„Januárban 5-6 százalékos növekedésre számítottunk a múlt évhez képest, amely nagyon jó év volt, hiszen 5400 milliárdot közelítette az építés-szerelési tevékenység értéke. Most a háborús körülmények közepette örülünk, hogy ha stagnálás lesz az építőiparban” – vont gyorsmérleget Koji László.
A várakozások változásainak okai között említette, hogy
- akadozik az építőanyag-ellátás,
- rendkívüli mértékben drágulnak az anyagok és
- hosszabb kivitelezési időkre van szükség.
A megújítási rátáról elmondta, hogy 4,3 millió lakás van Magyarországon, jobbára 100-150 évre építjük a házakat, vagyis ha tartani akarjuk ezt a lakásszámot, akkor évente 35-40 ezret kellene építeni és nagyjából negyedmilliót felújítani.
„Ehhez kell mérni, hol tartunk. 2008 és 2014 között, amikor a gazdasági válság évei voltak 8-10 ezer új lakás épült évente és körülbelül 100-150 ezer lakást újítottunk föl” – mondta.
Ennek az lett a következménye, hogy amióta 2016-ban nagy lendületet vett a lakásépítés- és felújítás, lemaradást kell behozni.
„Ehhez képest
a múlt évben 20 ezer lakás épült, és körülbelül 120 ezer lakást újítottunk föl”
– mondta.
A környező országokhoz képest rosszabbul állunk meglátása szerint.
Koji László úgy véli, „Magyarországon van egyfajta lakhatási krízis, ami azt jelenti, hogy az emberek egy jelentős része, különösen 50 év fölött, nem költ időben és elegendő mennyiséget a lakóingatlana felújítására, azt mondja, hogy nem éri meg, jó azt neki úgy, ahogy van. Ebből következik, hogy miután időben nem kerül sor felújításokra, a későbbiekben ez többe kerül. Finanszírozási problémák vannak, tehát
a lakosság jelentős része a jövedelménél fogva nem engedi meg magának azt, hogy ilyen mértékű felújításokat hajtson végre
a lakásán. Nincsenek is igazán jó konstrukciók, mert lehetne mindezt hitelből is végezni, ugyanakkor a lakosság mentalitása a hitelfelvétel körül hát elég bizonytalan.”