A Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának a nyugdíjrendszer és a gyermekvállalás kapcsolatáról szóló szakmai kerekasztal-beszélgetésén a novekedes.hu összefoglalója szerint számos hibáját felsorolták a jelenlegi, fenntarthatatlan nyugdíjrendszernek, egyebek mellett azt, hogy
- a rendszer alapja a jövő nemzedék járulékfizetési képessége, bár az alkotók magyarázata arról szólt, hogy a jelen nemzedék járulékfizetési képességére épül
- miután garantőrként az államot állították a rendszer mögé, gyakorlatilag semmiféle tartalék nem áll a rendszer mögött
- a rendszer a népesség folyamatos növekedését feltételezi, bár elméletileg a termelékenység emelkedése miatt nem jelenthet gondot a népesség csökkenése sem.
Banyár József, a Corvinus Egyetem tanára kifejtette: a múlt század hetvenes éveitől a létező nyugdíjrendszer működése vezetett oda, hogy csökkenni kezdett a gyerekszám – mert anyagilag nem éri meg gyermeket nevelni –, a rendszer saját maga alatt vágta, és vágja azóta is a fát.
Rámutattak az előadók továbbá az elöregedő társadalom problémájára és arra, hogy Magyarországon 17 évvel élik túl a nyugdíjkorhatárt az emberek, ami jelentős összegű nyugdíj kifizetését generálja, és ami miatt jelentősen kellene növelni a befizetéseket.
Úgy vélik, nagyon leegyszerűsítve és kizárólag gazdasági szemszögből tekintve, a gyermeknevelés terhe a szülők vállát nyomja, annak hasznát viszont az állam élvezi a járulékok beszedésén keresztül.
A megoldást abban látják, ha nem szakítanák el a humántőke megtérülését annak létrehozásától, vagyis figyelembe vennék, hogy ki hány gyerekkel járult hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához, és ennek az arányában járna neki nyugdíj, amelyben a végső finanszírozó maga a felnevelt gyermek.
Pontoznának
A javasolt rendszerben minden felnevelt gyermek után pontokat kapnának a gyermekek nevelésében résztvevők. Ha a gyermek neveléséhez a szülők és társadalom 2:1 arányban járul hozzá, akkor a szülők kapnának gyermekenként egy pontot, fél pontot pedig az adófizetők – akik közé a szülők is beletartoznak – között osztanának szét az adófizetés arányában.
Az adott évben érkező befizetéseket, ami az előadók szerint valójában a gyermeknevelés törlesztése, az adott évben nyugdíjban lévők pontjai arányában osztanák szét. Ennek logikus következménye, hogy a gyermekteleneknek jóval kisebb lenne a nyugdíja, vagy – és ezt javasolja a kutató – az ő nyugdíjkorhatárukat meg kellene emelni.
Létrejönne továbbá egy másik nyugdíjpillér, ahova a munkába állástól fizetnének az emberek meghatározott összeget, és ebből finanszírozhatnak a normál nyugdíjkorhatár és a megemelt nyugdíjkorhatár közötti időszakot azoknak, akik gyermektelenek maradnak. Aki gyermeket vállal, az már nem fizetne ebbe a kasszába.