A szokásostól eltérően tegeződünk. Ti szinte mindenkivel tegeződtök, ugye?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Elég laza srácok vagyunk, igyekszünk mindenkivel tegeződni, persze, ha találkozunk idősebb úriemberekkel, vagy hölgyekkel, akkor általában mi is magázódni szoktunk.
Gyakran állítanak meg titeket az utcán?
LIU SHAOANG: Egyre többen felismernek minket az utcán, nagyon megtisztelő, hogy értékelik a sporteredményeinket. Szívesen megállunk egy közös képre, aláírunk egy-egy papírt vagy egy képet. Ezért küzdöttünk, hogy tényleg minket is megismerjenek, szóval nagyon örülünk neki.
Van valamilyen trükk arra, hogy észrevétlenek legyetek a városban?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Ázsiában úgy szoktak elbújni az emberek, hogy felveszik a kapucnijukat, és egy maszkot is. Itthon elég hülyén néznénk ki, és igazából nem is szeretnénk elbújni. Tényleg mindenkivel leállunk beszélgetni öt percre, tíz percre, elmeséljük mindenkinek nagyon szívesen az életünket, hogyan jutottunk el a sikerekhez.
Meg mernek titeket állítani?
LIU SHAOANG: Itthon sokan megismernek, de még nem mernek annyira idejönni, inkább Ázsiában jellemző ez.
Az Aranypengék című könyvben az is áll, hogy Kínában nem is feltétlenül tudja mindenki, hogy bennetek kínai vér is van.
LIU SHAOANG: Az ázsiaiak azt látják, hogy európai beütésű emberek vagyunk. Itthon viszont látják, hogy van egy kis ázsiai vérünk. Kint abszolút európaiként tekintenek ránk.
Ez mennyire előny ott?
LIU SHAOANG: Hát nem hiszem, hogy ez hátrány.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Attól függ, miben.
Miben előny?
LIU SHAOANG: Ha a modellkedést nézzük, akkor nyilván pozitív, hiszen nagyon szeretik így az arcunkat.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Ha a lányokat nézzük, akkor abszolúte előny.
Ott népszerűbbek az európaiak?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Igen, még a félvéreket is nagyon-nagyon szeretik.
És örülnek, büszkék rátok akkor?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Nagyon örülnek, most a Magyarországon lévő kínai társaság is gratulált Az Év Sportolója díjhoz. Most már a budapesti versenyekre szervezik a csoportokat, jönnek és szurkolnak nekünk.
Az Év Sportolója-gálán taroltatok. Sanyi lett az év sportolója, az olimpiai bajnok váltó az év csapata, és Lina, illetve Bánhidi Ákos az év edzője.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Nagyon meglepődtünk, hogy sikerült mind a három kategóriát megnyerni, amiben neveztek minket. Behúztunk egy mesterhármast. És el is mondták, hogy én vagyok az első, aki egy éjszaka két díjat is át tudott venni. Első téli sportolóként megnyerni ezt a díjat fantasztikus érzés.
Knoch Viktorral és Burján Csabával együtt nyertétek az olimpiai bajnoki címet. Hogyan működik ez a csapat? Mi ennek a csapatnak a fő erőssége, hogyan dolgoztok együtt a mindennapokban?
LIU SHAOANG: A gyorskorcsolya lényegében csapatsport is, hiszen együtt készülünk föl, együtt edzünk. Majdnem egy második családnak számítunk, össze vagyunk zárva, napi 7-8 órát edzünk, de versenyen kívül is nagyon sok időt töltünk együtt mint barátok. Szerintem nagyon fontos egy csapatban, hogy ilyen kötelék tartsa össze, és a bizalom is összeköt minket.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Egymás nélkül tényleg nem tudnánk lenni, egymás mögött korcsolyázunk, egymásnak vezetünk.
Mekkora a rivalizálás itthon?
LIU SHAOANG: Én nem emlékszem, hogy lett volna valaha konfliktus a csapaton belül. Legalábbis, ha volt, akkor nagyon kicsi voltam, és nem emlékszem rá.
