Legismertebb példaként az Európai Központi Bank hosszú vita után meghozott döntése juthat eszünkbe, amikor a nagy címletű bankjegyek korlátozásáról van szó. Ismert, először ki akarták vonni az 500 euróst a forgalomból, majd végül úgy döntöttek, hogy csak nem bocsátanak ki többet, és így majd kikopik használatból. A döntés háttere az volt, hogy egyrészt csökken a készpénz szerepe, másrészt az ilyen nagy címletet normál körülmények között senki nem használja, az leginkább pénzmosásra, bűncselekmények leplezésére jó.
A készpénzforgalom csökkentésére világszerte és itthon is nagy hangsúlyt helyeznek. Az MNB igyekszik visszafogni az aránytalanul nagy készpénzállományt. Legnagyobb címletünk, a 20 ezres 65-70 eurót, 80 dollárt ér. Amerikában eleve a 100 dolláros a legnagyobb címlet, így egyértelműen látszik, hogy a világvalutáknál is és a kisebb nemzeti fizetőeszközöknél is a nagyobb címletek mellőzése a trend.
Ehhez képest meglepő, hogy
Svájc nem hogy bevonná az 1000 frankost, de egyenesen megújítja, új változatot hozott forgalomba
március 5-ével. A Privátbankár felidézi: Svájc hosszú ideje egyfajta biztonsági menedékként szolgál a felhalmozott vagyonok számára: a névtelen számlák idejében sokan tartották svájci bankokban megtakarításaikat. A névtelenségnek a pénzmosási szabályok miatt vége, így azt most már lényegében csak a készpénz biztosítja.
A másik ok viszont érdekes módon a svájciak egy részének a hozzáállása: szeretnének névtelenek maradni egyes, nagy értékű vásárlásaiknál. Ezzel együtt még a bankjegynyomda igazgatója is úgy gondolja, hogy
ez egy nagyon szép bankjegy lesz, amellyel a legtöbb ember sosem fog találkozni.
A legnagyobb címletű bankjegyeket egyébként két piciny ázsiai ország tartja, ezekben nem mellesleg hatalmas vagyonok halmozódnak fel. A szingapúri 10 ezer dollár és a brunei 10 ezer ringit bankjegyek egy-egy darabjának értéke magyar fizetőeszközben számítva több mint kétmillió forint.