„Az általános tapasztalat szerint a megbízók teljesen lekötötték a közúti fuvarcégek kapacitásait, a teljesítés növelését az esetek többségében a gépkocsivezető-hiány korlátozza, és nem az, hogy nincs elég fuvarozóeszköz” – mondta a VG-nek Árvay Tivadar, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) megbízott főtitkárhelyettese. A járművek 5-10 százaléka áll, elsősorban a munkaerőhiány miatt.
A szakma vonzóbbá tétele érdekében a havi 700-800 ezer forintos nemzetközi gépkocsivezetői jövedelmeket már nincs hová emelni, mivel a nagyobb béreket a fuvardíjak nem fedeznék. A további béremelés következménye a jelentős drágulás vagy áruhiány lenne.
Árvay Tivadar szerint az elsődleges probléma a szakterület elöregedése, ezen belül is az utánpótlás hiánya. A közúti árufuvarozásban dolgozók 40 százaléka idősebb 50 évesnél, 12 százalékuk 60-nál is, a fiatalokat pedig a kimagasló jövedelem ellenére is távol tartja az, hogy nem vonzók a körülmények: egy-két hetet távol kell lenni otthonról, a fel- és lerakóhelyeken gyakran hosszú órákat is várakozni kell, a mosdó és az idő eltöltését megkönnyítő szociális létesítmények pedig hiányoznak.
Ráadásul, ha a gépkocsivezető nem akar fél napot várni, gyakran olyan munkát kénytelen végezni, ami nem kötelessége, nincs rá képesítése és jogosultsága sem. Mégis vállalja, mert a meglátogatott logisztikai egységnél kevés a rakodó szakmunkás.
Árvay Tivadar attól tart, hogy nagyon rövid időn belül olyan helyzet alakul ki, mint tavaly ősszel Nagy-Britanniában, amikor a sofőrhiány következményeit megérezte az egész ellátási lánc, a termelőüzemektől a boltokig. A helyzet javítását nehezíti a rakodóhelyeket sújtó szakmunkáshiány. Márpedig ha tíz helyett csak hat targoncás dolgozik, felborul a rakodási rend.