Knoch Viktor, aki már a 2006-os olimpián pontszerző volt, azt mondta, hogy ti átléptétek őt szintben, és neki fura volt megszoknia, hogy addig róla szólt elsősorban ez a szakág, aztán hirtelen rólatok.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: A sportban mindig így szokott történni, hogy valaki átveszi valakinek a helyét.
LIU SHAOANG: Minket is egyszer le fognak győzni.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Viktor jól kezelte ezeket a szituációkat, hiszen nem volt sohasem veszekedés, mindig egy csapatként gondolkoztunk, hiszen az tudja megmutatni, hogy mennyire erős az ország a sportágban, ha a csapat tud nyerni.
Egy teljes csapat dolgozik mögöttetek, de az edzők közül Lina, illetve Bánhidi Ákos szerepe mégiscsak kiemelt. Hogyan tekintetek rájuk?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Nagyon régóta ismerjük Ákost, hiszen amikor elkezdtük ezt a sportágat, akkor velük kezdtük el és fogták végig a kezünket, úgyhogy nagyon sokat jelentenek a mi életünkben és a karrierünkben, szinte mindent nekik köszönhetünk.
Példaképek?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Abszolút példaképek, második szülők is.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Első szülők is. Mindenre megpróbáltak minket megtanítani, hogyan kezeljünk egy versenyszituációt, amit egyszerűen lehetetlen, és ők mégis megtalálják a módját. Ákost is számtalanszor hívtam már fel problémával. Nagyon régen volt egy karambolom, belém jött egy busz, azt sem tudtam, mit kell csinálni, és egyből Ákost hívtam, hiszen rá gondoltam elsőnek, és odajött, segített kitölteni a papírokat is.
Mennyire kemények és mennyire engedékenyek?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Nagyon sokszor függ ez is a helyzettől. Ha látják, hogy egy kicsit fáradtak vagyunk, akkor nyilván odajönnek, és próbálnak úgy beszélni hozzánk, hogy jól van, látjuk, hogy elfáradtál, de azért próbáld meg megcsinálni, de van olyan is, amikor kiordítják a lelküket, és akkor is meg kell csinálni.
Lina a szigorúbb?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Abszolút.
Mindig?
LIU SHAOANG: Igen.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Igen.
Mennyire? Meddig tud elmenni?
LIU SHAOANG: Amikor még Kínában volt edző, akkor tényleg nagyon-nagyon szigorú volt. Manapság már szerintem átvette ezt a kicsit európaibb szokást, egy kicsit engedékenyebb ő is.
Veletek engedékenyebbnek kell lenni, vagy pedig jó a szigor?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Néha azért jó az engedékenység. De nagyon szeretjük a szigort, hiszen könnyen hátra tudnánk dőlni és lazítani. Jó, hogy Lina ilyen kemény és erőskezű, de nagyon jól kiegyenlítik egymást, mert Ákos egy kicsit engedékenyebb. Az évek során azért ő is változott, keményedett egy kicsit...
Van, amikor sok belőlük?
LIU SHAOANG: Nem, én nem érzem.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Soha nem volt olyan, hogy veszekedtünk vagy összeszólalkoztunk volna. Mindig nekik adtunk igazat, és mindig bocsánatot tudtunk kérni.
Ádó, te is? Mert azt olvastam ebben a könyvben, hogy te ritkán kérsz bocsánatot, és akkor se feltétlenül szívesen.
LIU SHAOANG: Nem kérek bocsánatot, ugyanis nincs miért.
Mert mindig megcsinálod, amit mondanak?
LIU SHAOANG: Én abszolút. Én mindig hallgatok az edzőkre. Ők nevelnek minket és ők verik belénk ezt az egészet, hogy ilyen sikeresek legyünk, én ezzel tisztában vagyok, és követem minden egyes szavukat.
A Ferencvároshoz nagyjából hatvan gyermek is átigazolt a Krueger-fivéreken, illetve rajtatok kívül. Mennyire van kapcsolat a fiatalokkal?
LIU SHAOANG: Amikor történt ez az átigazolás, akkor nemcsak kettőnkre gondoltunk, hanem tényleg az egész szakosztályra. Ez egy új kapu nekik is, amelyen új lehetőségek nyílnak majd. Kíváncsian várjuk majd, hogy a Ferencváros milyen támogatást tud majd nekik is nyújtani.
