INFORÁDIÓ 
2019. október 15. kedd
Teréz

eperjes károly

színház

interjú

Budapest, 2014. január 10. Eperjes Károly színművész Maár Gyula Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező hamvainál a megszentelés előtt a budai ciszterci Szent Imre-templomban 2014. január 10-én. Maár Gyula életének 80. évében december 20-án hunyt el Budapesten. MTI Fotó: Soós Lajos

Eperjes Károly: kétszer voltam a pokol kapujában

A szívre nevelni kell, az agyra okítani, a kettő együtt a tanítás - mondta Eperjes Károly az InfoRádió Aréna című műsorában. A Kossuth-díjas színművész beszélt a színész magányosságáról, a jó és a rossz választásáról, a siker veszélyeiről, és arról is, hogy még miért nem készül nyugdíjba.

Az ön színészi pályáján voltak ilyesfajta kísértések?

Hajjaj. Jó ideig nem tudtam feldolgozni jól a sikert, és sok színész nem biztos, hogy jól kezeli. A kényelem vagy az élvezet örömei elhatalmasodnak, és akkor az ember kisiklik.

Volt ilyen választóvonal a pályáján?

Persze! Még azt is elhittem, nem lehet eljátszani drogost úgy, csak ha az ember kipróbálja. Kétszer voltam a pokol kapujában, meg is szólított, hogy ne lépjek tovább. Valakik nagyon jól imádkoztak értem. Ha akkor nem tartok mély bűnbánatot és nem találom meg az igazi orvosát ennek a túlhajszolt életállapotnak, akkor az ember nem tudja rendbe tenni magát. Bármilyen szenvedélyből igazából csak az isteni orvoson keresztül lehet kijönni, és én ezt katolikus hitemben megtaláltam, azóta napi szentmise, szentáldozás nélkül nem tudok élni és nem is szeretnék élni, mert akkor talán áldott állapotban vagyok a magam gyarlóságaival, mégis van egy belső erős iránytűm, amely nehéz helyzetekben igenre igent mond, nem remeg nemet.

Úgy gondolta egy időben, ha színészként drogost játszik, akkor ki kell próbálni ezt is.

Igen, ez egy nyugati trend.

A színésznek mindent meg kell élnie?

Nagy baj volna, mert akkor nem lehetne máshogy eljátszani nagy Shakespeare-királydrámákat, csak úgy, hogy az ember kipróbálja az ölést. Sok mindenből lehet építkezni, de a megtapasztaló élet nem bölcs élet, mert az jót, rosszat megtapasztal. A szemlélődő élet a magasabb rendű élet, mert jót, rosszat szemlél, de csak jót akar megtapasztalni. És ha történik vele valami rossz, azt próbálja rendbe tenni. Nem kell mindent tudni, mindent szeretni kell. Szemlélni kell mindent, és amikor az ember látja a jót, akkor azt valósággá kell váltani, igyekezni, a rosszat meg el kell kerülni, de ha megtörténik, azt meg ki kell javítani.

Amikor tanít a Kaposvári Egyetemen, mi az, ami tanítható egy egyébként sokak számára tanulhatatlannak tűnő szakmából?

Vannak szakmai fogások, amelyeket meg lehet tanítani és meg is kell tanítani, de a szívre nevelni kell, az agyra okítani. A kettő együtt a tanítás. És itt van bajban az emberiség, hogy oktatni akarják. Most például bizonyos kortól már nem kell morál, ott csak tölteni kell bele a tudást. Ez hülyeség. Az okítás nem teljes cselekedet, tanítani kell a szívre, egyetemes morál szerint kell ráépíteni a bölcseletet. Morál és bölcselet. Ez a kultúra, ennek az összefonódása a harmónia. Nem mindegy, hogy a halál civilizációját vagy az élet kultúráját követjük. Aztán ezért van az, hogy a fantasztikus klasszikus műveinket átaberrálják a saját furcsaságaikra a rendezők meg a kollégák.

A most induló színészgeneráció, amelyet most Kaposváron tanít, más, mint az önök generációja volt a nyolcvanas évek elején?

Nagyon.

Miben más?

A világ megváltozott.

Azóta volt egy rendszerváltás is persze, de maga a színház súlya, fontossága, szerepe változott meg?

A mesterem, Taub János, mikor ott örültünk a Csámpival a rendszer... bocsánat, a módszerváltozáson, azt mondta, hogy várjatok még, ne nevessetek, ne örüljetek, nehogy túlbillenjetek. Idáig világos volt az ellenfél, most nehezebb lesz. Ezt én úgy fordítom le, hogy az ördög mindig csinos volt, de soha nem volt olyan csinos, mint most.

Most ötödéves végzős az osztálya Kaposváron. Mit tud nekik mondani útravalóul, mikor majd átveszik a diplomájukat?

Ezen már egy éve gondolkodom. Azt gondoltam, hogy el tudom majd mondani nekik azt, amit szerettem volna, de most nem tartok ott, hogy el tudom nekik mondani. Szeretem őket nagyon, de a mai fiatalok lelkileg sokkal nehezebben terhelhetők, mint a mi generációnk volt. Lehet, hogy ez a túl sok információ következménye, lehet, hogy ez a furcsa struktúraváltás a családokban elsősorban nem a hitigazságokra épülő létet erősítette meg, és ezért már az iskolában is mindenki csak a sikert akarja. Nem mindegy, hogy Pinocchiót adok a gyerek kezébe vagy Harry Pottert. A Pinocchio arról szól, hogy ha bajod van, tedd rendbe, és gyere haza. A Harry Potter meg arról szól, ha bajod van, varázsolj és légy sikeres. Ez borzasztó!

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!
Nyitókép: MTI/Soós Lajos
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018