A mostani helyzetben úgy fest, hogy a legkonzervatívabbnak tekintett befektetések sem jelentenek biztonságot, hiszen még a pénzpiaci alapok - amelyek bankbetétek mellett elvileg csak rövid lejáratú kötvényeket tartanak - árfolyama is jelentősen esett a múlt héten, a kötvényhozamok emelkedése miatt.
De kinek a zsebébe vándorol ilyenkor a rengeteg befektető pénze? A válasz igen egyszerű: senkiébe, hiszen ezek a pénzek valójában nem is léteztek soha. Egy tőzsdei részvény ára ugyanis mindössze azt fejezi ki, hogy a kereskedők, illetve a befektetők mennyire értékelik azt. Ebből adódik a kereskedési ár, ami tehát egy "legjobb közelítésnek" fogható fel.
Olyan ez, mint mikor egy ingatlanbecslő azt mondja, hogy a házunk 20 milliót ér, mikor előző héten még 25 milliót mondott rá, de ettől valójában nem veszítettünk 5 millió forintot, ez az érték csak a fejünkben létezik.
Természetesen valamit mégis csak veszítünk, mikor az ingatlanunk piac által megbecsült értéke csökken vagy a részvényeink ára zuhan, hiszen ekkor attól a potenciális összegtől esünk el, amit elkölthettünk volna, ha ezeket a befektetéseinket felszámolnánk. Akinek tehát éppen most van szüksége ezekre a pénzekre, azok valóban veszteséget szenvednek el.
Ez a pénz azonban nem hasonló ahhoz, ami valójában a pénztárcánkban van, hiszen az nem tűnhet el csak úgy, szemben azzal a lehetséges pénzzel, amit akkor kaptunk volna, ha néhány héttel ezelőtt adjuk el részvényeinket a mostani helyett.
A 10. század előtt, vagyis mikor a kínaiak feltalálták a mostani papírpénzt, egy érme annyit ért, amennyit a fém, amiből készült. Ez csak akkor tűnhetett el, ha valaki árura cserélte, elveszítette, vagy ellopták tőle.
Csak a monitorokat figyeljék!
Manapság viszont már számos olyan dolog rendelkezik pénzbeli értékkel, ami kézzel nem is fogható. A részvények többsége például dematerializált, és a portfóliókezelők vagy az egyéni befektetők monitorok előtt ülve figyelik, hogy megvásárolt papírjaik értéke mennyivel ment felfelé. Merthogy aki ebben tartja pénzét, mind emelkedésre számít.
Mára azonban ez a kollektív emelkedésben való reménykedés úgy fest, eltűnt a piacokról, ami nyilván pozíciózárásokhoz, eladásokhoz vezet, ez pedig árfolyamesést indukál, így a pénz, pontosabban érték, amiről azt hittük a miénk, többé nem létezik.
Pszichológia - hisztéria - mezőtúri téesz
Mindez tehát mondhatni pszichológia: ha mindannyian elhisszük, hogy lesz ez még jobb is, a részvények árai ismét emelkedni tudnak, és a vagyonunk is gyarapodhat. Az már persze más kérdés, hogy a fundamentumok, a cég tényleges működése mit indokol. Így a válság, illetve tőzsdei "hisztéria" idején mutatkozó árak gyakran még csak köszönőviszonyban sincsenek a profitkilátások és az osztalék által indokolt árakkal, amelyet jól működő piacon a kereslet-kínálat alakította ár jól megközelít.
Az olyan szalagcímek tehát, amelyek eltűnt milliárdokról adnak számot, olyanok, mint Hofi elkártyázott mezőtúri TSZ-e, amiről csak azt nem írta meg az újság, hogy ki nyerte meg.