Megnyugtató ez a helyzet így?
LIU SHAOANG: Mindennek megvan a pozitív és a negatív oldala. Most mi is szeretnénk új lehetőségeket kipróbálni, és én abszolút nem mondanám rossznak az MTK-nál töltött két évet, hiszen mikor odakerültünk, akkor nem volt klubunk, és ők fogadtak be minket, nekik is nagyon hálásak vagyunk, de most próbálunk továbblépni, ezért kíváncsiak vagyunk, hogy tudunk majd a jövőben együtt dolgozni a Fradival.
Ádó, neked gipsz van a kezeden a sérülésed után, milyen állapotban vagy?
LIU SHAOANG: Egy hete edzek már vele, és a héten, ha minden jól alakul, akkor leveszik a gipszet, és kapok egy könnyebb merevítőt, amivel elvileg már jégre is tudok lépni. Azon leszek, hogy a srácoknak tudjak segíteni majd a jégen a vb-felkészülésben.
Fáj még a kezed?
LIU SHAOANG: Durván hangzik, hogy hat csavar van a kezemben, de nem fáj.
Sanyi, hogyan kezeltétek ezt a helyzetet?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Nehéz volt ezt a szituációt kezelni. Mióta 2013-ban elkezdtünk világkupázni, nem volt olyan verseny, ahol ne együtt mentünk volna vagy ne egy szobában laktunk volna, úgyhogy hatalmas nagy hiány ez. Ádó futamain sokkal jobban szoktam izgulni, mint a sajátomon, és mindig próbálom úgy támogatni, ahogy csak tudom. Amikor láttam elesni, borzasztó érzés volt, mert én is készültem a futamomra, és pont előttem esett el. Szerencsére jól van, készül tovább, és reméljük, hogy jövőre ott lesz a csapatban. Most a világbajnokságon nézőként ott lesz és támogatni fogja a csapatot.
Száz százalék, hogy nem tudsz versenyezni?
LIU SHAOANG: A doki azt mondta, hogy az lenne a legjobb, ha most pihentetnénk, mert ha ne adj isten, újra kilöknének, esetleg ráesnének, akkor a helyzet rosszabb lenne. Nem az utolsó világbajnokságomra készültem és rengeteg világbajnokságom lesz még a jövőben, nem hiszem, hogy most kockáztatni kellene.
Mekkora a kéz szerepe a rövidpályás gyorskorcsolyában?
LIU SHAOANG: Az a baj, hogy pont a bal kezem tört el, amit a jégre szoktunk letenni.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Meg hát a váltóknál edzéseken tud egy kézzel lökni, amennyire szükség van, de versenyeken, vészhelyzetekben muszáj két kézzel lökni, az a gyorsabb és a legjobb, legpraktikusabb, ezért a váltóban nem is tudna indulni.
Azért a te egyéni versenyzésed sem ugyanolyan, mint amikor ott van Ádó is.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Jóval nehezebb így versenyezni. Ha együtt vagyunk, össze tudunk állítani egy olyan taktikát, amellyel mind a ketten nagyon jól ki tudunk jönni. Az Európa-bajnokságon is 1500 méteren ő segített, 500 méteren én segítettem. Sajnos 1000 méteren előtte kilökték, és nem tudott döntőbe jutni, ott nem is sikerült nyernem.
Félnek tőletek együtt?
LIU SHAOANG: Abszolút, szerintem igen.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Abszolút nagyon. Látszik is az ellenfeleken, hogy tartanak tőlünk.
Mióta ennyire szoros a kötelék köztetek?
LIU SHAOANG: Mindig is ilyen szoros volt.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Apa mindig arra nevelt minket, hogy legyünk jó testvérek, hiszen a nap végén csak a testvéred van ott, akire számíthatsz.
LIU SHAOANG: De nemcsak kettőnk között van ekkora kapcsolat, hanem a család többi tagjával is.
Hogy áll a húgotok a korcsolyázással?
LIU SHAOANG: Ő nagyon-nagyon tehetséges, nagyon szereti csinálni.
