Képzeljünk el két egyforma lakást. Az egyikben szigetelik a falakat, korszerűsítik a fűtést, és továbbra is 21 Celsius-fokot tartanak, a másikban semmi sem változik, csak 19 fokra tekerik le a termosztátot. Bár mindkettő kevesebb gázt fogyaszt, mégsem ugyanaz az életérzés a két esetben. Az első ugyanis ugyanazt a meleget állítja elő kevesebb energiából, a második egyszerűen kevesebb meleget vásárol.
Nagyjából ez a különbség bújik meg Európa látványos gázmegtakarítása mögött is. Az Európai Unió éves földgázfogyasztása a 2021-es mintegy 412-415 milliárd köbméterről 2023-ra körülbelül 330 milliárdra zuhant, majd 2025-re 339 milliárdra kapaszkodott vissza. Vagyis négy év alatt nagyjából 18 százalékos a csökkenés.
A fogyasztáscsökkenés háttere
Az International Energy Agency 2023-as elemzése szerint az EU gázkereslete 2022-ben egyetlen év alatt 55 milliárd köbméterrel, azaz 13 százalékkal esett. Ez az unió történetének legnagyobb éves visszaesése volt. A döntés persze nem volt önkéntes, az Ukrajna elleni orosz invázió után közvetlenül gyorsan kellett csökkenteni a keresletet ahhoz, hogy Európa elkerülje a fizikai gázhiányt.
A sebesség azonban önmagában elárul valamit a csökkentés módjáról. Néhány hónap alatt nem lehet több százmillió épületet szigetelni és komplett iparágakat korszerűsíteni. 2022 augusztusa és 2023 decembere között az EU a megelőző öt év átlagához képest összesen 101 milliárd köbméterrel, 18 százalékkal mérsékelte a gázkeresletét, de ebben a beruházások mellett az időjárás, a takarékosság és a termelés visszaesése is benne volt.
A leglátványosabban az épületek példája mutatja ezt. Az IEA fent idézett cikkének számítása szerint a lakó- és kereskedelmi épületek 2022-ben körülbelül 28 milliárd köbméterrel kevesebb gázt használtak, ám ebből akár 18 milliárdot, vagyis majdnem kétharmadot egyszerűen az magyarázhatott, hogy a fűtési foknapok száma 12 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2021-ben.
Az időjárás után a második nagy tétel sem egy új technológia volt, hanem az emberi viselkedés. Az intelligens termosztátok adatai átlagosan mintegy 0,6 Celsius-fokos hőmérséklet-csökkentést mutattak. A magatartási változások, az alacsonyabb komfort, az energiaszegénység és a más tüzelőanyagokra váltás együtt legalább 7 milliárd köbméterrel csökkentették az EU gázkeresletét. Eközben az épületkorszerűsítés, a kazáncsere és a hőszivattyúk hatása körülbelül 3,5 milliárd köbméter volt.
Ez utóbbi valódi, tartós és fenntartható kereslet-mérséklést jelent. 2022-ben mintegy 2,8 millió hőszivattyút telepítettek Európában, ami az IEA becslése szerint önmagában körülbelül 1,4 milliárd köbméter gázt váltott ki. A 28 milliárd köbméteres épületpiaci visszaesésből azonban ez csak nagyjából minden nyolcadik köbmétert jelenti. Azaz a hatékonyság növekedésének hatása minimális volt.
Hatékonyságnövekedés helyett termeléscsökkenés
Az iparban még élesebben látszik a különbség megtakarítás és hatékonyság között. Az ipari gázfogyasztás 2022-ben mintegy 25 milliárd köbméterrel, körülbelül 25 százalékkal esett, és az IEA becslése szerint ebből nagyjából 13 milliárd köbmétert a termelés visszafogása és az üzemleállások, további 7 milliárdot pedig a gáz olajjal való helyettesítése adott.
2022 augusztusában az európai ammóniagyártó kapacitás mintegy 70 százaléka állt, októberben pedig még mindig körülbelül 40 százalék maradt üzemen kívül. Az acél- és alumíniumtermelés az év első tíz hónapjában nagyjából 10 százalékkal csökkent, vagyis a kisebb gázszámla mögött sok esetben nem ugyanakkora kibocsátás hatékonyabb előállítása, hanem egyszerűen kevesebb termék állt.
A történet ráadásul nem ér véget az európai határon. Az Európai Központi Bank 2023-as elemzése szerint az energiasokk 2021 szeptembere és 2022 szeptembere között körülbelül 2 százalékkal csökkentette az euróövezet ipari termelését, miközben a nem energetikai import mintegy 1,4 százalékkal nőtt.
Az energiaintenzív ágazatokban az import és a belföldi termelés aránya 2022-ben hozzávetőleg 11 százalékkal erősebben emelkedett, mint a kevésbé energiaigényes szektorokban. Ha egy európai ammóniagyár bezár, majd ugyanazt az ammóniát külföldről hozzuk be, az EU gázstatisztikája látványosan javulhat, miközben a termék előállításához szükséges energiafogyasztás egy része csak más országba költözik.
Ami megmarad
A másik oldalon viszont olyan változások is történtek, amelyek nem a komfort vagy a termelés feladásából származnak. Az IEA fent említett elemzése szerint a szél- és napenergia 2022-es bővülése önmagában körülbelül 11 milliárd köbméternyi gáz elégetését előzte meg az áramtermelésben (bár ezt abban az évben részben ellensúlyozta a francia atomerőművek gyenge rendelkezésre állása és az európai vízenergia rossz teljesítménye).
A következő évek ezért egyfajta természetes kísérletet hoztak. Ahogy az árak enyhültek, kiderült, mi hogyan tért vissza a korábbi fogyasztásból. Az Európai Bizottság 2026-ban közzétett jelentése szerint a fogyasztás 2024-ben 332, 2025-ben 339 milliárd köbméter volt, utóbbi év 2 százalékos növekedéséhez pedig a fűtési kereslet emelkedése és a gázerőművek 13 százalékkal nagyobb felhasználása is hozzájárult.
A visszapattanás ellenére nem tértünk vissza a 2021-es fogyasztási szintekre. 2025-ben mintegy 74 milliárd köbméterrel kevesebb gázt használtuk fel. Ennek a résnek nincs egységes, hivatalos EU-s felbontása, de a fentiek alapján a szűken vett műszaki hatékonyság valószínűleg csak a különbség kisebb részét magyarázza, míg a villamosítás, a hőszivattyúk és a megújulóbb áramtermelés együtt már jóval nagyobb tartós hatást adhattak.
A kontinens egyszerre korszerűsített, váltott tüzelőanyagot, termelt több megújuló energiát, tekerte lejjebb a termosztátokat, fogta vissza egyes gyárak kibocsátását, és helyezte legalább részben külföldre bizonyos energiaigényes termékek előállítását.
Tény, hogy Európa rendkívül rövid idő alatt csökkentette gázfüggőségét, és a 2021-es több mint 410 milliárd köbméteres fogyasztási szinthez képest 2025-ben is közel ötödével kevesebb gázt használt. De a győzelmi jelentést majd csak akkor írhatjuk meg, ha ezt nem hidegebb lakásokkal és lecsavart gyárakkal, hanem ugyanakkora jólét és termelés mellett tudjuk elérni.
A cikk szerzője Sebestyén Géza, a BCE egyetemi docense, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője