November 1-től újabb költséggel kell számolniuk azoknak, akik az Európai Unión kívülről rendelnek interneten termékeket, vasárnaptól ugyanis életbe lép az úgynevezett uniós kezelési díj (Union Handling Fee, UHF) – írja a hvg.hu.
Ennek megfelelően az EU-ba érkező, online értékesített áruk után 2 eurót kell fizetni minden különálló árutípus után, függetlenül a termék értékétől.
Az intézkedés a júliusban bevezetett 3 eurós ideiglenes vámteher mellett kifejezetten az olyan, főként Kínából közvetlenül a fogyasztóknak szállító online piacterek üzleti modelljét érintheti, mint a Temu és a Shein, de az AliExpress és más, EU-n kívüli eladókat összefogó platformok is érintettek.
A díjat csomagonként kell megfizetni, és az számít, hogy hány különböző terméktívpus található meg benne.
A két extravám között fontos különbség, hogy a régebb óta alkalmazott a legfeljebb 150 euró értékű küldeményekre vonatkozik, és az áruk vámjogi besorolása szerinti kategóriák alapján számítják fel, míg a november 1-én életbe lépő kéteurós kezelési díj viszont értékhatár nélkül alkalmazandó az EU-n kívülről közvetlenül a fogyasztóknak értékesített és szállított termékekre. Azaz a 150 eurónál drágább termékek sem mentesülnek alóla.
Az Európai Bizottság indoklása szerint az elmúlt években olyan mértékben nőtt meg az EU-ba érkező kis értékű online küldemények száma, hogy a tagállami vámhatóságok számára egyre nagyobb terhet jelent azok feldolgozása, kockázatelemzése és ellenőrzése.
A díj célja, hogy az e-kereskedelem szereplői is hozzájáruljanak ezekhez a költségekhez.
A szabályozás szerint a vámhatóságok nem a végső fogyasztót tekintik elsődleges kötelezettnek, ez viszont nem jelenti azt, hogy a díj ne jelenhetne meg a fogyasztók által fizetett végösszegben, mivel a vállalatok jellemzően beépítik az ilyen költségeket az árba, netán másként hárítják a vásárlókra. A Bizottság tisztviselője szerint, ha a cégek a díjat külön tételként továbbhárítják a fogyasztókra, az érintettek fogyasztóvédelmi hatósághoz fordulhatnak.
A két díj különösen azokra a vállalatokra gyakorolhat nyomást, amelyek nagy mennyiségű, viszonylag olcsó árut küldenek közvetlenül az európai vásárlóknak – ilyen például a Temu és a Shein. A vállalatok számára egy lehetséges alkalmazkodási irány, hogy az egyedi csomagküldés helyett nagyobb mennyiségben importálják az árut az EU-ba, majd európai raktárakból teljesítik a megrendeléseket.
A Bizottság szerint azonban az európai raktárba történő tömeges import nem jelent kibúvót a vámok és az egyéb előírások alól.
Az EU területére behozott termékekre továbbra is vonatkoznak a megfelelő vámok, az áfaszabályok és az uniós termékbiztonsági követelmények. Egy belsős forrás a lapnak elárulta, hogy a nagyobb tételek ellenőrzése bizonyos szempontból hatékonyabb is lehet, mert ha egy terméktípusnál szabálytalanságot találnak, a hatóságok az azonos termékből érkező nagyobb mennyiségeket is célzottabban vizsgálhatják. A Bizottság ugyanakkor nem kívánja előírni, hogy a vállalatok milyen logisztikai modellt válasszanak.
A júliusban bevezetett háromeurós vámteher után a Bizottság adatai szerint több mint 60 százalékkal csökkent az uniós vámrendszerekben regisztrált csomagok száma. Van olyan adat, amely szerint még mindig napi mintegy ötmillió küldemény érkezik. A számokat ugyanakkor óvatosan kell kezelni, mivel nem hivatalos Eurostat-statisztikákból, hanem a tagállami vámhatóságoktól származnak.
A következő nagy lépés az uniós vámügyi adatközpont, a Customs Data Hub létrehozása lesz.
Ennek e-kereskedelmi funkciói 2028-tól fokozatosan lépnek működésbe. A júliusban bevezetett háromeurós ideiglenes vámteher addig marad érvényben – ezt követően a termékekre a szokásos, termékkategóriánként meghatározott vámtételek vonatkoznak majd.
A kéteurós kezelési díj az uniós költségvetés szempontjából hagyományos saját forrásnak minősül: a jelenlegei szabályok szerint a tagállamok a beszedett összeg 25 százalékát tarthatják meg a vámigazgatási költségek fedezésére, a fennmaradó 75 százalék pedig az EU költségvetésébe kerül.
Ennek ellenére az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a tagállamok 2027 végéig a teljes bevételt tarthassák meg, és csak a 2028-ban kezdődő következő többéves pénzügyi keret idején álljon át a rendszer egy olyan modellre, amelyben 10 százalék maradna nemzeti szinten, 90 százalék pedig az uniós büdzsét illetné.