A név mennyit számít ilyenkor?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: A név abszolút nem kéne hogy számítson, hiszen nem kell, hogy egy név nyomást tegyen egy 13 éves kislányra, aki tényleg lelkesen csinálja és nagyon szereti. Mi nem azért kezdtünk el rövidpályás gyorskorcsolyázni, mert számtalan olimpiai bajnoki cím volt a sport mögött, hanem mert egy fantasztikus társaságba tudtunk belekeveredni egy fantasztikus sportban, nagyon sok kisgyerek közé, és jól éreztük magunkat. Estünk, keltünk a jégen, ami szerintem minden kisgyereknek az álma.
A családra hogyan hatottak a sikereitek?
LIU SHAOANG: Az életünkben a család mindig is nagy szerepet játszott. Van egy közös családi tetoválásunk is, ami nagyon fontos számunkra. Anyától kezdve apáig mindenkire tudtunk számítani.
Milyen gyakran gondoltok tavaly február 22. óta erre a sikerre? Egyáltalán van-e olyan, hogy hosszabb időre kimegy a fejetekből?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Nagyon sokat gondoltunk rá, számtalanszor tudtuk visszanézni a videót, a váltódöntőt, és annyiszor visszajött ez az emlék, hogy olyan, mintha tegnap lett volna. Az a momentum, az az utolsó három kör, amint Ádó átadja nekem az utolsó két körre a váltást, felejthetetlen élmény lesz. Amit Ádó művelt, az 90 százalékban eldöntötte a váltót. Még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok rá.
Edzésen rivalizáltok néha?
LIU SHAOANG: Abszolút nem. Próbáljuk segíteni egymást.
Liu kontra Liu, ez elképzelhetetlen a fejetekben?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Ki megy először fürdeni, abból szoktak problémák lenni.
LIU SHAOANG: Általában én szoktam.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Sokkal gyorsabb, mert én nagyon szeretek a víz alatt lenni, úgyhogy Ádót mindig előreengedem, de két perc alatt lefürdik.
Mindenki mással lehet rivalizálás?
LIU SHAOANG: Egy-két külföldi versenyzővel szokott bajunk lenni igazából, de csak a pályán.
Azért vannak, akiket nem kedveltek. A könyvben is olvastam, hogy van, akit kifejezetten utál Ádó.
LIU SHAOANG: Nem mondom, hogy utálom, csak nem szívesen versenyzek vele, mert tudom róla, hogy olyan versenyző, aki vagy ki fog lökni, vagy olyan szabálytalanságot fog csinálni, ami nekem nem jó.
Amikor megkezdtétek az új szezont, azt is mondtad, Sanyi, hogy nem volt olyan a motivációd, mint az olimpia előtt.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Nehezen kezdtük el ezt a szezont, nagyon keveset tudtam a nyáron készülni. Rosszul éreztem magamat, nem tudtam magammal mit kezdeni, hiszen elértem 23 évesen életem legnagyobb célját. Nem láttam annak értelmét, hogy felkeljek minden egyes reggel és a jégpályán fagyoskodjak.
Ádó, neked viszont úgy tűnt, nincs ilyen motivációs problémád, az első világkupa-versenyeken egyértelműen látszott, hogy minden korábbinál jobban harapsz.
LIU SHAOANG: Próbáltam nagyon odatenni magamat a felkészülés során, mert kijelentettem az olimpia után, hogy szeretnék Európa- és világbajnok is lenni. Ebből egy már ki van pipálva. Abszolút motiváltnak érzem magam, hisz nagyon sok olyan eredmény van, amit még nem értem el, és nagyon sok olyan dolog van, amit még meg szeretnék mutatni a világnak.
Kellett húzni Sanyit?
LIU SHAOANG: Én nem beszéltem vele erről, hisz tudom, neki kell ilyenkor, hogy egy kicsit magába forduljon és megzuhanjon. Előfordult már vele többször is, hogy egy rossz eredmény után rosszul érezte magát, és ilyenkor kicsit befordul, de utána tudom, hogy fejben összerakja magát, és akkor kezd el nagyon keményen edzeni.
