Az egykulcsos adó kedvező hatása már érezhető a népesedési helyzetben, az elmúlt hat hónap népesedési adatai kapcsán elmondható, hogy "a születésszám elmozdult a növekedés felé" - mondta Matolcsy György a parlamenti meghallgatásán, és ezzel el is indította a találgatásokat, vajon valóban növekedhetett-e ilyen gyorsan a gyerekvállalási kedv az adóváltozások hatására. A nemzetgazdasági miniszter szerint már az új adószabályok hatályba lépése előtt, pusztán azok bejelentése is megmozgatta a magyar férfiak és nők fantáziáját.
Nézzük, mit mutatnak a számok! A természetes népmozgalom főbb adatainak ábrája nem sok eligazítást ad. Bár korábbi írások tettek kísérletet az értelmezésre (például az adatok éves összevetésével), a szezonális mozgások kiszűrésére ezek a megoldások nem túl kifinomultak, így határozott állításokat nem lehet megfogalmazni.
Érdemes a számokat szezonálisan igazítani, és a trendet vizsgálni. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a gyerekvállalási döntés legalább egy évvel a gyerek világra jövetele előtt megszületik. Vagyis nem kilenc, hanem legalább 12 hónappal érdemes visszaszámolni a születésszámokból, amikor azt vizsgáljuk, hogy egy-egy gazdaságpolitikai döntés esetlegesen hatást gyakorolhatott-e a gyerekvállalási kedvre. (A születésszámot 1000 lakosra vetítve mutatjuk be, ha lennének adataink, a szülőképes korú nők arányában korrektebb lenne a számítás, de rövidtávon igazából ennek nincs nagy jelentősége.)
A születésszámban folyamatos hullámzás figyelhető meg, trendjében pedig csökkenő tendenciát mutat. Ezen belül 2009-ben egy jelentősebb csökkenés után a gyerekvállalási kedv ingadozása még erőteljesebbé vált.
Az első tényszerű megállapításunk az lehet, hogy amennyiben az egyéves visszaszámolás jó megközelítést jelent, úgy ma még egyáltalán nem lehet információnk arról, hogy a 2011 januárjától életbe lépő adóváltozások milyen közvetlen hatásokat váltottak ki, hiszen az utolsó adatunk tavaly novemberi. Ettől függetlenül érdemes lehet intuitív alapon vizsgálni a mozgásokat, mert óvatos következtetéseket azért levonhatunk.
2009 első felében gyorsan esett a gyerekvállalási kedv. Ez egyrészt összefügghet a globális válság okozta bizonytalansággal, a munkanélküliség emelkedésével, a jövedelmek csökkenésével. Ugyanakkor valószínűbb, hogy a döntéseket még inkább befolyásolhatta egy közvetlenebb hatás, a gyed két évre szűkítése. Ez 2010. május után születendő gyermekek esetében lett volna érvényes.
Érdekesség ugyanakkor, hogy 2009 második felében némiképp emelkedett a gyerekvállalási kedv, ami mégis inkább arra utal, hogy a válságsokk enyhülése is fontos szerepet játszott. Erre utal az is, hogy a foglalkoztatottsági hullámmal a gyerekvállalási kedv egész jól együtt mozog.
A nép előre tudta?
Az élve születések számából visszakövetkeztetett gyerekvállalási döntés 2010 májusától állt emelkedő pályára. Ez egybeesik a kormányváltással, illetve ezzel összefüggésben egybeesik az általános közhangulat javulásával is, de talán az is szerepet játszhatott, hogy a gyed két évre való szűkítését a kormány eltörölte. Ugyanakkor a kormányváltáskor még semmilyen információja nem volt a lakosságnak arról, milyen adóváltozásokat tervez a kormány.
Az első akcióterv keretében, júniusban mindössze annyi hangzott el, hogy 16 százalékos lesz az adókulcs az szja esetében, illetve "egy, kettő, három gyerek után is lesz valamilyen kedvezmény, könnyítés, de annak összege évről évre derül ki, attól függően, mennyi pénz jut rá a költségvetésből".
