A vásárlóerő-index évek óta az egyik legfontosabb és legmeghatározóbb mutatószám az országok fogyasztóiban rejlő lehetőségeket illetően. A tendenciák és régióbeli eltérések kiértékelése a hatékony döntéstámogatás és szakmai előrejelzések egyik legfontosabb eszköze manapság. Az elmúlt évek megváltozott vásárlói szokásai, a digitalizáció térnyerése mind hatással vannak a vásárlóerő (az adólevonások utáni, egy főre jutó, elkölthető jövedelem) alakulására, ahogy a népesség szocio-demográfiai és kulturális változásai is.
Magyarország népessége az utóbbi két évtizedben folyamatosan csökken, de a vásárlóerő terén más tendenciák figyelhetők meg. Míg Magyarország teljes népessége 2018-ban a 2006-osnak a 97 százalékát teszi ki, az euróban mért egy főre jutó vásárlóerő a 2006-os évhez képest 2018-ra összességében csaknem a másfélszeresére nőtt, ami a 2006-es érték 122 százaléka.
A magyarországi egy főre jutó vásárlóerő ingadozásai kevés kivétellel az európai hullámzást követik. A 42 európai ország átlagát megmutató
az elmúlt évtized során minden évben növekedett, ez alól egyetlen kivétel, a 2008-as év volt.
A vásárlóerő növekedésének üteme Magyarországon általában meghaladta az átlagos európai növekedést, kivétel volt ez alól, hogy 2012-ben és 2014-ben az európai vásárlóerővel szemben a magyarországi érték csökkent; 2008-ban pedig a magyar vásárlóerő az európait több mint kétszeresen meghaladó mértékű zuhanást produkált. Magyarországon az átlagos vásárlóerő 2018-ban 6.654 euró volt, szemben az egy évvel korábbi 6.204 eurós értékkel. Ez az európai átlagnak közel a 47 százalékát éri el, így az európai országokban egy főre jutó vásárlóerőt mutató listán
Magyarország a 30. helyre került,
közvetlenül Lengyelország mögött. A vásárlóerő eloszlása az országon belül sem egyenletes. A keleti és nyugati, illetve északi és déli területek közötti különbségek mellett még sok más dimenzió mentén figyelhetők meg jövedelmi egyenlőtlenségek.
Magyarországon az egy főre jutó kiskereskedelmi vásárlóerő növekedése még az általános (teljes) vásárlóerő növekedési ütemét is meghaladta: az előző évi érték 114 százaléka, míg ugyanekkor a teljes vásárlóerő valamivel kevesebbet, 12 százalékot nőtt. Tavaly is tovább nőtt a mutató; összességében
a kiskereskedelmi vásárlóerő 2018-ban a 10 évvel korábbi érték 161 százaléka.
Az, hogy a kiskereskedelemben elkölthető jövedelem nagyobb mértékben növekszik, mint a teljes elkölthető jövedelem, azt mutatja, hogy a lakosság az elkölthető jövedelmének növekvő hányadát tudja kiskereskedelmi vásárlásra fordítani. Az egy főre jutó kiskereskedelmi vásárlóerő 2008-ban a teljes egy főre jutó vásárlóerő 43 százalékát tette ki: ez 2018-ra 49 százalékra nőtt. Ez az arányszám Budapesten jellemzően valamivel alacsonyabb – 2018-ban 46 százalék.
A ruházati cikkekre fordítható jövedelemarány a teljes kiskereskedelmi vásárlóerőn belül Budapesten és Pest megyében a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig Nógrád megyében.
Budapest összes non-food vásárlóerő-indexe a teljes kiskereskedelmi indexnél jóval magasabb (127,1, szemben a teljes 116,0-tal); azaz a lakosság itt az FMCG-vel szemben nagyobb arányban tudja jövedelmét egyéb cikkek vásárlására fordítani. Az összes kereskedelmi költés 14 százaléka ruházatra mehet el az elméletileg elkölthető jövedelemből. A non-food termékkategóriákra – háztartás, elektronika, ruházat, stb. – fordítható jövedelem a kiskereskedelmi vásárlóerő valamivel nagyobb felét teszi ki, 52 százalékát.