Növekvő likviditási kockázataik és időről időre előkerülő tőkemegfelelési problémáik mellett egy piramisjáték elven működő banki gyakorlat veszélyezteti a kínai bank-, illetve árnyékbank-rendszer stabilitását.
Olyan termékeket értékesítenek ugyanis ügyfeleiknek egyes társaságok, amelyek a normál lekötött bankbetétek többszörösére rúgó hozammal kecsegtetnek, és bár hivatalosan tényleges befektetési eszközök állnak mögöttük, valójában a kifizetéseket általában az újonnan érkező ügyfelek befizetéseiből teljesítik.
A vagyonkezelési termék (angol rövidítése WMP) néven futó kínai befektetési lehetőségek egyik mintája a Reuters által bemutatott "38-as számú Arany Elefánt", amely a befektetőknek a bankbetétek kamatának közel kétszeresére rúgó, 7,5 százalékos hozamot ígér.
Bár hivatalosan ingatlanfejlesztések és infrastrukturális beruházások állnak mögötte, valójában azonban többségükben nem ezeket értékpapírosították a bankok: a beáramló ügyfélpénzeket likviditási problémáik kezelésére és lejáró WMP termékeik kifizetésére fordítják.
A rendszert a piramisjátékokhoz hasonlóan az újonnan érkező ügyfélpénzek tartják életben. Egyes elemzők szerint a bankközi tételként számon tartott eszközök jelentős része is ezen ügyletek életben tartását szolgálja.
Nem tudni, mikor és hogyan csaphat át ez a gigantikus játszma egy likviditási válságba. A kínai The Chinese Banker napilap szerint az öt legnagyobb kínai banknál idén és jövőre komoly tőkehiány léphet fel, ami csak tetézheti a likviditási feszültségeket.
2012 végén a lap által bemutatott becslés szerint 244,7 milliárd jüan, egy év múlva pedig 340,2 milliárd jüan tőkehiány állhat elő az öt legnagyobb szereplőnél. A legnagyobb bankokhoz képest azonban relatíve még nagyobb bajban lehetnek a kisebb kínai pénzintézetek, amelyekről még kevésbé megbízható adatok állnak rendelkezésre, a felelőtlenül kibocsátott befektetési termékekből fakadó likviditási problémák azonban sokkal komolyabban érinthetik őket.