Van olyan, aki akár a családban, akár az edzőstábban a földön tart titeket?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Az edzők is ilyen szerepet játszanak és minden családtagunk, hiszen megtanultuk, milyen érzés embernek lenni, és szeretnénk emberek maradni továbbra is.
A brand egyértelműen látszik, s sokkal több az üzleti megkeresésetek is, ezzel mennyire foglalkoztok?
LIU SHAOANG: Próbáljuk magunkat építeni, hisz az volt a célunk, mikor élsportolók lettünk, hogy minél népszerűbbek és sikeresebbek legyünk az életben is, és az az életcélunk, hogy másokat is motiváljunk a sporttal.
Mennyire cél az, hogy világszinten, elsősorban az ázsiai piacon, Kínában tovább erősödjetek?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Ez is célunk, szeretnénk szupervilágsztárok lenni, és szerintem elég jó irányba haladunk. Most sikerült aláírnunk egy kínai szerződést egy ruhaszponzorral, ami a rövidpályás gyorskorcsolya eddigi legnagyobb szponzori szerződése, és reméljük, hogy ezen az úton majd még több ajtót ki tudunk nyitni, és még több lehetőségünk lesz Ázsiában.
Nem merül fel az, hogy jó lenne nekik, ha kínai színekben versenyeznétek?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Nagyon sokszor megkérdezték már tőlünk ezt, és szeretnék is, hogy menjünk. Nem tudnánk úgy dönteni Ádóval, hiszen Kínában ezerfős országos bajnokságot rendeznek, itthon meg ha vagyunk tízen, akkor az már jónak számít, és jóval egyszerűbb ilyen helyen készülni a versenyekre.
Mennyi időt töltötök Kínában?
LIU SHAOANG: Ez változó, attól függ, mennyi rendezvény vagy megkeresés van, de egy évben minimum egyszer megyünk, hiszen világkupát szoktak rendezni.
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Most az olimpia után többet voltunk. Elmentünk roadshow-zni, csináltunk tévéinterjúkat, szerintem kétszer-háromszor voltunk.
A nyár hogyan zajlik a rövidpályás gyorskorcsolyázóknál?
LIU SHAOANG: Nekünk a nyár a legrosszabb időszakunk, mert akkor kezdődnek el az alapozások, és akkor vannak a legnehezebb edzőtáboraink.
Mikor van pihenő?
LIU SHAOANG: Márciusban.
Csak márciusban?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Igen, március 10-én hazajövünk, és onnantól pihenő, mindenki megy, amerre lát. Április 22-én kell visszajönni, és akkor elkezdünk edzeni egészen novemberig, amikor jönnek a versenyek.
Ádó, mi vár rád?
LIU SHAOANG: Még edzésben vagyok, próbálom tartani a formámat, sajnos jégre még nem tudok lépni, így nekem kicsit hamarabb kezdődik majd a pihenő.
Mivel telik majd ez a szünet?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Tervezgetünk, de van egy tetkóidőpontunk is, lesz majd új tetoválásunk, azt mindenféleképpen szeretnénk. Nagyon sokat szeretnénk pihenni. Sajnos idén nem fog megadatni, hogy tengerparton tudjuk a hasunkat süttetni. Lesznek munkák, tévés forgatások, izgatottan várjuk ezt a pihenő időszakot.
Meddig szeretnétek csinálni ezt a körforgást?
LIU SHAOANG: Nyilván az ember elfárad egy idő után, és lehet, hogy megunja egy kicsit, de nagyon sok olyan sportoló van, aki harmincvalahány éves koráig űzi ezt a sportágat.
Ennyi idős korban el tudjátok magatokat képzelni a jégen aktív versenyzőként?
LIU SHAOLIN SÁNDOR: Én nagyon-nagyon nehezen. Lehet, hogy nem fogom tudni abbahagyni, amikor tényleg meg kell hozni már a döntést. Szerintem az lesz majd a legnehezebb.
LIU SHAOANG: Nekem szerintem még egy bő tíz évem biztos, hogy van. Tényleg szeretem csinálni és szeretek versenyezni, edzeni, ebből áll az életünk. Nem tudom, hogy mit hoz még a jövő.