Csak október közepén derült ki, hogy a vártnál jóval erőteljesebb lépéseket tesz a kormány a gyerekvállalás ösztönzése érdekében. Ráadásul, ha a lakosságról feltételezünk annyi racionalitást, előrelátást, hogy már erre a hírre átgondolták pénzügyi helyzetüket, és a családalapítás mellett döntöttek, akkor az sem életszerűtlen feltételezés, hogy ennek fenntarthatatlanságát látva óvatosan közelítettek a tervekhez. (A fenntarthatóság reális ígéretét csak a 2011 tavaszi Széll Kálmán-terv és konvergenciaprogram hordozta magában.)
Eltérő hatások
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a háztartások jövedelempozíciójára az adó- és gyermektámogatási változások nagyon eltérően hatottak. Egy alacsony jövedelmű párnak például, az első gyerek után járó kedvezmény még éppen csak az előző évi szintre hozhatta fel a nominális nettó bérét, vagyis ott a gyerekvállalási motiváció egy jövedelemmegtartó lépést jelent. Magasabb jövedelemkategóriákban és/vagy több gyerek esetén már jövedelemnövekedéssel ért fel a változtatások összhatása.
Éppen ezért nehéz a háztartások motivációt értékelni. Annyit mindenesetre megjegyezhetünk, hogy ha ezekre a kormányzati jelzésekre a párok egy része már gyerekvállalási döntéssel reagált, akkor, ahogy a változások egyre bizonyosabbá váltak, úgy erősödhetett ez a tendencia.
Ez esetben, a következő hónapokban a születésszám további, a mostaninál is erőteljesebb növekedése kell, hogy következzen. Jóval valószínűbb azonban, hogy a mostani, historikus mélypontról való emelkedésnek még nincs igazán köze az adóváltozásokhoz.
Mindez persze nem zárja ki, hogy a következő hónapokban valóban emelkedjen a születésszám, sőt, amennyiben hiszünk a családi kedvezmények ösztönző hatásában, akkor erre számíthatunk is. A nemzetközi irodalom ez ügyben többnyire kedvező eredményeket mutat ki.
Családpolitika és születésszám
Egy svéd rendszert e szempontból értékelő tanulmány például, egyértelmű pozitív kapcsolatot mutat ki a családpolitika és a születések száma között, de abban is, hogy rövidült a szülések közötti időszak. Ennél semlegesebb megállapítása, hogy a születések számában fluktuációt képesek okozni a társadalompolitikai eszközök. Az viszont akár további összevetések tárgyát képezheti, hogy a vizsgálat szerint a családpolitika nem képes változtatni azon a negatív összefüggésen, ami a nők végzettségi szintje és a gyerekvállalási kedv között tapasztalható. E szempontból érdekes lehet, hogy a magyar adópolitikai változások a magasabb jövedelműek (és képzettebbek) számára jelentenek elsősorban előnyt.
Összességében persze az nem is jelent igazi meglepetést, hogy ha valamilyen tevékenységet pénzügyileg támogatunk (vagy kevésbé adóztatunk), akkor annak valamilyen pozitív hatása szinte biztosan lesz.
Az igazi kérdés (és ez szerintünk az egykulcsos adórendszer megítélésében komplexen, foglalkoztatási, fehéredési stb. célok szempontjából is érvényes), hogy azok a költségek, amelyeket a gazdaságpolitika mindezért felvállal (kieső bevételek, költségvetési instabilitás, ellensúlyozó lépések hatásai stb.) összhangban lesznek-e a nyereséggel. Feltehető, hogy a kormány az egykulcsos adórendszer olyan formáját választotta, ami költség-haszon szempontból nem hatékony. Erre azonban legfeljebb évek múltán kaphatunk majd biztos választ.