A vezérigazgatók érdekes hatással vannak a cég értékére. Az S&P 1500 vállalatainál a cégérték átlagosan több mint egy évtizeden át együtt nőtt a vezető szolgálati idejével, majd nagyjából a 14. év után a kapcsolat megfordult. François Brochet, Peter Limbach, Markus Schmid és Meik Scholz-Daneshgari 2021-es tanulmánya (.pdf) azt üzeni, hogy a tapasztalatnak egyszerre van hozama és amortizációja.
A fenti eredmény azért is érdekes, mert a modern menedzsmentkultúra gyakran a változást jutalmazza. Az új főnök, új stratégia, új szervezeti ábra, új mérőszámok jellemzően bizalmat kapnak. Xian Cao, Junyon Im és Imran Syed 2021-es metaelemzése azonban 385 tanulmány és 1 029 602 megfigyelés alapján átlagosan pozitív kapcsolatot talált a vezérigazgató hivatali ideje és a pénzügyi teljesítmény között.
A bizonytalanság ára
Országoknál még látványosabb a statisztikai kapcsolat. Ari Aisen és Francisco José Veiga 2013-as tanulmánya 169 ország 1960 és 2004 közötti adatait vizsgálta, és azt találta, hogy egy váratlan kabinetváltás 2,39 százalékponttal alacsonyabb egy főre jutó reál-GDP-növekedéssel társult. A becsült hatás több mint fele a teljes tényezőtermelékenység lassulásán keresztül jelentkezett.
Alberto Alesina, Sule Özler, Nouriel Roubini és Phillip Swagel 1996-os kutatása 113 ország 1950-1982 közötti adataiban hasonló mintát talált. Ahol nagyobb volt a kormány bukásának valószínűsége, ott alacsonyabb volt az egy főre jutó GDP növekedése. A szerzők ráadásul a növekedést és a politikai instabilitást együtt modellezték, mert nyilvánvaló a fordított okság veszélye: nemcsak a vezetőváltás ronthatja a gazdaságot, hanem egy válság is könnyen elsodorhatja a vezetőt.
A folytonosság egyik legkézzelfoghatóbb haszna az, hogy csökkentheti a kivárás ösztönzését. Scott R. Baker, Nicholas Bloom és Steven J. Davis 2016-os kutatása (.pdf) 12 000 újságcikk kézi ellenőrzésével épített gazdaságpolitikai bizonytalansági indexet, és azt találta, hogy a magasabb bizonytalanság a politikaérzékeny ágazatokban alacsonyabb beruházással és foglalkoztatással járt együtt. Ezzel párhuzamosan 12 nagy gazdaság adataiban a bizonytalansági sokkokat a beruházás, a kibocsátás és a foglalkoztatás gyengülése követte.
A kontinuitás haszna
A stabil vezetés előnyének legjobb magyarázata nem a tekintély, hanem a learning-by-doing, vagyis a munkavégzés közbeni tanulás. Egy vezetőnek idő kell ahhoz, hogy megtudja, mely adatok megbízhatók, kik mondanak rossz hírt is, mely beruházások ígéretesek, és hol rejtőzik a szervezetben az a tudás, amely egy újonnan érkező számára hónapokig vagy évekig láthatatlan.
Az Apple története világosan mutatja, hogyan működik mindez a gyakorlatban. 1997-ben a vállalat 7,1 milliárd dollár árbevétel mellett 1,0 milliárdos nettó veszteséget jelentett, 2011-re viszont 108,2 milliárd dollár árbevételt és 25,9 milliárd dollár nettó profitot ért el.
Steve Jobs második korszakában az iMacet az iPod és az iTunes, majd az iPhone, az App Store és az iPad követte. Vagyis nem egyetlen nagy dobás, hanem egymásra épülő döntések sora alakította át a céget, mielőtt Jobs 2011 augusztusában lemondott a vezérigazgatói posztról.
A Microsoft még érdekesebb példa, mert itt a kontinuitás nem a régi stratégia konzerválását jelentette. Satya Nadella 2014. február 4-én lett vezérigazgató. A Microsoft 2014-es pénzügyi évében 86,8 milliárd dollár árbevételt és 27,8 milliárd működési eredményt ért el, a 2026-os pénzügyi évben pedig már 331,8 milliárd dollár bevételt és 155,2 milliárd működési eredményt jelentett. Eközben a vállalat a felhő, az előfizetéses szoftverek, a nyílt forráskódú ökoszisztéma és a mesterséges intelligencia felé is jelentősen átrendeződött.
Országok esetében nagyon hasonló folyamatokat láthatunk. Lee Kuan Yew 1959. június 5-től 1990. november 27-ig, több mint 31 éven át volt Szingapúr miniszterelnöke. 1960 és 1986 között pedig az egy főre jutó GDP átlagosan évi 7,7 százalékkal nőtt. Természetesen a stabil politikai erőtér mellett komoly szerepe volt ebben a külföldi működő tőkének, a kereskedelmi nyitásnak, az oktatásnak, a lakáspolitikának és az intézményépítésnek is.
Japán politikai stabilitással ellensúlyozta a vezetői fluktuációt. 1955 és 1973 között Hatoyama Icsirótól Tanaka Kakueiig hat miniszterelnök követte egymást. A személyek változtak, de az 1955-ben kialakult politikai rendszer és a fejlesztő állam számos gazdaságpolitikai alapvonása tartós maradt, vagyis a stratégiai memória túlélhette a vezetőcseréket.
Olaszország azonban érdekes ellenpéldát mutat. A politikai instabilitásáról ismert országban 1950 és 1973 között a GNP évi 6,8 százalékkal, az egy főre jutó GDP pedig 4,8 százalékkal nőtt. Vagyis kabinetek cserélődhetnek úgy is, hogy a vállalatok, a közigazgatás, a pénzügyi rendszer és az iparpolitika bizonyos részei közben megőrzik a folytonosságot.
Megromló tapasztalat
A kontinuitásnak előnyei azért csökkenhetnek idővel, mert a vezető nemcsak tudást halmoz fel, hanem világképet is. Andrew D. Henderson, Danny Miller és Donald C. Hambrick 2006-os kutatásában 98 élelmiszeripari és 228 számítógépipari vezérigazgatót vizsgált. A stabilabb élelmiszeriparban a teljesítmény hosszú ideig javult a hivatali idővel, és csak 10-15 év után látszott romlás. Ám a gyorsan változó számítógépiparban a vezetők pályájuk elején teljesítettek a legjobban, majd az eredményesség fokozatosan csökkent.
Ez ad értelmet a körülbelül 14 éves fordulópontnak is, amelyet François Brochet és szerzőtársai cikk elején említett tanulmánya talált. A kutatás szerint dinamikusabb iparágakban, kevésbé alkalmazkodó vezetőknél és nehezebben működő vezetői munkaerőpiacon korábban divergálhat a vezető és a vállalat illeszkedése.
A stabilitásnak tehát van hozama, de van amortizációja is. Időt ad a tanulásra, a kapcsolati tőke felépítésére és a hosszú megtérülésű döntések végrehajtására. Ám közben évről évre nőhet a merevség, a csoportgondolkodás és az elavult feltételezések kockázata. A legsikeresebb rendszer ezért az, amely stratégiai memóriát épít, illetve tesz azért, hogy a vezető tudása gyorsabban gyarapodjon, mint ahogyan a körülötte lévő világ megváltozik.
A cikk szerzője Sebestyén Géza közgazdász, egyetemi docens