A lap megállapítása szerint a legpontosabb kutatást a Gemini 2.5 Flash, Deep Research opcióval kapták. Az AI 16 oldalas elemzést készített számukra.
Ami fontos, hogy az alábbi szempontokat adták meg a mesterséges intelligenciának. A parancsokat (mély)kutatás módban tették föl. Alap információként azt közölték az AI-rendszerekkel, hogy a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek minőségét fenntarthatósággal és méltányossággal jellemezhetjük.
A fenntarthatóság a hosszú távú finanszírozhatóságot, a bevételek és a kiadások egyensúlyát jelenti.
A méltányosság pedig két dolgot takar: ha nem is arányosságot, de összhangot a járulékok és a nyugdíjak között, illetve a hátrányos helyzetűek pozitív diszkriminációját.
Azt kértük, hogy e hármas követelményrendszert vegyék figyelembe a szabályok kidolgozásában és a rendszerre jellemző paraméterek mértékének megállapításakor.
Arányosság
Az arányosságról szólva az AI javasolta a visszatérést a 2000 és 2009 közti vegyes ár-bér indexálásra. Például, 2024-ben az átlagos nettó keresetek 13,2 százalékkal nőttek, míg az infláció 3,7% volt, ezért első közelítésben a 2025-ben induló nyugdíjak reálértékben 9,1%-kal emelkednek a 2024-esekhez képest, miközben a régebben megállapított nyugdíjak reálértékben változatlanok maradtak.
A tanulmány részletesen foglalkozott a Nők40-nel, amely 2011 óta minden olyan nőnek, akinek a vonatkozó jogviszonya elérte a 40 évet, korhatár alatt is levonás nélküli nyugdíjba vonulást tesz lehetővé. Hangsúlyozta az intézkedés ellentmondásosságát: egyrészt több évi korkedvezménnyel jutalmazza a jogosultakat, másrészt a valorizálás kikapcsolásával megállítja az induló nyugdíjak növekedését.
A szolidaritást vizsgálva kiegészítő vagy alapnyugdíj bevezetését javasolta.
A tanulmány külön foglalkozik a 2022-ben visszavezetett 13. havi nyugdíjjal, és (hivatkozás nélkül) átveszi az OECD 2024-es tanulmányának javaslatát:
a mindenkori átlagnyugdíj legyen a különnyugdíj maximuma.
Fenntarthatóság
A fenntarthatósági kérdésekről szólva nagyon pozitívan értékelte az 1998 és 2010 közötti kötelező magánnyugdíjpillér működését, és nagyon negatívan az államosítás bizalomrontó hatását.
A tanulmány javasolja az átláthatóság és a kiszámíthatóság megteremtését, eszközként említette a több országban alkalmazott pontrendszert. (Ebben a bonyolult valorizálási képletek helyett az éves pontszámot, az éves egyéni keresetek és az átlagkereset hányadosát veszik, s ezek összege az életpontszám.)
Kritika
A lap munkatársai azonban több elmarasztaló megjegyzést is tesznek a tanulmánnyal kapcsolatban. Az egyik, hogy "már a Kádár-rendszerben sem vált be a tanulmány által javasolt sávos emelés: akkor a 2 százalékos arányos emelést fix összegű emelés egészítette ki – hosszú távon nivellálva a nyugdíjakat. Más kérdés, hogy átmenetileg, az élelmiszerárak mostani elszabadulása miatt néhány évig lehetne progresszív nyugdíjemeléssel kísérletezni".
„Mindent bele” alapon a tanulmány a gyermeknevelést a nyugdíjakban is figyelembe venné.
A másik fontos pontatlanság, hogy "a vegyes indexáláshoz való visszatérés éves költsége nem néhány tíz, hanem néhány száz milliárd forint".
Összegzésükből egy mondatot ragadunk ki. A szaklap munkatársai szerint "hasznos lenne, ha mind a kormány, mind az ellenzék használná az AI-t, mielőtt felelőtlen intézkedéseket hoznak vagy javasolnak".