1988. december 4-én vasárnap a dorogi bányászok termelő műszakot tartottak a lencsehegyi bányában. 167-en dolgoztak a járatokban, amikor 11 óra 15 perckor robbanás történt az 52-es számú csapat kamrafejtésében. Riasztották a föld alatt dolgozókat, majd a dorogi, a tatabányai és az oroszlányi bányamentő rajok végül 11 bányász holttestét hozták a felszínre. A szerencsétlenségben 28-an megsérültek, közülük négyen életveszélyes égési sérüléseket szenvedtek. A súlyosan megégett négy bányász a balesetet követő napokban meghalt, halálukkal az áldozatok száma 15-re emelkedett. Az életüket vesztett bányászok közül ketten lengyel állampolgárok voltak és a sérültek között is 10 lengyel volt.
A robbanás helyétől 250-300 méterre dolgozó bányászbrigád tagjai úgy emlékeztek a történtekre, hogy két egymás utáni detonáció történt és a lökéshullámok ereje a vágat oldalához csapta őket. A közelükben lévő telefonvonalak elszakadtak és csak egy távolabbi pontról sikerült a felszínnel érintkezésbe lépniük. Ekkor tudták meg, hogy az egész akna dolgozóit riasztották és menjenek a felszínre.
Az 1988. december 30-án befejeződött vizsgálat megállapítása szerint a tragédia azért következett be, mert a bányában engedély nélkül, a biztonsági szabályok megsértésével hajtottak végre robbantást. A gyorsabb szénomlasztás elősegítése céljából végrehajtott úgynevezett provokációs robbantás szénporrobbanást idézett elő, amelynek következtében nagy mennyiségű szén-monoxid fejlődött, az tovaterjedt a környező vágatokban. A provokációs robbantás a - szabályzat értelmében - a bánya főmérnökének engedélye nélkül szigorúan tilos volt. Az 52-es csapat fejtésében viszont főmérnöki engedély nélkül, a helyszínen lévő felügyeleti személyek - a főaknász, a csapatvezető vájár és a robbantásmester - tudtával és közreműködésével robbantottak. A katasztrófát okozók a szerencsétlenségben meghaltak, így ellenük büntetőeljárás nem indult.
A vizsgálat során részletesen elemezték a bányában használatos menekülőkészülékek alkalmasságát és műszaki állapotát is. A szénmonoxid-szűrővel ellátott készülékek műszaki állapota megfelelő volt, a veszélyeztetettek döntő többsége ezek segítségével tudott kimenekülni.
A szénporrobbanást leggyakrabban sújtólégrobbanás váltja ki, ezen kívül csak viszonylag nagy energiaközléskor következik be, például olajtartalmú villamos kapcsolók és transzformátorok robbanása, vagy - mint ebben az esetben is történt - szabálytalanul végzett robbantás során. Egyértelműen bizonyított szénporrobbanás Magyarországon első alkalommal Nagymányok bányájában történt 1932. december 28-án, amikor robbantásos (akkor még nem szabályellenes) fejtés-összeeresztéskor következett be 14 emberéletet követelő tragédia.
A dorogi bányaszerencsétlenség után megmozdult az ország. 1989. május végéig felajánlásokból és adakozásból több mint kétmillió forint gyűlt össze az elhunyt bányászok hozzátartozói és a sérültek számára.
Az 1781 óta művelt dorogi szénmedence bányáit - Lencsehegy kivételével - az 1990-es évekre bezárták, a lencsehegyi bánya a Dorogi Szénbányák vállalat 2003-as felszámolása után 2004-ben fejezte be végleg a működését. Ezzel 223 év után a Dorogi-medencében megszűnt a szénbányászat, ahol addig mintegy 100 millió tonna szenet termeltek ki.
A dorogi szénbányászat és az ottani munkában hősi halált halt bányászok emlékművét 2013. augusztus 31-én avatták fel Dorogon. A monumentális alkotás Árvai Ferenc szobrászművész tervei alapján készült Bakos Géza építész közreműködésével.