogy azt soha nem látják a nézők, milyen több hónapnyi, néha többévnyi vívódás és magányos műhelymunka előzi meg ezeket a felvételeket.

A dalok évekig készülnek?

Akár, igen.

Egy interjúban mesélt arról, hogy az Ellenség a kapuknált több mint húsz évvel ezelőtt kezdte el komponálni.

Ez egy ’95-ös demó volt.

Mi történik egy dallal húsz éven keresztül?

Hirtelen iszonyúan aktuálissá vált, és persze kellettek hozzá zenésztársak, akik az akkori kompozíciót, az akkori alapokat megtöltik a mai játékukkal, és ezzel egy szintre hozzák a többi, mostanában született dallal. Rengeteg félbehagyott dalt tettem talonba az évek során, amelyeket soha nem húzok elő, mert mindig azt veszem észre, hogy már nem illeszkedik azokhoz, amelyekkel éppen foglalkozom. Ezek zenei konstrukciók, apróbb ötletek, de a kidolgozásukra már nem szánok energiát, mert ahogy egy lemez megjelenése felé megyünk, úgy lefilézi az ember az ötleteket, és tudja, hogy mire kell energiát szánni.

Maguk a dalok is változnak az előadóval?

Remélem.

A 2019-es koncerteken másképpen szólt az Ikon vagy az Indiántánc, mint, mondjuk, 15 évvel ezelőtt?

Az a jó, ha másképp szól. Ezek kompozíciók, amelyek az igazi állapotukat akkor érik el, ha nagyon sokszor van módunk őket játszani. Talán unalmas is lenne mindig ugyanúgy játszani ezeket a dalokat. A mi műfajunknak van is egy ilyen csapdája, hogy ha az ember megtalál egy modus vivendit, amiben a közönség elfogadja és ahol majdnem mindig sikeres, félve lép ki ezen a körön kívül. Az én igazi nagy sorsszerencsém, hogy kicsit izgágább típus vagyok, ezért többféle hangszerelésben is szeretném ezeket a dalokat elővezetni, de közben tudván tudom, hogy a közönség az állandóságot szereti. De meg lehet mozdítani, be lehet hívni azokba különleges ügyekbe, és egy idő után díjazza ezt. Kifejezetten sajnálom azokat a rockzenekarokat, amelyeknek muszáj rojtos bőrgatyában terpeszállni 30 meg 40 éven keresztül, mert a közönségük egyszerűen nem engedi meg, hogy kilépjenek ebből a körből. Én szerencsére időben elkezdtem megmutatni, hogy engem több érdekel, mint a popdalok világa.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!

A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018