Az ok egyszerű: alacsony volt a fogyasztás, miközben jelentős mennyiségű zöldáram termelődött Európában, márpedig a villamosenergia-hálózatban a betáplálás és a felhasználás egyensúlyát mindig meg kell tartani.
Ám egy atomerőmű termelése nem igazán rugalmas, adódik hát a kérdés: miért kellett épp ezt visszafogni, majd ismét felpörgetni?
Erre a kérdésre ad választ a Portfolio cikke. Ebből kiderül, hogy - a villamosenergia-rendszer zavartalan működéséért felelős MAVIR ZRt. és az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. honlapjának tanúsága szerint - az elmúlt karácsonyi-újévi időszakban több mint tucatnyi leterhelést hajtottak végre a paksi blokkokon, akár egyszerre több egységen is, melyek hatására egy időben akár 300 MW-tal, közel 15 százalékkal is csökkent a 2059 MW névleges (elektromos) teljesítményű erőmű termelése, akár közel nyolcórás időtartamra is. Erre a villamosenergia-rendszer zavartalan működtetése miatt volt szükség, a fent említett egyensúly megtartása érdekében. Adott esetben a termelőket kérhetik többlet előállítására vagy a fogyasztókat az áramvételezés csökkentésére, de most ennek fordítottja állt elő.
Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a MAVIR különféle szabályozási tartalékokat vásárol a piaci partnerektől, vagyis az erőművek üzemeltetőitől: az esetleges forráshiányra való felkészülés érdekében mozgósítható plusz termelési kapacitást köt le, amelyet a termelés vagy az import nem tervezett csökkenése esetén bekapcsolva pótolhatja a kieső energiát, míg az esetleges forrástöbblet jelentette probléma megoldása érdekében olyan termelési kapacitást köt le, amelyet szükség esetén lekapcsolva vonhatja ki a felesleges energiamennyiséget a rendszerből. A beavatkozás mértéke nem ritkán a több 100 MW-ot is eléri.
Az országokat egyre szorosabban integráló európai villamosenergia-rendszerben az ilyen időszakok rendszerint azzal járnak, hogy bár az adott ország bizonyos mértékig maga is leszabályozza átmenetileg feleslegessé váló egyéb kapacitásait, a többlet zöldáram jelentős része exportra megy. Ilyenkor a kínálat megugrása a korlátozott kereslet mellett az azonnali villamosenergia-piaci árak csökkenését is maga után vonja,
az egyes országoknak pedig gyakran megéri akár saját forrásaikat is leszabályozva növelni a máshol megtermelt olcsó import zöldáram arányát az ellátásban.
Ez azzal járhat, hogy a helyi alacsony karbonkibocsátású források (naperőművek, atomerőmű) termelését is mérsékelni kell, miközben látszólag a gázos és szenes kapacitások termelése is tovább csökkenthető lenne.
Ráadásul a karbonszegény termelés költsége alacsonyabb is, mint utóbbiaké; a paksi áram 12 forint/kWh körüli önköltsége még az olcsó napenergiáénál is kisebb (összevetésül, a legutóbbi Metár-tenderen a legjobb ajánlati ár 23,90 forint/kWh volt).
Vagyis, bár a technológiai, anyagi és klímavédelmi szempontok látszólag ellene szólnak, feltételezhető, hogy a Paksi Atomerőmű részvételére a rendszerszabályozásban a fő szempontok messzemenő figyelembevételével került sor, és összességében megérte bevonni az erőművet a szabályozásba.
A portál megjegyzi, hogy a MAVIR akár kötelező jelleggel is visszafoghatja az erőművek termelését, ha ezt a rendszer érdekében indokoltnak látja. Márpedig az ünnepi időszakokban jó eséllyel forrástöbblet jelentkezhet a rendszerben, ezért az erőművek számíthatnak rá, hogy a MAVIR csökkenti termelésüket, aminek akár a termelés önkéntes visszafogásával is elébe mehetnek. Ez akár anyagilag is megérheti nekik, már csak azért is, mert sok karbantartási és egyéb munkálatra kizárólag az erőmű leterhelése alkalmával lehet sort keríteni.