A gazdasági fejlődés történetét füstölgő gyárkéményekkel is el lehet mesélni, de abból kimaradnak a szennyvíztisztítók, a helyreállított élőhelyek és az ózonréteget kímélő találmányok, vagy az egész Földet megvédeni képes űrszondák.
2022. szeptember 26-án a DART űrszonda egyre részletesebb képeket küldött egy kisbolygó felszínéről, majd az ütközés megszakította az adást. Ám itt nem véletlen baleset történt. A NASA szándékosan küldte az űreszközt a Dimorphosnak, hogy megváltoztassa annak mozgását.
A célpont nem fenyegette a Földet, sőt, pontosan azért választották, hogy biztonságos keretek között tesztelhessék a rendszert. A becsapódás nyomán mintegy 33 perccel rövidült a Dimorphosnak a nagyobb társa, a Didymos körüli keringési ideje. Azaz az emberiség képessé vált arra, hogy módosítsa egy kisbolygó pályáját.
Ha egy a Föld számára veszélyes égitestet elég korán észlelünk, akkor akár egy kis pályamódosítás is elegendő lehet ahhoz, hogy az elkerülje bolygónkat. Ehhez azonban távcsövek, számítások, mérnöki tudás, ipari háttér és tartós finanszírozás kell. Azaz fejlődés. Kiváló példa ez arra, hogy a gazdasági növekedés hogyan lehet jó a bolygónknak.
Lehet úgy több értéket termelni, hogy az kevesebb kárral jár?
A gazdasági növekedést könnyű több kitermelt nyersanyaggal, több teherautóval és több füsttel azonosítani. Csakhogy gazdasági teljesítmény egy tisztítómű megépítése, a takarékosabb gyártás kifejlesztése és az élőhelyek helyreállítása is. A környezeti következményt az is meghatározza, hogy miből és hogyan keletkezik a többletérték.
A gazdagodás önmagában nem tisztítja meg a folyókat. Ehhez kutatásra, beruházásokra és következetes szabályozásra van szükség. A hűtőszekrények története pedig azt is megmutatja, hogy ugyanazt a szükségletet egészen eltérő környezeti áron is kielégíthetjük.
Az ózonréteget károsító CFC-ket korábban a hűtőszekrények szigetelőhabjának előállításához is használták. A Montreali Jegyzőkönyv nyomán helyettesítő anyagokra álltak át, és gyártósorokat alakítottak át. Az egyik helyettesítő anyag a ciklopentán volt. Azaz a tudomány fejlődése tette lehetővé, hogy ne kelljen lemondani a hűtött élelmiszerről, de a Föld védőpajzsát se károsítsuk.
Lehet tisztább a gyógyszergyártás?
Egy fájdalomcsillapító környezeti terhe részben már azelőtt eldől, hogy a tabletta dobozba kerülne. Az Ibuprofen korábbi, hatlépéses előállításával szemben a BHC vállalat ipari eljárása három katalitikus lépést alkalmaz. A reakciókat segítő anyagokkal célzottabban alakítják át a kiinduló vegyületeket. Így kevesebb anyag vész el, és a korábbi eljárásra jellemző sós vizes hulladék jelentős részének keletkezését is megelőzik.
A fejlődést ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor egy ügyesebb szabásminta révén ugyanabból a szövetből kevesebb hulladékkal készül el ugyanaz a ruha. A jobb anyaghasznosítás az alapanyaggal és a hulladékkal is takarékoskodhat. Tehát a gazdasági érdek találkozhat a környezetivel. Ettől még az eljárásnak lehet komoly energiaigénye, és veszélyes vegyszerekkel is dolgozhat, azaz a környezeti lábnyom nem fog teljesen eltűnni.
Mi köze a város alatti csöveknek a környezetvédelemhez?
Budapesten kevésbé látványos fordulat történt, a Duna számára mégis kézzelfogható következménnyel. A Fővárosi Vízművek számításai szerint központi szennyvíztisztító belépésével a biológiailag tisztított szennyvíz aránya 50-ről 95 százalékra emelkedett.
A csatornák és átemelők a telepre juttatják a szennyvizet, ahol mikroorganizmusok segítségével csökkentik annak szervesanyag-terhelését. Ehhez építkezés, gépészet, energia és folyamatos munka szükséges, az iszapot pedig külön kezelni kell. A környezetvédelmi eredményt éppen egy olyan szolgáltatás hozza létre, amelynek működtetése maga is gazdasági tevékenység.
Szingapúrban a már kezelt szennyvízből új vízellátási forrást is létrehoztak. A NEWater rendszerben membránokkal szűrik, majd fordított ozmózissal tisztítják a vizet, végül ultraibolya fénnyel fertőtlenítik. Az így előállított víz főként az ipart szolgálja, egy része pedig tározókon és további vízkezelésen keresztül az ivóvízellátást is kiegészítheti.
Az elképzelés már az 1970-es években műszakilag lehetségesnek tűnt, de a költségek és a megbízhatóság akadályozták az alkalmazását. A membrántechnológia javulása után 2003-ban hivatalosan is elindult a NEWater. A tisztításnak van energia- és anyagigénye, de a fejlődés egy korábban nehezen használható lehetőséget működő infrastruktúrává tett.
Hogyan lehet helyrehozni egy lepusztult életteret?
A kínai Lösz-fennsíkon a lejtők eróziója, a túlhasználat és a szegénység egymást erősítette. A helyreállítás során teraszokat építettek, növényzetet telepítettek, és megváltoztatták a földhasználatot, illetve a legeltetést. A Világbank programjelentése szerint az érintett területek növényborítása 17-ről 33 százalékra nőtt.
Virginia partjainál magokat vetettek a sekély tengerbe, majd a megtelepedett tengerifű természetes terjedéssel is bővítette az élőhelyet. Robert Orth és szerzőtársai 2020-as tanulmánya (.pdf) 3612 hektár helyreállt tengerifűmezőről számolt be. A növényzet stabilizálja az üledéket, ezzel javíthatja a fényviszonyokat, és segítheti saját további terjedését.
Az ember itt a természet megújulását indította el kutatással, maggyűjtéssel és terepi munkával. A sikerhez megfelelő vízminőség és hőmérséklet kell, a tengeri hőhullámok pedig a helyreállított mezőket is károsíthatják.
Elég tehát a következő találmányra várnunk?
A tisztább technológia előnyét természetesen bőven ellensúlyozhatja a nagyobb fogyasztás. És a szennyező termelés külföldre költöztetése sem javítja önmagában a világ környezeti állapotát. A tényleges eredményhez a teljes terhelést kell mérni, beleértve az új megoldások energia- és anyagigényét. A technológiát alkalmazni is kell, amihez pénz, megfelelő ösztönzők és működő intézmények szükségesek.
A DART előtt nem volt teljes léptékű tapasztalatunk a kisbolygók eltérítéséről, azóta viszont egy már kipróbált lehetőség áll rendelkezésünkre. A földi példák ugyanilyen változtatási képességről szólnak. A növekedés önmagában természetesen nem környezetbarát. Ám megfelelő szabályozással elérhető, hogy a jövőben ez a két fogalom szinte szinonimává váljon.
A cikk szerzője Sebestyén Géza közgazdász, egyetemi docens