2002 tavaszán a londoni City egyik elegáns tárgyalójában a Balfour Beatty vezetői olyan döntést készítettek elő, amelyet sokan eretnekségnek tartottak. A brit építőipar büszkesége, amely autópályákat, repülőtereket és erőműveket húzott fel szerte a világon, évtizedek óta a londoni értéktőzsde prémium kategóriájának dísze volt. Mégis, a menedzsment úgy vélte, hogy ez a klubtagság túl sokba kerül. Nem botrány, nem csőd és nem is válság hajtotta a lépést. A cég virágzott, nyereséges volt, de a szigorodó jelentéstételi és vállalatirányítási követelmények (a Cadbury- és Hampel-jelentések szellemében) egyre több pénzt és figyelmet kötöttek le.
A Balfour Beatty vezetői a prémium státusz presztízsét úgy érezték, drágán fizetik. Kevés új befektetőt vonzott, hiszen a részvények többsége amúgy is a hosszú távú befektetők kezében volt. A vállalat így stratégiát váltott. A bürokráciát hátrahagyva inkább a főtevékenységre (utakra, vasutakra, erőművekre) összpontosított. A döntést a részvényesek elé vitték, akik (a piac meglepetésére) nagy többséggel támogatták a kilépést a prémium kategóriából. A részvényárfolyam szinte rezzenéstelen maradt. A pénzügyi sajtó csak ennyit jegyzett meg: csöndes távozás az elitklubból.
A kilépés után a Balfour Beatty még gyorsabb terjeszkedésbe kezdett, különösen az Egyesült Államokban. A történet azóta is tankönyvi példa arra, hogy néha a presztízs aranyláncai nehezebbek, mint gondolnánk.
Négy magyar dilemma
E húsz évvel ezelőtti londoni történet ma Budapesten is időszerű. A Budapesti Értéktőzsde legutóbbi, 2025 szeptemberében közzétett felülvizsgálata figyelmeztető jelzést adott. Négy magyar nagyvállalat, a 4iG, a Duna House, az MBH Jelzálogbank és a Zwack nem felel meg a prémium kategória új, szigorúbb feltételeinek. A cégek a 25 százalékos közkézhányad követelményt sértik, azaz a részvényeik kevesebb mint negyede vásárolható szabadon (a többi hosszú távú befektetők kezében van). De nem kerül sor azonnali lefokozásra, a vállalatok türelmi időt kaptak 2026 márciusáig.
A Zwack számára ez nem ismeretlen helyzet. 2013-ban már egyszer kiesett a prémium kategóriából, mert két egymást követő felülvizsgálatkor nem érte el a szükséges forgalmat és kapitalizációt. Komoly következménye nem volt a lépésnek. A cég ikonikus márkaként továbbra is stabil maradt. Most pedig újra szembenéz a kérdéssel, harcoljon-e a kitüntető státuszért, vagy vállalja a kevésbé fényes, de egyszerűbb standard kategóriát.
A dilemma tehát a következő: vajon tényleg az a legjobb ezeknek a cégeknek, ha minden áron megtartják a prémium státuszt? A címke nem pusztán dekoráció. Magasabb transzparenciát, szigorúbb vállalatirányítási elvárásokat, nagyobb likviditást, indextagságot jelenthet. De ez mind több költséget és lekötött erőforrást is jelent. Külön csapatok a jelentésekhez, drága tanácsadók, szigorúbb szabályok.
A dilemma forrása tehát a közkézhányad. Ha ez túl alacsony, a cég könnyen kikerül a nagy nemzetközi indexekből, s ezzel elveszítheti a passzív alapok keresletét, ez pedig növelheti a tőkeköltséget.
A problémára természetesen többféle gyógymód is létezik. Az alábbiakban hét ilyet is bemutatok. Fontos azonban látni, hogy mindegyik hordozhat üzenetet is a piac felé.
1. Nagybefektetők eladásai
A legkézenfekvőbb út, ha a fő tulajdonosok (alapítók, állam, nagy intézményi befektetők) eladnak a részesedésükből. Így az eddig a piactól elzárt papírok újra forogni fognak, növelve a közkézhányadot. 2019-ben a SoftBank 11 milliárd dollárnyi Alibaba-részvényt adott el, a fenti logika alapján.
2. Részvénykibocsátás
A cégek friss részvényeket is kibocsáthatnak, így tőkét vonnak be és növelik a közkézhányadot. A Tesla 2020-ban ötmilliárd dollárnyi részvényt bocsátott ki, ami nemcsak a forgalmat növelte, hanem megerősítette a mérleget is. Nem lényegtelen szempont persze, hogy egy ilyen lépés hígítja a meglévő tulajdonosok részesedését.
3. Lock-up vége
A tőzsdei bevezetés után egyes részvényesek gyakran hónapokig nem adhatják el a papírjaikat. Ha ez az oka az alacsony közkézhányadnak, akkor a határidő lejárta megoldja a problémát. Ez történt a Facebookkal 2012-ben, amikor a lock-up lejártával 271 millió új részvény került piacra, hirtelen megnövelve a likviditást – igaz, rövid távon volatilitást is hozott.
4. Elsőbbségi részvények átváltása
Ha a tulajdonosoknál lévő, nem szabadon forgó részvényeket (például elsőbbségi vagy külön szavazatú osztályokat) közönséges, forgalomképes részvényekké alakítják, az ugyancsak növeli a közkézhányadot. A Hyundai Motor például a 2000-es években fokozatosan csökkentette a nem kereskedhető részvények arányát, ezzel növelve a likviditást.
5. Állami privatizáció
Az állam is csökkentheti tulajdonrészét, ezzel forgalomba hozva a korábban zárt tulajdoni hányadot. A Saudi Aramco az IPO után évek alatt növelte a közkézhányadot kormányzati részvényértékesítésekkel, ami új befektetőket is vonzott.
6. Visszavásárolt részvények értékesítése
A cég által korábban megvásárolt saját részvények ismételt piacra juttatása is növeli a közkézhányadot. A General Motors a 2010-es években is így bővítette a likviditást.
7. Kereszttulajdonlások feloldása
Egyes cégek kölcsönösen birtokolják egymás részvényeit, ezáltal nyújtva védelmet az ellenséges felvásárlások ellen. Ezen befektetések eladása is növeli a közkézhányadot. A Renault 2023-ban csökkentette régi Nissan-részesedését, így növelve a japán autógyártó közkézhányadát.
A döntés ára és értéke
A következő hónapokban tehát a négy magyar cég vezetőinek fel kell tenniük a kérdést: mennyit ér számukra a prémium címke? Egyeseknek ez segítség lehet a tőkebevonásnál. Másoknak viszont csak egy csillogó kitűző, melynek meglehetősen borsos tud lenni az ára.
A Balfour Beatty története és a Zwack korábbi esete arra figyelmeztet, hogy a presztízs és a szabályok betartásának terhe között finom egyensúly van. A döntést pedig érdemes a stratégiai szempontok figyelembevételével meghozni.
A tőzsde világa néha olyan, mint egy nagy színház. A reflektorfényben a prémium papírok, míg a standard részvényekre kisebb figyelem jut. Nem mindenkinek van azonban szüksége a rivaldafényre. Van, aki a kissé kieső standard színpadon jobb előadást tud tartani, mert ott kevesebb a protokoll, és szabadabb a döntéshozatal.
A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense