79 évvel ezelőtt, 1946 augusztus elsején vezették be a forintot Magyarországon, leváltva a hiperinfláció sújtotta pengőt. A névválasztás nem véletlenül esett a forintra, hiszen 1325-ben is az egyre kaotikusabb politikai és gazdasági viszonyok megszilárdítása érdekében döntött úgy Károly Róbert, hogy új pénzt, aranyforintot veret. A 700 évvel ezelőtti döntés jónak bizonyult, stabil fizetőeszköz jött létre, nem mellesleg a Magyar Királyság – a bányareformnak köszönhetően – két évszázadra a korabeli Európa arany.nagyhatalmává vált.
Az 1300-as évek végének bőségéről még csak nem is álmodhattak a háború utáni Magyarországon: 1946-ban az új magyar forint verő szerszámaihoz a hiányzó alapanyagokat a kilőtt német harckocsik tengelyeiből nyerték ki, a fémpénzekhez szükséges alumíniumot pedig szakadt távvezetékekből biztosították. Így született meg az új magyar forint – szó szerint a romokból.
„Nemcsak a forint volt az egyetlen elnevezés, amely felmerült 1946-ban, hanem például a máriás is, mert nagyon sokáig Szűz Mária képe meghatározó volt a magyar érméken, de felmerült például a turul, a bertás vagy a turán is, sőt a tallér is nagyon sokáig versenyben volt” – mondta Bódai Dalma, és hozzátette, a szakirodalmi hagyomány szerint 1325-ben bevezetett, a Károly Róbert-féle aranyforint annyira jó emlékű és meghatározó volt évszázadokon keresztül Európa-szerte, hogy végül a forint elnevezésre esett a választás.
A muzeológus felidézte, hogy Károly Róbert firenzei mintára vezette be az aranyforintot, Firenzében 1252-ben kezdét el a magyarul forintnak nevezett aranypénzt verni. Károly Róbert pénzügyi reformjával az Árpád-ház utolsó évtizedeinek nagyon zavaros politikai időszakán túllépett Magyarország, és ismét bekapcsolódott az európai és a távolsági kereskedelem vérkeringésébe – magyarázta a Pénzmúzeum m unkatársa, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar aranyforinton is Firenze város védőszentje, Keresztelő Szent János, illetve a firenzei liliom jelent meg, és csak Károly Róbert fia, Nagy Lajos cserélte le több lépcsőben Szent Lászlóra és a magyar címerre, és így alakult ki a középkori Magyar Királyságra jellemző aranypénz éremképe.
Bódai Dalma elmondta, Károly Róbert pénzügyi reformjának a bányareform volt az alapja, a földtulajdonosokat érdekeltté tette a kiaknázásban, ugyanis tizedet, illetve nyolcadot kellett beszolgáltatni a királynak, a többivel a földesúr rendelkezhetett. „A középkori Magyarország jó pár évtizeden keresztül Európa nemesfém-kitermelésének a nagy részét adta, főleg a Körmöcbánya környékén virágzott az aranybányászat” – mondta.
A következő átfogó reform Mátyás király nevéhez köthető: 1467-ben, hogy a korábbi pénzrontást megállítsa, megváltoztatta az éremképet, ekkor kerül rá a Madonna-ábrázolás, az 1470-es évektől ténylegesen forogtak a máriás aranyforintok. Arra is felhívta a szakember a figyelmet, hogy a most forgalomba lévő 500-as bankjegy alján van egy II. Rákóczi Ferenc által kibocsátott érem, és azon is Madonna-ábrázolás látható, Szűz Mária a karjában tartja a kis Jézust. Az is érdekesség, hogy 1848-ban V. Ferdinánd bocsátotta ki az első magyar nyelvű érmét, és azon még Mária-ábrázolás látható.
Az 1946. augusztus elsején kibocsátott új forint alapja a második világháborúban kimentett jegybanki aranykészlet volt, a nagyjából harminc tonna arany tette lehetővé a váltást, és egészen 1982-ig aranyalapú volt a magyar fizetőeszköz. 1946-ban csak két bankjegycímletet bocsátottak ki: 10 és 100 forintost. „Ennek a két bankjegynek az az érdekessége, hogy a 10 forintoson Pfeffer Mihály látható, aki gépmester volt a bankjegynyomdában, a 100 forintoson pedig Várszegi Gizella, aki nyomdai berakó volt. Egy munkás férfit és nőt jelenítettek meg, a nyomda dolgozói álltak modellt, aztán persze lecserélték ezeket a bankjegyképeket, és a 10 forintoson már Petőfi Sándor, 100 forintoson később Kossuth Lajos jelent meg” – mondta a muzeológus.
1946-ban bocsátottak ki nagyon magas ezüsttartalommal 5 forintost Kossuth Lajos ábrázolásával, és a peremén rá volt írva, hogy A munka a nemzeti jólét alapja. Bódai Dalma elmondta, hogy ezzel is az volt a cél, hogy bizalmat keltsenek az új fizetőeszköz iránt. Ez az 5 forintos nagyon rövid ideig volt forgalomban, mert megugrott a nemesfém ára a világháború után, ezért kisebb ezüsttartalommal bocsátották ki. Egyébként érdekesség, hogy a rendszerváltás után, 1992-ben is bocsátottak ki magas ezüsttartalmú 200 forintost, a Lánchíd, illetve a Nemzeti Bank épülete van rajta.
Pénzmúzeumban az elmúlt hétszáz év forintjai közül szinte mind megtalálható, még Károly Róbert 1325-ben kibocsátott aranyforintjából is van kettő az állandó kiállításon, és láthatók sorban a középkori aranyforintok, valamint az 1946-ban kibocsátott forintok is. A kiállításon csaknem kétezer műtárgy látható, egy hatalmas numizmatikai falon több mint 9 méter hosszú vitrinben tekinthetők meg a Magyarország korábbi fizetőeszközei.