INFORÁDIÓ 
2019. december 15. vasárnap
Valér

zoboki gábor

építész

nemzeti táncszínház

operaház

budapest

interjú

Zoboki Gábor, a Nemzeti Táncszínházat tervező ZDA - Zoboki Építésziroda vezető építésze beszél a Nemzeti Táncszínház új épületének sajtóbejárásán a fővárosi Millenáris parkban 2019. február 15-én. Az új kulturális intézményt ezen a napon ünnepélyesen adják át, a nyitógálával megkezdődik a 2019-es Budapest Táncfesztivál.

Zoboki Gábor: Budapest a világ egyik legjobb helye

A magyar főváros elképesztő adottságokkal bír, és az egyedi szellemiségét még nem sikerült elrontani, bár mindent megtettünk érte - mondta
Zoboki Gábor Ybl-díjas építész az InfoRádió Aréna című műsorában. Beszélt a gyalogos Lánchíd álmáról, a Duna-part visszahódításáról, az urbanisztikai és az építészeti szakmai párbeszédének a hiányáról, és kiderült, hogy nemcsak rajzol, hanem felmászik az állványzatra is az építkezéseken. A beszélgetés szerkesztett és rövidített változata.

Jó tíz évvel ezelőtt született az ön által jegyzett Kiáltvány Budapestért, és ebben azt írja, hogy a belvárosi autópályákkal, a gyalogos közlekedés kiiktatásával lényegében kitiltottuk a városlakókat az utcákról, az autók és az ember csatájából az autók kerültek ki győztesen. Ez érvényes tíz év elteltével is?

Nem változott semmit. Azt mindenki megérti, hogy egységnyi autónak a Rákóczi úton el kell mennie. Ahhoz, hogy ezt biztosítsák, levették a villamost és kiirtották a fákat. Senki sem gondolta azt végig, hogy a város turisztikai megjelenése egy ilyen főútvonal autópályává alakításával rossz döntés. Senki sem meri bevállalni, hogy a felüljárókat elbontja a belvárosban, hogy elmagyarázza, hogy a négysávos útból egyszer egysávos lesz, és úgyis lesz ott piros lámpa.

Amit Zoboki Gábor mond, az az, hogy nem a városban kell ezt a forgalmat megfogni, hanem meg kellene határozni azt a gyűrűt, ameddig az autóval érdemes menni...

Igen, csak most ugye az a szerencsétlen helyzet van, hogy tömegközlekedési tengelyek is a a belvároson haladnak keresztül.

Nekünk nincs Károly-hidunk, ott a Lánchíd, nem akarjuk megérteni tíz éve, hogy le kell zárni, a Lánchíd, azon átmehet a régi vicinális földalatti föl a Királyhágó térig vagy a várba.

Erre vonatkozóan önöknek voltak terveik, a kisföldalattit meghosszabbítanák és az menne át a Lánchídon, összekötve a pesti belvárost a budai várral.

Ennél olcsóbb metrót nem is tudna elképzelni az ember. Följönne a térszínre egy gyönyörű millenniumi műtárgy, amely reprezentálná Budapestnek azt a csúcskorát, amikor a kontinensen először csináltunk földalattit. Végre gyalogosítanánk a belvárost. Miért engedtük meg, mikor a rakpartot átépítettük, hogy a Széchenyi téren fölkanyarodjanak az autók? Normális városok nem engedik meg, hogy a célforgalom bejöjjön a belvárosba. Ilyen alapvető döntéseket sem tudunk elfogadtatni. Ha úgy döntünk, hogy a belváros és a budai vár legyen gyalogos, akkor

nagyon kellene egy erős politikus, aki azt mondja, hogy nincs a várban egyáltalán autóforgalom. Maga szerint ezt ki meri ma valaki mondani?

Jó értelemben vett víziók is kellenek, és nemcsak mérnöki számítások egy asztalnál?

Ez hiányzik a legjobban. Tele vagyunk praktikus műszaki megoldásokkal. Ezeknek az az együtteséből viszont nem áll össze egy város. Magyarán: én mindig azt állítom, hogy téves az a posztkommunista szisztéma, amit ma mi építészek használunk, hogy előre meghatározzuk adott területek beépítési paramétereit, funkcióját, zöldfelületi mutatóit anélkül, hogy leraknánk egy nagyon tiszta városi funkciórendszert, amely az örökségünkből adódik.

Ehelyett mi tulajdonképpen pulóvereket horgolunk foltokból.

Kellene egy összvárosi beszélgetés, amire rengeteg külföldi példa van. Nem fél évről, nem négyéves politikai mókuskerekekről beszélünk, hanem hosszú távú, független, szakmai alapokon zajló városbeszélgetésről, ahol az író, a balettművész, az építész, a közlekedéstervező, a gasztronómiai szakember mind bedobálja a saját ötleteit. London úgy hívja, hogy a testamentum, és olyan dolgokat döntenek el, hogy nincs egyirányú utca, mert az egyirányú utcában fölgyorsul a forgalom. A diagnosztikát meg kell csinálnunk, amin nem estünk még túl. Ahhoz, hogy egy építész el tudjon kezdeni dolgozni, ennek a szakmai grémiumnak dolgoznia kéne minimum egy évet. Ezt én rendszerváltásnak hívom, mert a rendszerváltás óta ilyen típusú nagy stratégiák nem készültek, mert ezeket a dolgokat nem bírja a négyéves ciklus elviselni. Mi ilyen gyorslövöldében vagyunk Budapest döntéseit tekintve, és ez szerintem a legnagyobb baj, mert mikor már kész a ház derül ki, hogy a MÜPA-ba nem lehet behajtani, hogy a térre nem tud felállni egy nagyköveti autó, hogy a tűzcsap rossz helyen van. Ezek az elhamarkodott döntések végül is előbb-utóbb egy másik nagyon drága folyamatot hoznak létre. Még mindig olcsóbb megtervezni valamit és utána esetleg azt mondani, hogy kuka, mint elkölteni utána milliárdokat egy olyan beruházásra, amire azt mondjuk, hogy ez mégsem jó.

Kinek lenne a feladata víziókat alkotni Budapestről?

Mi létrehoztunk a főépítészség intézményét. A főépítész innentől kezdve egy városmenedzser, egy polihisztor, aki legalább annyira közlekedéstervező, mint amennyire építész. Ha ez a főépítész nagyon erősen a politika befolyása alatt dolgozik, akkor szerintem nem tudja ezeket a vérbő elképzeléseket felvetni, mert mindenki megijed.

Lánchídról levenni a forgalmat? Megőrültetek?! Ehhez kell a bátorság.

Többször beszélt és írt is arról, hogy a városnak vissza kellene szereznie valamilyen formában a kezdeményezőkészségét.

Ez egy hosszú, participatív munka. Ma Budapest föl van darabolva kerületekre, bizonyos érdekek egymás ellen mozognak, holott – nagy politikusok szokták mondani – mindenki ugyanabban a zsebben turkál. Legelőször azokat az embereket kell megkérdezni, akiknek van kedvük egyáltalán a városról beszélni. Én azt látom, mikor egy-egy házunk elkészül, mondjuk, most a Nemzeti Táncszínház, akkor az az embereket érdekli. Fel kell kelteni az emberek érdeklődését, hogy mitől jobb egy város, elmondani azokat a hatásmechanizmusokat, ami Európában az ilyen történeti ízű városoknál gyakorlat. Abban a pillanatban ki fognak nyílni olyan csatornák, amelyekről nem is tudtunk.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018