Mindez azért különösen releváns probléma, mert a jelenlegi amerikai kormány az állami költekezés felpörgetésén keresztül, illetve a lakossági adócsökkentés segítésével gyorsítaná a gazdasági növekedést, miközben a szakértők többsége az államháztartási hiány és az államadósság elszállására figyelmeztet - írta a Portfolio.
A túlzott eladósodottság megállapításához gyakran az ország GDP-jéhez szokás viszonyítani a helyi adósságállomány nagyságát, azonban még ennél is fontosabb lehet, hogy közben az adott ország gazdasága milyen tempóban növekszik.
Ha egy olyan ország halmoz fel nagy adósságot, amely közben gyorsan növekszik, az nagyobb eséllyel fogja tudni kitermelni az adósságszolgálat költségeit, hiszen ebben az esetben (feltételezhetően) termelékeny beruházások valósulnak meg, amelyek hosszú távú értékteremtő képességükön keresztül mérséklik a csődkockázatot. Ez igaz államháztartás, illetve a magánszektor szintjén is.
Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy 10 százalékpontos GDP-arányos adósságnövekedés mekkora gazdaságbővülést eredményez: minél nagyobb az egy adósságegységre eső növekedés, általánosságban annál hatékonyabb forrásfelhasználásról beszélhetünk. Ebből kiindulva kifejezetten ijesztő, ami az Egyesült Államokban történik.
Az 1960-as évektől az 1980-as évekig a GDP-arányos adósságszint nagyjából stabil volt, közben az USA gazdaság dinamikusan növekedett. A '80-as évek közepétől kezdve - elsősorban Ronald Reagan költségvetési élénkítésének államadósság-növelő hatása miatt - gyorsan emelkedni kezdett a pénzügyi szektor adósságállományát figyelmen kívül hagyó adósságmutató értéke, nagy gondot viszont ez sem jelentett, hiszen a GDP továbbra is 3% feletti ütemben tudott bővülni.
Aztán jött a 2008-as gazdasági válság, amelynek hatására a GDP-arányos adósság elszállt, közben viszont - Obama elnök masszív költségvetési élénkítése ellenére - a GDP-bővülési dinamika nagyot fékezett.