Kilencmilliárd forintot takaríthatott meg a lakosság, valamint a kis- és középvállalkozói szektor – jelentette be a Miniszterelnökség kabinetügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára a Magyar Időknek. Bartal Tamás hangsúlyozta, az intézkedéscsomag célja volt beláttatni a közműszolgáltatókkal: a fogyasztót kell előtérbe helyezni. Január óta havonta további 2,5 milliárd forint maradhat az érintetteknél a gáztömörségi vizsgálat kiiktatásának köszönhetően.
– Milyen területeken hozott változást a Könnyű közmű program első fél éve?
– Több szempontból is sikertörténetről beszélhetünk. Elsősorban a családoknak, valamint a kis- és középvállalkozásoknak is nagy segítséget tudtunk nyújtani, így társadalompolitikailag fontos eredmény, hogy a mögöttünk álló, valamivel több mint hat hónapban kilencmilliárd forintnál is többet takarítottak meg a fogyasztók. A családok a díjmentességnek köszönhetően akár kétmillió forintot, a cégek pedig legfeljebb hárommilliót spórolhatnak meg 2017 júliusa óta. Ez nemzetgazdasági szinten is jelentős összeg, a program tehát gazdaságpolitikai szempontból is siker. A családoknál és cégeknél maradt összeget fogyasztási cikkekre és beruházásokra fordíthatják az érintettek, így személyes fejlődésükhöz és a gazdasági növekedéshez is hozzájárulhatnak. Harmadsorban a szabályozás szempontjából is jelentős eredményként könyvelhetjük el a programot. A kormánynak fontos célkitűzése a bürokrácia csökkentése is, és tapasztalataink szerint rendkívül drága, terjedelmes és eltúlzott az elosztótársaságoknál az adminisztrációs folyamat. Sok éve foglalkozom már közműszabályozással, és ez idő alatt számos állampolgári észrevétellel találkoztam, valamint szakmai szervezetektől is rengeteg visszajelzést kaptunk. Mindegyik lényege az volt, hogy itt maradt a szocializmusból egy kaotikus rendszer, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, muszáj megváltoztatni.
– A közműszolgáltatók vajon miért tartották fenn ezt a nekik sem kedvező, bonyolult helyzetet?
– Ez lényegében a Horn-kormány bűne, amely az 1990-es évek közepén kiárusította a közműszektort külföldi vállalatoknak, és szocialista monopolhelyzetet tartott fenn mesterségesen. A magyar kormány 2014-ben jutott el odáig, hogy a meglévő erőforrásai segítségével átalakítsa a közműszolgáltatást. Akkor arról született döntés, hogy a magyar közműtársaságokat az államnak meg kell vásárolnia, a tranzakciók később részben meg is történtek. 2016 végétől pedig hozzáláthattunk az „őskáosz” rendbetételéhez, tavaly júniusban pedig elindult a díjmentességi szakasz. Emellett azt szeretnénk, hogy megszűnjön az a packázás, amely jellemzi a továbbra is túlnyomórészt külföldi tulajdonú közműszolgáltatókat. Ügyintézéskor az ember néha azt érezheti, hogy kegyet gyakorolnak a közműszolgáltatók vagy az elosztótársaságok. Radikálisan meg kell változtatni ezt a szemléletet, a szolgáltatóknak be kell látniuk, hogy a fogyasztót kell az előtérbe helyezni. Mindehhez a rendelkezésünkre állnak szabályozói eszközök.
– Hogyan élték meg a szolgáltatók ennek a kilencmilliárd forintnak a kiesését?
– Túlnyomórészt a gázszektor viselte ezt a terhet, közel 7,5 milliárd forinttal, a villamosenergia-szektornál ez 1,3 milliárd, a víz- és csatornaszektornál pedig 331 millió forintot jelentett. Természetesen volt olyan elosztótársaság, amely minden további nélkül megfelelt az új szabályoknak. Ugyanakkor több vállalat megpróbálta különféle trükkökkel szabotálni a fogyasztók számára általunk biztosítani kívánt díjmentességet. Előfordult olyan teljesen képtelen helyzet, hogy foglaló befizetéséhez kötötték az egyébként ingyenes csatlakozás elvégzését. Vagy éppen nem vette át a társaság a bejelentést, ezáltal nem indult el az ügyintézési idő. Végül többféle eszközzel sikerült leküzdenünk ezt az ellenállást. Részben úgy, hogy jelentettük a visszás eseteket a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatalnak (MEKH), amely bírság és egyéb szankciók alkalmazásával, illetve azok kilátásba helyezésével intézkedett. Másrészt újabb szabályozási lépésekkel reagáltunk: rövid időn belül megszületett az első és a második versenyképességi törvény, amelyek a korábbinál szigorúbb feltételeket szabnak a szolgáltatóknak. Egyrészt ahol nem volt, ott meghatároztunk, ahol volt, ott pedig rövidebb ügyintézési határidőket szabtunk. Emellett a közmű-engedélyezési határidőkhöz is „hozzányúltunk”, amelynek köszönhetően akár több száz nappal is lerövidülhetett az eljárás. A panaszokkal továbbra is fordulhatnak a fogyasztók a Miniszterelnökséghez mint a terület és a program gazdájához, valamint az MEKH-hoz és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz.
– A kormány 2018. január 1-jével megszüntette a műszaki biztonsági felülvizsgálatot a gázszolgáltatás területén. Nem okoz veszélyhelyzetet a gáztömörségi próba kiiktatása?
– A lépéssel januártól további 2,5 milliárd forint maradhat az érintett fogyasztóknál havonta. Lényegében egy csak laboratóriumi körülmények között megvalósuló, elméleti, molekuláris halmazállapot meglétét kellett vizsgálniuk a gázszerelőknek, amikor egy-egy ingatlanban ellenőrzést végeztek. Viszont a való életben a tapasztalatok szerint a gáz sehol sem teljesen tömör, ami azt okozta, hogy a tízévente esedékes ellenőrzésekkor rendre elzárták a gázt, így több száz család maradhatott fűtés és meleg víz nélkül, akár hónapokra. A visszakapcsolás feltétele rendszerint többmilliós felújítási beruházássorozat volt társasházak esetében, de a családi házaknál is elérhette ezt a nagyságrendet a felújítások költsége. A házvezetékek cseréje ugyanis egy sor más költséget, cserét vont maga után: a mérőórák, a lakáson belüli vezetékek, a gázkészülékek, kazánok, továbbá a kémények is komoly összegeket emésztettek fel. Most viszont már a valóban élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető gázszivárgást vizsgálják, mégpedig csak a fűtési időszakon kívül (április 15. és október 15. között), és azt legalább hatvan nappal korábban jelezni kell. Továbbá nem szabad az egész épületben lezárni a gázt szivárgás esetén, hanem be kell határolni a hibát, és akár csak egy lakást, strangot vagy készüléket lekapcsolni. Az elosztótársaságoknak az új helyzethez nyilvánvalóan nem fűződik érdekük, hiszen nem nyújthatnak az alvállalkozóiknak vaskos összegű megbízásokat, de a célunk az volt, hogy megóvjuk a lakosokat és a vállalkozásokat a felesleges költségektől. Mindez pedig akár további évi 30 milliárd forint megtakarítást is jelenthet évente. Nyilván ez az összeg is hiányzik majd az elosztótársaságoknak, de úgy gondoljuk, hogy képesek lesznek kigazdálkodni a feladatuk ellátása mellett.