N. Rózsa Erzsébet úgy véli, Európa nagyon szívesen vásárolna iráni földgázt és kőolajat, Irán pedig nagyon szívesen látná Európát a vásárlók között, viszont az iráni (iszlám) forradalom óta (1979) gyakorlatilag nem történt számottevő beruházás és fejlesztés az infrastruktúrában.
Megjegyezte: 2015-ben Federica Mogherini egykori uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő nagyon komolyan kiállt a nukleáris megállapodás mellett – amit az irániak is „borzasztóan” szerettek volna –, aminek egyik fő eleme az lett volna, hogy Teherán európai technológiához jusson, de ez elmaradt.
Mindez azt jelenti, hogy
akad ugyan egy-két olyan vezeték, amivel – Törökországon keresztül – el tudnák érni Európát, összességében nem megoldottak a szállítási feltételek.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára szerint a cseppfolyósított gáz esetében is hasonlóan borús a helyzet, mert még Európa sem áll jól LNG-terminálokkal, át- és visszaalakítókkal, vezetékekkel az ilyen technológiához.
Vagyis az irániaknak az lenne az érdekük, hogy eladjanak, de ők is csak akkor tudnak eladni és kitermelni, ha lesznek fejlesztések – mondta.