Soros György a sokat idézett könyvben foglalkozik a világot tíz évvel ezelőtt megrázó hatalmas pénzügyi krízissel. Az 1997-1998-as pénzügyi válság Thaiföldről indult, és a világ számos pontján okozott komoly problémákat: pusztított Malajziában, Indonéziában, Dél-Koreában és a Fülöp-szigeteken is.
Soros felhívta a figyelmet, hogy a tíz évvel ezelőtti válság elbánt olyan országokkal is, amelyeknek valutái stabilak voltak. Ezek az országok a kapitalizmusnak egy olyan kezdetleges formáját alakították ki, amelyet Soros szerint "urambátyám-kapitalizmusnak" is neveztek, igaz, ugyanezeket a rendszereket korábban "ázsiai modellként" magasztalták.
Pusztító pestis
A pénzügyi piacok a pánikot járványként terjesztették - könyvében Soros György idézi azokat a véleményeket, amelyek szerint a bubópestis modern változatának tekinthető a gyorsan terjedő pénzügyi válság.
A pénzügyi guru könyve emlékeztet arra, hogy a malajziai és az indonéziai gazdaság is viszonylag szilárd alapokon nyugodott tíz évvel ezelőtt, de a krízis ezeket az országokat is elérte, és hamarosan arra kényszerítette Thaiföldet, majd Dél-Koreát, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kérjen segítséget.
Az Ázsiából kiindult "bubópestis" elérte Brazíliát, Oroszországot, és károkat okozott Kelet-Európában is. Soros György figyelmeztetett arra, hogy nem tekinthetők a válság egyedüli okának kizárólag az ázsiai jellegzetességek. A krízis ugyanis Latin-Amerika és Kelet-Európa után éreztette hatását Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is. A globális válságot azok a problémák okozták, amelyek szerves részei a globális pénzügyi rendszernek.
Veszedelmes csordaszellem
A probléma okozója nem egyedül a valutaspekuláció, hanem a befektetések természete - fogalmazta meg a szerző. Az intézményi befektetők általában egymáshoz viszonyítanak, azaz csordaként működnek, vagyis mindig az élen haladót követik. A kölcsönpénzből spekulálók hasonló módon gondolkoznak - hívta fel a figyelmet Soros már tíz évvel ezelőtt arra a jelenségre, amely a mostani válság kialakulásában is meghatározó szerepet játszott.
Mint könyvében írta, a kölcsönökből spekulálók a nyerő szakaszban "aratnak", amikor pedig veszítenek, el kell adniuk, hogy valamennyire csökkenteni tudják adósságukat. A külföldi tőke menekülése a hanyatló piacokról, olyan öngerjesztő folyamatot indított el, ami az 1997 és 1998 nyara közötti egy évben csak a thaiföldi valuta 42 százalékos romlását eredményezte, a thaiföldi tőzsdepiac pedig mintegy 60 százalékos esést volt kénytelen elkönyvelni.
A világméretű válság jóslata
Soros György elismerte könyvében: észrevette, hogy "a dalnak vége van", ennek ellenére jócskán alábecsülte a probléma súlyosságát. Úgy vélte, hogy a globális kapitalista rendszer szervezetlensége miatt lehetetlen a helyreállás, és az elkerülhetetlen recessziót egy világméretű gazdasági válság követi majd.
Mindezek alátámasztására a szerző rámutatott hogy, az orosz válság felhívta a figyelmet a nemzetközi bankrendszer olyan jelenségeire, amelyek felett korábban mindenki elsiklott. Soros megemlítette, hogy a bankok olyan ügyletekbe bocsátkoztak egymással, illetve ügyfeleikkel, amelyeknek a mérlegkimutatásaikban nincs nyoma. Amikor az orosz bankok fizetésképtelenné váltak, a nyugati pénzintézetek intenzíven próbálták csökkenteni az általuk vállalt kockázatok mértékét, vagyis következtek a nemzetközi szintű hitelmegszorítások.
Kiábrándulás a kapitalizmusból
Soros arra is felhívta a figyelmet, hogy az ázsiai országok, vagy például Oroszország egyre inkább kiábrándulnak a globális kapitalista rendszerből. A globális kapitalista rendszer dezintegrációját okozó tényezők között Soros megemlítette azt is, hogy a nemzetközi pénzügyi hatalmak szemmel láthatóan képtelenek magát a rendszert összetartani. Az IMF-nek elfogyott a pénze, programjai nem működnek, a legfejlettebb államok kormányainak reagálása az orosz válságra elégtelen volt, a szabályozás hiánya pedig ijesztő méreteket öltött - fogalmazta meg a pénzügyi guru.
Soros következtetése az volt, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer eleve magában hordozza a válsághoz vezető tényezőket, éppen ezért a pénzügyi piacoknak a világban játszott jelenlegi szerepe radikális felülvizsgálatra szorul.