INFORÁDIÓ 
2019. december 12. csütörtök
Gabriella

bogárdi szabó istván

húsvét

interjú

Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke igét hirdet a karácsonyi istentiszteleten a Budahegyvidéki Református Templomban 2018. december 25-én.

Bogárdi-Szabó István: húsvét a halál térdre kényszerítésének a nagy ünnepe

Infostart

Mégis - így fogalmazza meg húsvét üzenetét Bogárdi-Szabó István református püspök. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az infoRádió Aréna című műsorában az életet egy futballmérkőzéshez hasonlította, beszélt arról, hogy Isten egy happyender, és elárulta, Kálvin prédikációjának üzenetét politikai kampányszlogenekben hallja vissza. Az interjú szerkesztett, rövidített változata.

A reformáció emlékévéből mára maradt valami lendület?

Amikor megalkották az 500. évforduló szlogenjét, a megújulás lendülete, akkor elfogadtam a többségi vótumot, hogy ez legyen a jelige. Nekem ez inkább egy kubista szlogennek tűnt, mert a lendület szó dinamikát, előrébb jutást jelent, de ez csak az egyik arca a reformációnak. A másik arca az, hogy nézzük meg, nem maradt-e el útközben a lényeg, ami maradandóan igaz. Nem az számít, ami régi, meg nem az, ami új, hanem az, ami örökkévaló, és a reformációban az egyik nagy felismerés az volt, hogy mintha-mintha a középkori keresztyénség szekeréről valahol lepottyant volna a lényeg. Az Isten halált legyőző nagy, irgalmas tettének a meghirdetése. A XV–XVI. században a reformáció egy nagy forradalom volt, egy vallási forradalom, egy nyelvi forradalom, egy világszemléleti forradalom.

Mi, protestánsok föltehetjük azt a kérdést immár ötszáz év múlva önmagunknak, hogy nem pottyant-e le a lényeg a protestantizmus ötszáz éve során valahol? Talán nem.

Az emlékévből megmaradt sok emléktábla, szobrok, kiadványok, az ünnepek emlékei. Én azonban akkor lennék boldog, mondjuk, 10-15-20 év múlva, ha megkérdezné valaki, hogy emlékezünk 2017-re, és azt tudnánk mondani, hogy megerősödtünk a hitünkben, megfrissültek a reményeink, és erőket kaptunk ahhoz, hogy még inkább tudjunk szeretni. Ha ezek megtörténtek, akkor volt értelme. Látom jeleit annak, hogy sokakban a keresztyén hit protestáns formájának a meggyőződése megerősödött. Nem feltétlenül rossz dolog reformátusnak lenni. Nem tartozik a legrosszabb dolgok közé, hogy nem kényszerből vagyunk reformátusok, hanem szabad döntésből, de hogy ugyanakkor 500 év eltelte után a római katolikust ugyanolyan szeretettel magamhoz tudom ölelni, mint a reformátust, ez is lehet egy nagy eredmény, és ha talán érzékenyebbek lettünk embertársaink dolgaira, akkor az meg még nagyobb eredmény.

Az olyan jelenségeket, mint a józanság, a két lábbal földön állás, üzleti tisztesség ügye, amiket általában a protestáns etikához szoktak sorolni, ezzel foglalkoznak önök, vagy ez olyan természetes, minthogy levegőt szívnak be meg ki?

Többnyire inkább csinálni próbáljuk, ha etikáról és erényekről van szó. Azért foglalkozunk vele egy kicsit, mert Max Weber óta, az én véleményem szerint hibásan is és vitatható módon a protestáns erénytant, a szerénységet, a tisztességességet, az adott szó tisztességét, a ránk bízottakkal való hűséget, ezt úgy minden további nélkül összekötik a kapitalizmussal. A kapitalizmus meg mostanában nem a szebbik arcát, ha van egyáltalán szép arca, mutatja a számunkra. Mintha itt valami paradoxon lenne, hogy itt vannak ezek a buzgó, igyekvő, rakkoló, spórolós, szótartó protestánsok és lám, mi jön ki belőle, kinőnek belőle a bankok meg a kamat, meg a tőke, meg nem tudom én, mi. Nincs a protestantizmusnak gazdaságtörténeti korszakformáló igénye, mi több, hogyha én Luther vagy Kálvin prédikációit olvasom, és ezt összevetíteném azzal, hogy ma melyik politikai pártban mit kiabálnak szociális érzékenységről, igazságosságról, akkor nem is tudom, hogy a baloldal még miért nem fedezte fel őket. Minden további nélkül lehetne. Amikor Kálvin János letolja a genfi prédikációjában a gazdagokat és azt mondja, fizessenek a gazdagok, azt én hallottam ilyen kampányszlogent.

Volt valamelyik kampányban.

De az sem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy Luther Márton és társai megálmodták volna a béke, igazságosság, szociális egyenlőség világrendjét. Ők antropológiai vagy társadalomfilozófiai értelemben szinte közömbösek voltak. Azt vallották, hogy mindenféle társadalmi formációban lehetséges keresztyénként élni. És ez azért van, mert amit erények összességének nevezünk, igazságosság, bölcsesség, mértékletesség, hűség, hála, szótartás, 34 nagy erény van, ezek minden időt, minden kort átmetszenek. Becsületesnek lenni, ez szerintem nem politikai kérdés.

Európában.

Másutt is, csak más módokon jelenik meg. Sokat jártam Koreában, ez egy teljesen más világ, az adott szó, az adott szó, le sem kell írni. A hűség, az mindenütt hűség. Hogy egyforma módon mutatkozik-e meg a szeretet, ebben is egészen bizonyos vagyok, és hogy az igazságosság a fő erények egyike, ennek is mind a mai napig tanúi vagyunk. Szinte minden törvényhozásban a civakodás 90 százaléka azon folyik, hogy a megalkotandó törvény érvényére juttatott-e igazságosság elvet.

Vagyis még az ellenfelek is az igazságosság vágyával küzdenek egymással szemben.

Ez az emberi történetünk fájdalmas paradoxonja. Mindenki meg van győződve a maga igazáról. Nekünk magyaroknak ezt a legkevésbé kell mondani, mert mi egy jussoló nép vagyunk. Igazságosságtudattól áthatva feszülnek egymásnak emberek, közösségek, csoportok, országok, népek. A mi töredékességünk és nyomorúságunk az, hogy ezt lehet ürügyként is használni, vissza lehet vele élni, meg lehet vele csalni embereket, de mindannyiunk lelke, még a legelvetemedettebb ember lelke is erre valamiképpen megrezdül. Hosszú ideig voltam börtönlelkész, a rendszerváltás után Kőbányára jártam be, és a fogva tartottakkal beszélgetve egy-egy istentisztelet után sokszor lógó orral mentem haza, hogy itt ül, lecsukták, mert zsivány volt, bűnt követett el, de ez egy igazságvágyó ember. Ő szebben beszél az igazságról, mint én.

Ez egy titkos húr minden lélekben. Ha megfelelő helyen szorítjuk le és pendítjük meg, akkor tudja azt a tiszta hangot adni,

át tud rezegni az én lelkembe is az emberiség nyomorúsága, tragédiája, sok baja. Noha ez az adottságunk megvolna, valahogy mégsem működik.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018